Valhalla - egy félév Svédországban

Sziasztok!

Márc. 20-ával fejeztem be. A következő említésre méltó esemény az az új negyedévet nyitó Pub Crawl, ami a hét csütörtökén volt. Ezúttal egy másik helyet próbáltunk ki a januárival ellentétben, a Student Union épületében. A belépés ugyan ingyenes volt, de a ruhatár így is 20 koronába fájt. Valamint, az igaz, hogy az egyetemnek szinte az összes épületében van egy ivó, ami időszakosan üzemel is, ám a svéd törvények szerint az egyetem területén nem adhatnak el 20%-osnál magasabb alkoholtartalmú nedüket.

Pedig mi gondoltuk kipróbálunk 1-2 felest, ha már ezen a Pub Crawl-on úgyis 50%-os kedvezmény van a hallgatók számára, feltéve ha felmutatják a mágikus diákot. 3 féle közül válaszhattunk, de az egyik vmi Baileys volt Martinivel mixelve és vmi forrócsokival higítva így abból nem kértünk. A másik kettőt viszont kipróbáltuk, egyik szörnyűbb volt mint a másik: Jäger+szódavíz+áfonyaszörp, de olyan volt mintha egy tubus mézet toltunk volna a szánkba. A másik meg vmi higított vodka szörppel és tabaszkó-szósszal fűszerezve...

Másnap elmentünk bulizni valahova... ja, nem :) inkább kitakarítottam a rezidenciámat meg mostam meg minden, ugyanis másnap jött a kiccsalád!

Bizony Mutre meg Öccse megérkeztek szombat kora délután, az itteni BKV-jegy és a szállás elfoglalása után nekiváktunk az itteni sétálóutcáknak, ahol egymás hegyén hátán vannak a boltok... mondanom se kell, hogy kb. még csak sötétben jártam arra, szóval nekem is új volt...

A kötelező körök leróvása után Ádéval elmentünk a koliba és nekikészültünk az esti bulinak, név szerint a FESTU partyhoz, ami tulajdonképpen egy tavasziszünet-köszöntő parti, minden évben óriási érdeklődéssel. Miután a többiek visszajöttek az erderi barbecue-ról, Lore konyhájában találkoztunk, és ott tankoltunk a bulira. Ha már jött a család, és voltak olyan aranyosak, hogy kihoztak nekem minden tavaszi cuccot meg ilyesmi, megspékelték egy kis pálesszal is... amit Mutre csomagolt fél liter, fél óra alatt el is fogyott ezen az előivászaton. Ráadásul mindenki rémhíreket hallott, hogy mekkora sor lesz, meg mennyit kell várna amíg bejutunk, így korán odamentünk - persze még senki sem volt ott, hót üres volt a hely, nemhogy sor nem volt.... kint még elfogyasztottuk a maradék italt a fagyoskodás közepette, majd bementünk. Kicsit furcsa volt átalakítva a Student Union épülete, 3 szintes buli különböző stílusú zenékkel, medenceparty és még ugrálóvár is volt....

Az időjárás irtó rapszodikus volt ezeken a napokon, ugyanis pénteken sütött a nap, de este nagyon hideg volt a hőingás miatt. Szombaton reggel a felocsúdás után megmutattam a híres-neves egyetemet a családnak, valamint a kollégiumot és a legfontosabbat, a plázát is. Gondolom nagyjából már meg lettek tartva a beszámolók, szóval fölösleges részletekbe belemennem.... E napon délutánra valóságos hóvihar kerekedett, pár nappal ezelőtt pedig már 10 fok is volt... Úgyhogy nem nagyon tudtunk már mit csinálni délután meg este... (kanadai vacsi lett volna, de az a séf betegsége - vagy inkább másnapossága - miatt elmaradt...) így elmentünk és ettünk egyet közösen az El Chorazón nevű helyen, ami egy spanyol étterem volt... svéd éttermet nem nagyon találtunk... bár nem is tudom mi igazán a nemzeti eledelük a halon és a fasírtgolyócskákon kívül.

Másnapra azonban ismét jó idő lett, így el tudtunk menni megnézni a szigeteket. Gondolom erről is meg voltak már tartva a beszámolók... kicsit más volt, mint amikor mindent hó lepett be, de nagyon festői volt így is. Ezen az estén Cristina ötlete nyomán egy 'nemzetközi vacsiestet' tartottunk, mindenki főzött egy az országára jellemző könnyű eledelt, és összegyűltünk a tévészobában. Így mindenki megízlelhette messzeföldön híres lecsónkat, és mi is szemezgethettünk a kaják között. Elhatároztam hogy mindent végigpróbálok, így ettem spanyol omlettet, szingapúri wokban párolt zöldségeket és húst, német hagymás tökipompost, kanadai krumplipürés darálthúsos kukoricás ételt, német baconos hagymás krumplis cuccot, és persze észt palacsintát. Alig tudtam megmozdulni utána, de azért néhányan felkerekedtünk és elmentünk a ping-pong bárba 1-2 sör erejéig. (Pingpongozni sajnos nem tudtunk annyira tele volt a hely).

Másnap könnyes búcsút kellett venni Mutrétól és Öccsétől, de nem szomorkodhattam sokáig hiszen csak kettőt kellett aludni és jött Keve! Ez az esemény csütörtökön történt, ám előtte szerdán meg akartuk nézni milyen ez a Handelspub, mert még sosem voltunk ott és szerdán mindenki oda jár. (A Handels egy másik egyetem itt, ezért a külsősöknek csak 10 után lehet bemenni, ezért állandóan óriási sor volt..) Egy hónapig zárva volt licencproblémák miatt, de most újra megnyílt és megint hallottuk a rémhíreket hogy mekkora a sor... ezért máshová mentünk, egy Chez Amis nevű helyre, ahol középsulis buli volt... csak svédekkel.

Szóval megjött Keve, elmentünk boltba meg ilyesmi, este pedig a TV-szobában találkoztunk (majdnem kizárólag csak hollandokkal, ugyanis Paul-nak öt haverja is itt volt), de nem mozdultunk ki este mert esett, és nem nagyon érte meg... Hát igen az időjárással marhára nem volt szerencsénk, még első nap kb. megnéztük a központot meg elmentünk a plázába, de sokminden mást nem tudtunk csinálni. Olyan szar idő lett utána hogy még a koli mögötti tóhoz se tudtunk elmenni, nemhogy a szigetekre vagy máshova... ám legalább a bulizást ez nem akadályozta meg...

Pénteken az egyetem bemutatása után és miután egy kört mentünk a városban, este Keve lángosokat gyártott itt a jónépnek, elég nagy sikere volt, elfogyott mind. Ez után pedig mentünk bulizni, az Excet nevű helyre... ami valami iszonyat drága volt... Szombaton kimozdulni megint nem nagyon tudtunk, de este elmentünk egy prepartyra egy másik buliba, majd onnan a Sticky Fingersbe ismét bulizni. A vasárnap a pihenés jegyében telt, hétfőn pedig szerencsére már kicsit javult az idő. Még mindig ködben meg hidegben indultunk el, ám mire kiértünk a szigetekre kisütött a nap, úgyhogy minden fajin lett. Visszaúton kipattantunk a villamosból és felmásztunk a Göta folyó fölé magasodó hídra... nagyon magas, hogy a hajók elférjenek alatta.... a panoráma gyönyörű volt, megérte felcaflatni oda. Este pedig megtanítottunk rikikizni néhány áldozatot... amilyen rosszul kezdett két srác, a végén ők nyerték meg ugyanis kihozták 0-ra...

Na röviden ennyi történt az elmúlt hetekben. Azt hiszem most mindenki büszke lehet rám, kitettem magamért, hiszen egyáltalán nem lett hosszú ez a cikk!

A vizsgamaraton szó jelen esetben magában foglalja a vizsga előtti heteket, valamint a vizsgák tényleges hosszát! haha. Huh, na nézzük. Gyorsan végiggaloppozunk mi történt az elmúlt 2 hétben.

Kicsit alábbhagyott a lendületem, dehát ahogy telik az idő, az ember már kezdi megszokni a dolgokat, és kevésbé lelkes. A fényképezőgépet se viszem mindenhova... Meghát ugye itt vizsgaidőszak volt keményen :)

Szóval ott fejeztem be hogy Koppenhága, blablabla, és langyos party a Dancin Dingoban. Halvány lila gőzöm sincs, mit csináltam csütörtökön, de pénteken elmentem a boltba vásárolni, mert kellettek az alapanyagok a 3-ik főző session-ömhöz: újabb bazinagy fazék gulyás. Ezúttal olyanokat részesítettem előnyben akik még nem próbálták ki a messzeföldön híres főztömet, vagy az International Dinner napján csak megkóstolni tudták, mert túl lassúak voltak és alig maradt mire szedni akartak. Így örvendhetett a meghívónak a kirunai kirándulásból már jól ismert Sandra, Christina és Anna, a szingapúri Yong-Xian, a spanyol Cristina; Paul a holland, valamint Jacqui a kenguruk földjéről. Jacqui sajnos visszamondta, mert aznap érkezett vissza Angliából, valamint Anna elhozta az öccsét aki épp itt volt látogatóban, így voltunk összesen 8-an, ami a fazék és a konyha kapacitásának felső határát súrolta. Külön 'kuriózum' volt, hogy a két Krisztina még életében nem evett gulyást.. úgy látszik Cipruson és Asztúriában nem nagyon ismerik ezt a kaját. (A spanyol először meg is kérdezte tőlem hogy mi az a gulyás...). Szóval produkálnom kellett! Szerencsére jelen esetben diszkrimináltam mindennemű vegát, szóval nem kellett foglalkoznom speckó igényekkel...

Miután jól megvárakoztattam mindenkit (8-ra igértem hogy kész lesz, de 9-kor ettünk), bezsebeltem a szokásos dícsérő szavakat. Teljesen elpusztították a fazekat, majdnem mindenki repetázott, volt aki 3-szor evett... :) megpróbáltam nem nagy dobra verni ezt a főzőcskézést, nehogy megsértődjenek a többiek, de persze elterjedt... ennek egyenes következménye, hogy legközelebb minimum 2 fazékkal kell csinálnom, vagy egy iszonyat nagy kondérral, amit nem tom honnan fogunk szerezni. Kaja után mindesetre kezdtünk alapozni, mert iccaka mentünk a Park Lane nevű szórakozóhelyre. (Ez kb. a legdrágább hely Göteborgban, Robbie Williams meg más celebek is megfordultak ott).. Ám szerencsére ingyen bejárásunk volt, mivel volt egy akció, hogyha küldesz nekik egy emailt a neveddel, ingyen bemehetsz 23 és 01 óra között. De mindenekelőtt elkezdtünk alapozni a konyhában, Marc és a látogatóban itt lévő dél-tiroli haverjai is megjöttek, és később Ilse is, aztán ment a csinnadratta piakiöntéssel meg mindennel együtt fél 12-ig, aztán elértük a buszt is szerencsére (és most nem hagytam otthon a személyimet sem).

Természetesen óriási sor volt a Park Lane előtt, egy sor a regisztráltaknak, egy a nem regisztráltaknak (furamód a nem regisztráltak sokkal gyorsabban haladtak). Találkoztunk ott több ismerőssel is, Bart és Susann, Merouane, Kiran, Teze (az etióp srác). Mikor már csak 2 méterre voltunk a biztonsági őrtől és egyben a bejárattól, nem birtam tovább: muszáj volt könnyíteni magamon, így félreálltam. Persze az emberek nagy része elkezdett visítozni még heherészni, Teze odállt elém és elkezdett ugrálni mint valami félnótás, nehogy a biztonsági őrök észrevegyenek.. Aztán amikor az egyik elkezdett közelíteni, az egész sor kórusban elkezdte hogy "hurry up man, one's coming..!!", így szerencsésen megúsztam az esetet. A szükség nagy úr, és ha fél órát várakoztatják az embert nincs mit tenni, és nem azért mert ez a magyar módi

Szerencsére időben bejutottunk, (a korhatár 22 év, de Pault sikerült bejuttatni Marc személyiével és az én vendégemként (2 ember vendégként bejöhetett velem ingyen)), így minden pöpec volt. Bent még több ismerőssel találkoztunk Gonzalo és Agustín, stb... de voltak akik szerencsétlenül jártak és nem tudtak ingyen bejönni, hiába regisztráltak. Sandra és Christina, vagy Marc és a haverjai kénytelenek voltak 120 koronát fizetni, mert már 01:02 volt. A buli maga jó volt, bár nehéz volt túlélni a förtelmes svéd feldolgozás-playback zenekart, de a buli ok volt. Sandra vett egy sört meg egy felest majd 6000 HUF-ért, ezek után úgy döntöttem inkább kitikkadok, de a blokkot elkértem és eltettem emlékbe.

Talán már említettem de a legszarabb itt Göteborgban, hogy nincs éjszakai tömegközlekedés, így állandóan sétálni kell haza. Ezt fél óra alatt meg is tettük Sirinpattal egy thaiföldi lánnyal, már csaknem világos volt mire hazaértünk.

Másnap a pihenés jegyében telt, egészen 18.00-ig, amikor is jelenésünk volt a TV-szobában, mert Paul főzött ránk tipikus holland kaját: Zöldségpüré (főleg krumpli és sárgarépa) összekeverve apró kockákban kisütött baconnel, és lehetett rá tenni vmi szószt, meg óriásvirslit is lehetett hozzá enni (inkább krinolin). Laktató volt. Miután elraktuk a maradékot és elmosogattunk, visszatértünk a TV-szobába mert 9-től preparty készült ott, vagy 50 ember klikkelt arra hogy ott lesz facebookon, mert azt hitték nyitva lesz a bár az alagsorban. De nem volt, így a folyosót is teljesen elárasztották a vendégek, majd éjfél körül elmentünk a Sticky Fingers-be, mivel következő héttől vizsgák, így még ki kell használni az alkalmat. Nem volt különösebben jó buli, de egynek elment.

Vasárnaptól végigtanultam a következő hetet mert azután 2 vizsgám volt egymás után. Ám akik ismernek tudják, hogy ez nem igazán helytálló, nem nagyon tudok ennyire előre tanulni, így inkább csak úgy tettem, mintha tanulnék. Minden érdekesebb volt mint a könyvek, az internet, főzés, mosás, takarítás, focizni is elmentem, filmet néztem, ahogy lenni szokott. Én balga azt hittem ha becsületesen kihagyom a szerdai Charlie's Angel's partyt, akkor automatikusan magától a fejembe száll a tudomány, de nem :)

Csütörtökön már nem voltam ennyire elutasító, részt vettem az Achtung, die Kurve! bajnokság második felvonásán, amin szintén második helyezett lettem és megint Holger nyert... a verseny után azonban nem mentünk sehova, csak Marc és Cristina ment  a Hippie party-ba, ami nem volt nagy szám ahogy megtudtam a későbbiekben.

Mindenesetre nagyon vicces volt, mert azon a hétvégén pénteken és szombaton is legalább 5-en támadtak le hogy mit csinálok este meg megyek-e bulizni, persze azelőtt soha ennyien... Murphy. Nem tudom, hogy a többieknek miért nem kellett tanulni, vagy inkább csak tojtak az egészre...?

Cristina kérdezte pénteken megyek-e bulizni, Lore hívott konyhapartira, amiből később szauna lett, de végül ottragadtam Stephan-nál 5-ödmagammal, és megnéztük a Toy Story 3-at. Szombaton azonban már nem voltem képes ellenállni a dolgoknak. Először is, kora délután Ilse, Holger, Sebastien, Stephan és én elmentünk a női szkander VB-re, ami itt volt Göteborgban. A belépés ingyenes volt, szóval gondoltuk, miért ne?! 5 svéd versenyző mellett volt egy szlovák, egy ukrán meg egy litván. A címvédő svéd csaj nagyon béna volt, de volt egy meglehetősen csinos svéd aki mindent megnyert egészen a litván elleni meccsig, amit nem, így el is húztunk és nem vártuk meg a jobbkéz-bajnokságot. Elég volt a bal. Egyébként kb. 10 perc előkészület, amíg a bírók beállítják a párbajozókat, aztán a GO! vezényszó után kevesebb mint 1 másodpercig tartott egy meccs... a legtovább tartó meccs kb. 4 másodperc volt. Ráadásul az is idegesítő volt, hogy csomószor szétcsúsztak a kezek, aztán újrakezdődött a beállítási procedúra, úgy, hogy összekötözték a kacsójukat...kaptunk ingyen kenyeret, polar bread névvel, de valami förtelem volt, úgyhogy a kukában landolt.

Másodsorban, este mindenki ment erre a bizonyos Nerd party-ra, ami annyit tesz, hogy stréberek bulija. Ennek következtében megtudtam, hogy a felüjáróhíd másik oldalán is van egy koli, ami elég töpszli, és tényleg stréber parti volt, mert a házigazda éjfélkor lekapcsolta a villanyt, és mehettünk haza. Én nem öltöztem ugyan be strébernek, de a fele társaság igen... itt valamiért a kockás favágó ing + pár dioptriás szemüveg kombó egyenlő a precka öltözékkel. De akkor is Paul vitte a pálmát :)

Vasárnap tanulás volt izomból, hogy aztán hétfőn beüljek az 5 óra hosszás (!!!!!!) vizsgára Fa-tervetzésből. Nem lett túl fényes, de legalább tapasztaltabb lettem, ugyanis nagyon könnyen lehetett volna csalni. Át sem nézték a használható saját Eurocode5-kivonatunkat és egyéb mellékleteket, valamint szó nélkül és bármikor elhagyhattad a termet ha hívott a természet, vagy akartál inni egy kávét. 5 órán keresztül mondjuk nem is lehet koncentrálni, legalábbis nekem nem ment...

Kedden jelenésem volt Kaiánál aki palacsintát sütött (ezek zöldségeket raknak a palacsintába...), majd vissza a könyv fölé. A másik vizsga ugyanis szerdán volt Közlekből, nehezebb volt mint amire számítottam, mert tök más kérdéseket adott mint amiket feltett a netre... de ez van, meglátjuk mi lesz. Ez csak 4 órás volt, szóval valamivel könnyebb volt mint a Fa.

Na de nem akarok itt tirádázni a vizsgákról meg a körülményeiről, mert még engem se nagyon érdekel:) haha.

De szerdán végeztem (mivel itt csak 1 lehetőség van egy vizsgaidőszakban, pótvizsga augusztusban, de a cserediákoknak júniusban - ráadásul az eredmények csak ápr. 5-e körül lesznek elérhetők), így gondoltam rá hogy ünnepelni kéne, de mivel legtöbben még vizsgáztak csütörtökön, így ebből nem lett semmi. Nem úgy csütörtök este.

Cristina születésnapja alkalmából összefogott 1 másik spanyol lánnyal és egy kolumbiai sráccal, és kibérelték azt a híres szaunát amiről már írtam, egy tripla szülinapi bulira, péntekre. Már jó előre megigértem hogy megyek, ahogy Kaia, Yong-Xian is, Christina is vevő volt, Marc azonban kérdéses volt mert másnap utazott vissza Münchenbe. Azonban kerekedett egy másik szülinapi parti is, Simone és Bart szülinapja, és minden egyes ismerősöm odament, mindenki visszalépett a szauna bulitól. Nagy dilemma volt nekem, mert a múltkori Marc által szervettet kihagytam (Kirunában voltam), így nagyon akartam menni, de 80 ember közül egyedül Cristinát ismertem, a másik helyen viszont szinte mindenkit, így azt választottam... sokat nyomott a latban az is, hogy a szaunához eljutni vagy autóbérlés, vagy buszút + 3 km séta az erdőben, szóval elég körülményes. Ezenkívül az ünnepeltnek itt volt a csávója is a múlt héten, szóvan nem mulasztok el semmit ilyen téren. Ráadásul eléggé macskás is és lusta is voltam az előző este miatt.

Cristina egy előpartit tartott a TV-szobában, mert pontosan aznap született, persze felköszöntöttem, meg minden, Holger és Stephan szintén velem tartott, de persze nem nagyon ismertük ott az embereket.. az elején. Aztán jöttek a többiek, a spanyol armada azon fele akiket ismertünk, a hollandok stb... Marc nagy arc volt, Cristina akart tőle egy tortát, erre megjelent egy aprósütivel (inkább keksszel), amibe vájt egy kis lyukat, majd egy kis kürtőt formált alufóliából amit beletett, és azt megtömte wc-papírral. Mikor bejött a tv-szobába, meggyújtotta a papírt és felköszöntötte Cristinát nagy jelenet volt :)))))) majd tovább iszogattunk aztán irány a város. Végül a Dublinerben kötöttünk ki, mert ugye St. Patrick's Day volt, aztán az írek híresen ünneplik ezt. Sörakció volt, meg jó nagy buli meg dáridózás, és rá kellett jönnöm, hogy a 7,5% és magasabb alkoholtartalmú sörök fogyasztása nem olyan mintha 4,5-5%-osat innék. Persze nem történt semmi gáz, csak hát kissé elszaladt velünk a ló, aztán mi szaladtunk egészen hazáig (ne kérdezzétek miért... talán mert megint elkezdett havazni és utálunk hazagyalogolni). Cristina egész este győzködött hogy menjek a szauna partyba, meg ha meggyőzi Kaiát akkor megyek-e, meg hogy megigértem meg blablabla.

Másnap is kérdezte mielőtt indultak.. nagyon rosszul éreztem magam (fizikailag is), de végül kihagytam a szauna partyt, még most is sajnálom kicsit. (szerencsére nemsoká lesz mégegy). Helyette elmentünk Simone és Bart partijára, ahol az alapozásnak 11 körül véget vetettek a biztonságiak mert túl lármásak voltunk... aztán szétszéledt a csapat, mipedig hazajöttünk páran mert még mindig használhatatlanok voltunk a Dubliner miatt, ráadásul eléggé pénztárcaterhelő is volt a csütörtök.

Szombaton azonban újult erővelt csaptunk a lovak közé, mert jónak igérkező rock party volt tervbe véve a Dancin Dingóban. Ám nem sült el jól ez sem: azok akik a 11.24-es busszal mentek, bejutottak, akik a 11.54-essel, már nem. Ugyanis iszonyat nagy sor volt, és csak akkor engedtek be embert ha el is hagyták a placcot, pedig ahogy hallottuk egyáltalán nem volt túlzsúfolt odabent. Fél óra sorban állás után meguntuk (mondjuk én jól elvoltam a sorban mert szóba elegyedtem néhány svéd lánnyal akik egyszerűen nem akarták elhinni hogy nem svéd vagyok...), mentünk egy kört a városban, megittunk egy sört egy bárban majd hazamentünk. Nem a legjobb hétvége volt ez tehát.

Na ezek nagyjából, amik történtek... bye!

bónuszként akartam két videót feltölteni, egyet a szkandermeccsről meg egyet a bolygó hollandi ivós játékról amit végre megszereztem, de 1 óra szarakodás után feladom. nem lehet ide feltölteni, csak beágyazni...

A válasz a címben feltett kérdésre: nem!!! Mindjárt bővebben kifejtem.

Elég sűrű hetem volt, mert alig, hogy hazaértem Kirunából, másnap már indult a túra Dániába. Miután onnan hazaértem, kezdődtek a güris napok, ugyanis szerdán prezentálni kellett a Fa-tervezést, ma pedig a végleges leadás határideje van.

Ilyen rövid cikkeket is írhatnék, de azért remélem ennél kicsit bővebben is kíváncsiak vagytok!! Megpróbálom megtalálni az aranyközéputat, de a kirunai útról nem tudtam rövidebben írni...

Szóval, alighogy hazaértem Kirunából, nem pihenhettem ki magam, mert teendőim voltak. Meg kell jegyezni, hogy a vonat 2,5 órát késett, és így nem délelőtt 10-re, hanem kora délután érkeztünk meg Göteborgba. Végülis tökmindegy volt, mert a végeselemes-prezentáción ígyse-úgyse tudtam részt venni (ez a Fa-tervezés egyik része, a lemezeket kellett modellezni, majd prezentálni), de sikerült levajazni a proffal a dolgokat. Azt mondta, hogy majd amikor az egész tervezési feladatot prezentáljuk, kapok 1-2 plusz kérdést. Így ezzel nem kellett foglalkoznom, koncentrálhattam a fontosabb dolgokra: pl. elmenni a Systembolagetbe utánpótolni a készletet, boltba menni és szendvicseket gyártani, és végül, de nem utolsósorban kimosni a cuccaimat - mivel másnap zúztam Dániába!!

Előrelátó voltam, és még Kirunából elintéztem magamnak a mosókonyha foglalást, Holger oda is adta a kulcsát, én meg mostam. Ám a kialvatlanság megbosszulja magát: Még éppenhogy vissza tudtam még menni a ruhákért, mielőtt kizáródok a mosodából... átvittem az egész kazal ruhát abba a szobába, amit nem kell lefoglalni.. szerencsére üres volt a szárítógép, így teletömtem. Nagyon okos húzás volt tőlem átvinni a másik mosodába, ugyanis legközelebb reggel 7-kor jutott eszembe hogy nekem vannak ruháim is, és ha nem viszem át, és nem tudok bemenni értük (szerencsére nem vette ki őket senki a szárítóból) érdekes utam lett volna Koppenhágába...

Na az előkészületek után térjünk rá a kirándulásra! Csak, hogy érzékeltessem, mennyire más világ Svédország: ez a túra egy tkp. tanulmányi kirándulás, a Közlekterv-osztállyal. Magyarul mindenki, aki fölvette a tárgyat, egy kvázi kötelező túrára kell mennie a csoporttal Malmöbe és Koppenhágába. Ráadásul a túra két napos volt!! És, hogy kifejtsem a címben feltett kérdésre adott első sorban lévő választ: az egész utat a Chalmers egyetem fizette, nekünk egy petákunkba se fájt!!! Lehet hurrogni...

Gunnar, a professzorunk elküldte a menetrendet emailben mindenkinek, nagyon klasszul hangzott. Lássuk a részleteket. Miután majdnem sikeresen elkéstem az indulást, próbáltam aludni a buszon is, de mindhiába... bezzeg Marc még szinte horkolt is mellettem. Jiri és Romana is velünk tartottak, de ők hátrébb ültek, Gonzalo pedig a kisebb spanyol kolóniával szintén aludt. A többiekről nem tudok, mert ők az alsó szinten voltak... mivel ugye emeletes busszal mentünk, mégiscsak majd 60-an voltunk...

8-kor indulta busz, először 10 körül álltunk meg egy benzinkútnál, amikor is beküldtem egy kávét, majd megismerkedtem 3 csoporttársammal (elég sokkal ismerkedtem meg az úton, mert erre az órára nem tudtam járni amikor ütközött a Fával, és elég sok ilyen volt..) két spanyol, Carlos és Eloy cigiztek, csatlakoztam hozzájuk, majd jött az etióp srác Teze, akitől megtudtam, hogy a kávé, pontosabban a "Coffee, Kafé, stb..." elnevezés egy etióp vidék nevéből ered. Történt ugyanis, hogy a Kaffa nevű fennsíkon, egy juhász bőszen legeltette a nyáját, amikor is észrevette, hogy egyik jószága valamit tart a fogai között és hát mi volt az!! egy kávébab!!! nagyon kaffa sztori, mi?? :)

Körülbelül fél12-re értünk Malmöbe, ahol a vasútállomásnál felvettük Gunnart, és az idegenvezetőnket, Henriket. Henrik egy már nyugalmazott mérnök aki részt vett az Öresund-projektben. Elég érdekesen beszélte az angolt, de a humora nagyon ott volt!! szétröhögtük magunkat :) Miután felvettük őket, vettetünk egy pillantást a "Malmö Triangeln"-re, ami asszem a vasútvonalak közrefogott háromszög alakú teret jelenti. Ezután elmentünk, megnéztük a "Turning Torso"-t. Ez a híres felhőkarcoló Malmöben, ami egy spanyol építész tervei alapján készült (vmi pályázatot nyert vele). Elég egyedülálló, és hát mégicsak építészeti látványosság: egy torziós torony, amely csavarodik és csavarodik az ég felé... Be is mentünk a belsejébe, de azon nyomban kitessékeltek minket, mondván, ez egy privát épület. Imhol egy link, bár elég rövid. Az angol hosszabb. http://hu.wikipedia.org/wiki/Turning_Torso

Ezután visszaszálltunk a buszba, és miután elhaladtunk Zlatan Ibrahimovic szülőháza mellett, közelítettünk az Öresund hídhoz. Tudjátok, ez a híd, ami összeköti Dániát és Svédországot, pontosabban Malmöt és Koppenhágát. Ám ez nem teljesen igaz! ugyanis létrehoztak egy mesterséges szigetet a tengerben, ahol a híd hirtelen bemegy a víz alá és máris alagút lesz belőle!!

A svéd oldalon megálltunk pár fénykép erejéig, majd felmentünk a hídra. Elhaladtunk rengeteg rengeteg szélmalom mellett, vagy 50 db óriási propeller van egymás mellett a tengerben. Hát igen, mondanom se kell, itt van szél. Azt hittem melegebb lesz, mint Kirunában volt, de nem! Mondjuk nem volt 5 réteg ruha rajtam... de úgy csípett a szél hogy irtó hideg volt... A busszal letértünk a mesterséges szigeten, és körbementünk rajta, a tengeri élővilágról és a madarakról is sokmindent megtudtunk, majd megálltunk, ki lehetett szállni fényképezgetni meg minden...Ja! Persze nem csak autósforgalom van a hídon, hanem vasúti is!!! A pihenő után bementünk az alagútba, majd kijöttünk belőle a dán oldalon. (Érdekes volt látni kb. a híd közepén a "Danemark" táblát...) Egyébként azért szavaztak az alagút mellett, hogy ne torlaszolják el híddal teljesen a hajóforgalmat a tengeren.. érthető. Íme egy kis olvasmány: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%98resund_h%C3%ADd

Dániának (pontosabban Koppenhágának azon részén lyukadtunk ki, amit folyamatosan fejlesztenek, és tulajdonképpen egy új városrészt akarnak ott kialakítani, hipermodern épületekkel. Itt megálltunk egy kávé erejéig, természetesen mindenki teljesen ingyen kapta a kávézóban. Később ismét megálltunk és bementünk az IT-University (vmilyen informatikus-teknikusi egyetem) ultramodern épületébe. Amin megállt az eszem az az volt, hogy volt egy játéksarok az egyetem központi épületének az aulájában, ahol éppen FIFÁztak páran... lehet játékokat előjegyezni a portán... behalás. Mellette természetesen két csocsóasztal! (Svédországban még nem is láttam csocsóasztalt!!) Ezután átmentünk és szemügyre vettünk egy kolit. Hát mit ne mondjak, elég megdöbbentő volt. Számítógéptermek, olvasótermek, éttermek, büfék, iszonyat nagy mosodák... erről ennyit.

Később megálltunk az operánál is, ahol megint lehetett fényképezgetni. Érdekes látvány volt, amikor a kompok szelték e jeges vizet... rendes jégtáblák úszkáltak a vízen.. Ám Koppenhágának ez a része már nagyon szép volt! Elmentünk a központba a szállodánkhoz, majd miután elbúcsúztunk idegenvezetőnktől, elfoglalhattuk a szobánkat. Carlos Pico lett a szobatársam, de mindenki Gonzalóék szobájában kezdett alapozni, majd a népességszám növekedése miatt a folyosón folytattuk. De mindenekelőtt elmentünk egy Lidl-be, ugyanis Dániában lehet normális alkoholt venni a szupermarketekben is, és még olcsóbb is mint Svédországban (kevesebb rajta az adó). Szóval a saját munícióért fizetni kellett... de ennyi baj legyen.

Behívtunk két norvég lányt, Kseniát és Mariát a szobába, összeismerkedtünk velük, nagyon aranyosak voltak. Ksenia modellkedik (pedig nem egy modell alkat), Maria pedig szinészkedik. Azt hittem hogy az összes norvég lány kb. szőke mint a svédek, de Maria egy "brunette" volt! (így hívják a fehér nőket akiknek természetes fekete a hajuk). Ők dohányzó szobát béreltek, szóval gyakran jártunk át hozzájuk bagózni. Mire elindultunk a városba azonban eltűntek... Mindenesetre lezsíroztam velük, és örömmel állnak rendelkezésünkre, ha 1-2 napra meglátogatjuk Oslót!

Miután mindenki kellően illumináltra itta magát, és már a folyosón sem volt hely, és ráadásul fel is jöttek szólni a recepcióról, hogy ne óbégassunk (ráadásul a szobákban nem lehett volna alkoholt fogyasztani... hupsz..) mindenki ment a vakvilágba a városba... a társaság vagy 4 részre szakadt, Carlos Pico és Eloy elmentek Cristianiába (mindössze ketten), és reggel 6-kor értek vissza... Gonzalo és a többi spanyol jobbra, pár svéd és mi egyenesen, páran balra tartottak. (Akik balra mentek később csatlakoztak hozzánk mert semmi sem volt arra :)). Ám ahelyett, hogy egy klubba, vagy discóba mentünk volna, egy füstös kocsmába ültünk be (úgy látszik Dániában lehet dohányozni a kocsmában), és biliárdoztunk. Majd miután záróra volt, hazamentünk.

Reggel kissé nehéz volt felkelni, de megérte az ingyen reggeli miatt. Majd elindultunk a busszal és megnéztük Koppenhága jelképét, a "Little Mermaid" szobrot a szoros partján... Nem tom hogy lehetne jól lefordítani, legyen "Kis sellő", mivel a "Kis hableányt" már lefoglalta Walt Disney... A fényképezőgépek kattogtatása után a busszal elmentünk a Koppenhágai Műegyetemre, ahol egy előadáson vettünk részt. Egy ázsiai származású srác beszélt a diplomamunkájáról, elég egyedi módon motiválta a társaságot, de nagyon tetszett! Ugyanis mindenkinek tippelni kellett egy számot 1 és 100 között, és aki a később kikalkulált eredményhez mérten a legközelebb tippelt, egy üveg bort kap ajándékba. Ezt egy svájci srác nyerte meg. Következett egy lány, akinek az előadása szintén érdekes volt a Baltica-vasútvonalról (Észtország-Lettország-Litvánia-Lengyelország). Majd egy öreg fószer következett, Steen, aki unalmas volt ugyan, ám mindenki kapott tőle egy ingyen könyvet!! Igen, nem Magyarország... Ráadásul! 15 perces kávészüneteket tartottak, amikor is 3 kis zsúrkocsit toltak elénk, 1 tele kávéskancsóval, 1 tele teáskancsóval, 1 tele édessüteménnyel (ilyen kakaóscsiga meg ilyenek...) Hát elképesztően el voltam ragadtatva, mi magyarok mikor jutunk el erre a szintre???! (költői kérdés volt, tudom a választ...)

Az előadások után elmentünk az étkezdébe, egy iszonyat hatalmas terem, rengeteg féle kaja... nem győzöm ismételgetni magam, hogy nagyon más... Miután bezabáltunk, indultunk vissza Svédországba. Ám nem a hídon mentünk vissza, hanem megkerestük a legkeskenyebb szorost a két ország között, és komppal átmentünk Helsingborgba. A kompon volt "duty free" bolt, és mindenki kapott egy kupont Gunnartól...jó sokan bevásároltak... Helsingborgból kijőve Förslöv-be mentünk, ami egy kis falu. Arról híres (?) hogy mellette építik a Hallandsas alagutat, bár én erről még sosem hallottam ezelőtt. Svédország nyugati partján ugyanis nincsen normális vasúthálózat, mint a keletin, és hát egy nagyszabású projekt keretein belül Malmötől egészen Oslóig, később talán Dánián keresztül Németországig építik a vasutat. Ezen a területen alagút szükségeltetik, mert van egy kisebb domb, és nem éri meg megkerülni...

Talán jobban megérte volna, ugyanis az alagút építése 1990 óta tart...! Mindig történt vmi gigszer... omlás, szennyezés, perek stb...  A jelenlegi projektvezető vetített nekünk egy kisfilmet, majd tartott egy kiselőadást. A legérdekesebb geológiai szempontból, hogy van egy talajrészleg, ami annyira folyós, hogy még kiinjektálni sem tudták, hogy fúrjanak, az egyetlen megoldás az irtó drága fagyasztás volt! Igen, megfagyasztották a talajt az alagút körül, méterekre!!! (bár ez lehet hogy csak nekem érdekes...). Mindenesetre ásítoztam bőszen, mert eléggé unalmasan húzta az előadást a fickó, Jiri mellettem hátradőlve ült, pontosabban aludt... sőt, elkezdett horkolni, de olyan hangosan, mint az állat!!!! :D már bánom, hogy 3 horkolás után felébresztettem .... :) Ezután a projektvezető gyorsan befejezte a mondandóját, és egy kiállítóterembe kalauzoltak bennünket, ahol az építkezés történetét ismerhettük meg... megint elállt a szavam, ugyanis szinte mindenhez audio- és videokommentár tartozott, ráadásul svédül és angolul is!!!! hihetetlen...akit jobban is érdekel, bár angol: http://en.wikipedia.org/wiki/Hallands%C3%A5s_Tunnel

Na a hazafelé utat azért majdnem végig sikerült átaludni, ám mivel pénteki nap volt, nem maradhattunk otthon a koliban.. ráadásul Marc-nak itt voltak a dél-tiroli ismerősei, Birgit és Michaela, szóval velük, valamint Cristinával elmentünk egy szülinapi buliba egy másik koliba... Nagy nehezen találtuk meg a helyet.. jól el is voltunk, ám a rendőrség véget vetett a dorbézolásnak (nem kell megijedni, kedvesen tették és következmények nélkül).

Másnap pedig szombat volt ugye, amikor is összecsődítettem a kirunai csapatot, hogy kicseréljük a fényképeinket... 8-an el is jöttek, majd elindultunk bulizni, de persze lekéstük a buszt, így bementünk a tv-szobába. Ott részesei voltunk ahogy az etiópok vmiféle törzsi tánccal búcsúztatják barátjukat....na de visszatérve, a bulira már csak 4-en maradtunk... Ám ügyespalika természetesen otthonhagyta a személyijét, így nem tarthatott a többiekkel. de Marc rendes volt, ő sem ment be (merthogy nem ismeri a kirunai csapatot blabla..), úgyhogy meglátogattuk Kaiát az ír kocsmában, ahol a göteborgi észt kolónia ünnepelte Észtország függetlenségének napját. 1-2 sor, aztán uccu haza.

Vasárnap reggeltől hatalmas elánnal írtam a Fa-tervezés házit, ugyanis sehol se jártunk a csop.társammal. Végülis csodák csodájára tegnapra sikerült összehozni, 11.20-kor kinyomtatni (11.40-kor kellett prezentálni és megvédeni)..., szóval épp időben voltunk. Ám nem volt olyan szigorú a doktorandusz srác, mondta, hogy mehetünk vizsgázni, csak javítsunk ki pár dolgot... Nos, a kedves csoporttársam szinte egy teljes feladatrészt kihagyott, amit nekem kellett volna megcsinálni, mert ő elutazott... meg is csináltam, de persze nem kezdtem elölről az egészet, hanem jól elcsaltam... Miután végeztem tegnap este 10-kor elküldtem a végleges verziót, majdnem felmentem Stephanékhoz ahol a németek szomorúsága (kiesett a Bayern a kupából) az boldogságom volt... játszottunk egy kicsit az Achtung, die Kurve nevű fenomenális játékkal... (egy AlienWare elkell hozzá...) http://en.wikipedia.org/wiki/Achtung,_Die_Kurve, majd elmentünk a Dancing Dingóba, ahol azonban elég lagymatag páré volt, szóval az utsó busszal jöttünk is haza...

na asszem ennyi elég volt, talán kicsit túl tudományos lett, de a fő motívum mégiscsak egy tanulmányi kirándulás haha :)

 bónusz-képek. 1: játéksarok a dán egyetem központi épületében; 2: talán kivehető a bor, a vetítővászon előtt... 3: ennyi projekt és terv készült eddig a Hallandsas-alagúttal kapcsolatban...

Amint az ebből a cikkből is ki fog derülni, az elmúlt napok nem (vagy inkább sem) a tanulásról szóltak. Mivelhogy annyi mesélnivalóm van, hogyha mindent leírnék az nektek és nekem is kínzás lenne, így úgy döntöttem napokra bontom a sztorit, a történelmi és földrajzi adalékokról pedig nem hadoválok, hanem belinkelem őket.

Mindenekelőtt azonban hagy írjak 1-2 szót a társaságról, mert ezek után mindenkinek a nevét fogom használni és nem azt, hogy "az osztrák csaj" vagy "a francia csávó". Szóval a kirándulás a facebookon szerveződött Saskia (német lány) és Jacqui (ausztrál lány) jóvoltából, a jegyeket is ők foglalták le, és a szállást is ők intézték. Jacqui azonban az utolsó pillanatban visszakozott, mert az öccse kitalálta hogy meglátogatja márciusban, és el akar menni Kirunába, így inkább vele megy később. Rajtuk kívül ismertem még Christinát (ciprusi lány), és csak hogy a Chris-eknél maradjunk Christoph és Christian (németek), Jiri és Romana (csehek). Tudtam még hogy kicsoda Fabian (német srác) és Sandra (osztrák lány), de velük kb 2 mondatot beszéltem ezelőtt. Annát (francia lány) azonban nem ismertem ezelőtt, sem Aurélien-t (francia srác), aki csak Max-nak hivatta magát mert hogy azt egyszerűbb kiejteni... Korbi nevét láttam a facebookon, dehát azt sem tudtam eldönteni hogy fiú-e vagy lány... milyen név ez??! Az állomáson megvilágosultam hogy egy német srácról van szó. Lisi (másik osztrák lány) pedig nincs is facebookon, de kiderült hogy egy órára járunk, ráadásul az omimnózus prezentáción egymás mellett ültünk és még dumáltunk is... de fogalmam sem volt hogy ő is jön... Na ennyi, ők a tizenkettek. Vágjunk bele.

0. nap

Mindenekelőtt hagy említsem meg, hogy nem csak ahhoz voltunk elég idióták, hogy a "meleg" Göteborgból még északabbra, a fagyos Kirunába utazzunk, hanem ahhoz is hogy a cél elérése érdekében képesek voltunk egy teljes napot a vonaton tölteni. De!!! Megérte!

Miután befészkeltük magunkat, a vonat is elindult. 17.00kor indultunk és egyetlen átszállással mentünk, az első szakasz 19 óra volt :) Mindannyian egy vagonban voltunk, de (papíron) szétszóródva. Ez mitsem érdekelt minket amíg az állomásokról folyamatosan meg nem érkeztek a helyükre az emberkék... de ezután sem volt para, mert pl. simán tudtunk kártyázni... Fabian és Korbi már 20.00-kor mámoros állapotban volt, másnap pedig büszkék voltak magukra hogy számukra milyen gyorsan eltelt az út java része.. :) Lényeg a lényeg, ment az iszogatás, kártyázás, dumálás... szóval valahogy sikerült elütni az időt alvással együtt másnap délelőttig. Megtanultam egy tök jó kártyajátékot, többféle neve van: németül arschloch, franciául trou du cul, görögül malakas, angolul asshole... de magyarul egyszerűen csak segglyuk. Érdekes, szó mi szó. Valamint tarsolyomban van egy újabb ivós játék is, úgyhogy eddzetek!

Ami a vonatot illeti: a teljesen automatizált ajtórendszerektől és WC-től még nem estem hanyatt, de attól már igen, hogy mindig van egy önálló bárvagon!! Ahol lehet különféle itókákat meg kávét kapni, lehuppanni a fotelba és tűnődni. Szóval ne úgy képzeljétek el, mint a magyar vonatot... gondolom mondani sem kell.

Néhány adalék az úticélról. Lappföld: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lappf%C3%B6ld. Bár ez nem valami sok. Aki érez affinitást, váltson angolra, az sokkal bővebb! (Egyébként ahhoz képest hogy a lappok számára a 'lapp' szó sértés és ők számik, nem lappok... angolul mindig lappot mondtak..) Kiruna: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kiruna. A legészakibb és legnépesebb svéd város, Lappföld Svédországba eső részének székhelye.

1. nap

Szóval másnap ébredés után (pontosabban nemtudom hanyadik ébredés után), konstatálhattuk, hogy már a Télapó országában vagyunk, és a bodeni átszállás után meg is érkeztünk Kirunába. A vonatról valami elképesztő látvány volt a táj, még rénszarvasokat is láttam a kerítés mellett. További kuriózum, hogy a két vagont összekötő csatlakozó szerkezet és kabin szét van fagyva, magyarul a vonat belsejében is hó van. (Az ablakok peremén is, belülről...). Mielőtt megérkeztünk volna, mindenki felvette az utcai nadrágjára a sígatyáját, és jó rétegesen felöltözött. 14 óra után futottunk be valamikor, -18 fok volt, még nem is számított soknak. Elindultunk az állomásról és felcaflattunk a dombra, szegény Christinának annyira csúszott a csizmája, hogy szegény én cipeltem a csomagját. De még így is össze-vissza csúszkált (később az Intersportban szereztünk ilyen csizmára rakható csúszásgátló tüskéket). Mielőtt elértük volna a hotelt, két dolog volt nagyon szembetűnő: a jég- és hószobrászat (különböző BobaFett formák, meg nemtom milyen alakok az állomás parkjában), és az úgynevezett 'sárga hó', amit jobb elkerülni.

Miután megtaláltuk a szállásunkat, (Hotell City), úgy döntöttünk hogy ma nem megyünk sehova, csak szétnézünk a városban. Pontosabban először bevásárlás volt vacsira meg másnap reggelire, aztán főzés, egy kis sörözés. Spaghettivel tömtük a fejünket Fabian jóvoltából. A várost is nagyjából felfedeztük, a főtéren jégtrón, meg egy talpalatnyi aszfaltot sem lehet látni, (ennek ellenére az autósok elég bátrak), amúgy minden hétköznapi. Na jó, nem az. Főleg az öregek közlekedési járműve... ilyen tipegőszán, vagy nem tom mi...

A hotelben egyébként egy 10 és egy 4 ágyas szobában voltunk az alagsorban, a mi szobánk mellett volt a szauna, és a szobához még egy társalgó is járt... ami jól jött, mert 10 órakor olyan pontos lámpaoltás volt a konyhában, hogy ihajj. Szóval kártyáztunk meg iddogáltunk, megtanítottam őket svindlizni. A rikikit is jó lett volna, de egyrész nem lett volna elég szókincsem hozzá, másrészt nem úgy nézett ki a vert sereg mint akinek minden vágya fejben számolgatni... Éjfél körül még tettünk egy jó nagy sétát, Sandra elővette az iránytűjét, Christian meg a GPS-ét és nekivágtunk az északnak. Célunk az volt hogy megfelelő távolságban elhagyjuk a várost, hogy a mesterséges fények ne zavarjanak be amikor az északi fényeket pásztázzuk az égbolton. Láttunk is 1-2 sarki fényt, de nem voltam túl lelkes, mert inkább tűntek azok felhőnek meg ködnek, mint fénynek... Ha valaki nem tudná, miről beszélek... ez egy elképesztő természeti jelenség!! http://hu.wikipedia.org/wiki/Sarki_f%C3%A9ny. A képek nem kamuk. Miután visszatipegtünk a szállásunkhoz, nyugovóra is tértünk. Meg kell említsem azt az érdekes érzést amikor a szempillád behavasodik. A sétánk alatt ugyanis -28 °C volt, és hát a szemedet csak nem takarod el amikor rétegesen felöltözködsz... Jó kis zúzmarák keletkeztek a pillákon... észre sem veszed egyébként, csak amíg nem figyelmeztetnek...

2. nap

9.30-ra kellett cakkumpakk késznek lennünk, ugyanis elhagytuk a hotelt és ekkorra jött értünk egy Henrik Taube nevezetű úr. A 60-as éveiben járó szakállas lapp bácsi nem tűnt úgy, mint aki megveti a jóféle házivodkát, de azért meg lehetett érteni a szavait. Sőt miután megmondtuk neki hogy Göteborgból valók vagyunk, még elkezdett nekem poénkodni hogy Göteborgban van egy Häcken nevű focicsapat, ezért csak szamaraknak hívják a göteborgiakat... (Häcken = szamár). A lapp humor azonban ezzel nem ért véget, de erről majd később.

Egy másik csoport is jött velünk, ők 15-en voltak, Uppsalából. Javarészt amerikaiak és ausztrálok, 1-2 holland, mint kakukktojás. Így összesen vagy 30 embert kellett volna szállítani, és Henrik a kelleténél kevesebb taxit rendelt, így kiválasztotta az ajtóhoz legközelebb álló 3 lányt, Sandra, Christina és Saskia, akikért 45 percen belül visszajönnek...közben minket elszállítottak Kurravaarába, Kirunától még 30 km-re északra, a lapp vadonba.

Elcsépelt bár, de tényleg a semmi közepén voltunk. Pontosabban inkább a semmi északi részén. Nulla infrastruktúra, nulla elektromosság, ameddig csak a szem ellát, hó és fenyvesek. Elképesztő látvány volt. Ahol kiraktak minket a taximikrobuszokból, volt egy rozzant bódé, amelyből Henrik kipakolt nekünk rengeteg rengeteg hóbiztos nadrágot, amit még a sígatya fölé kellett erőltetni, valamitn hótalpasokat. Mondani sem kell, hogy az elején mennyire szétfagytak a lábujjaink... ráadásul Henrik nem volt valami gyors, egyáltalán nem. Mondjuk ő már biztos megszokta a -30°C-okat... Szóval miután magunkra erőltettük a ruhát, az eredeti cipőinket berakták a bódéba, csakúgy, mint a nagy bőröndöket, amiket nem vihettünk magunkkal. Csak a kis hátizsákokat vihettük, így ebbe kellett beletuszkolni a cuccainkat, no meg az italokat is. Majdnem olyan nehéz volt a hátizsákom mint a nagy bőröndöm.

Az öltözködés fázis után, de a tovább tartó fagyási fázis alatt Henrik bemutatta nekünk a négy hójáró gépet. Négy motorsszánnal mentünk ugyanis a lapp táborba. Elmondta és megmutatta hogy kell kezelni, nem egy nagy ördöngősség... és A-s vagy B-s jogsi is elég hozzá... Négy csoportra oszoltunk, két-két ember felpattant a motorosszánra, a többi a vontatott személyszállító szánra, henrik meg a csomagos szánt vezette. Nem a Mikulás-féle szánt kell elképzelni, semmi ülés, csak egy bazi nagy deszka leterítve rénszarvasszőrrel vagy jávorszarvasszőrrel. Szóval miután mindenki kellően szétfagyott, el is indulhattunk, egy még inkább embert próbáló 10 km-es útra. Ugyanis a motorosszánokkal ugyan max 20-al lehet menni, ha vontatsz vmit, ez a sebesség is elég ahhoz hogy az eddig sem éppen hideg orcádba még a szél is belecsípjen. De túléltuk! És nagyon kafa volt vezetni a motorsszánt is, bár kicsit nehéz forgatni a kormányművet. Egy befagyott folyón mentünk végig a fák között, elképesztő volt...(Kb. kilométerenként volt sofőrcsere a szánokon..)

Miután megérkeztünk a táborba, feladatok vártak ránk. Ekkora szerencsére már nem fagytak szét a végtagjaink (nem tom hogy miért lettek hirtelen jobban), és ez jól is jött, ugyanis emben a kis lapp kempingben mindenki magának intéz mindent. A kunyhók nemcsak hogy fából épültek ugye, de fatüzelésűek is voltak, így neki kellett állni fát fűrészelni, majd a fűrészelt darabokat kisebbekre hasítani, hogy minden kunyhónak legyen elegendő egész éjszakára. A kunyhókon kívül volt még egy igazi régifajta szauna, amihez szintén kellett a fa, valamint egy icipici csurdító-ház, amihez szintén. Közben Henrik bemutatta nekünk Stiget, a táborvezetőt. Stig elmondta melyik csoport melyik kunyhóban fog aludni, majd megmutatta a rénszarvasait. Volt vele egy nagyon aranyos kiskutya is, de nem szabadott megérinteni nehogy emberbarát legyen. (Ugyanis Stig szerint minél többet kényeztetik a kutyát annál kevésbé lesz jó rénszarvas-terelő kutya.) Megmutatta a fiúk WC-jét is, ami egy körülpisált P-betűs tábla volt, mint "pee". A lányokét nem tudom, de nem lehetett vmi jó, mert amíg csak lehetett, nem mentek oda... és Stig figyelmeztetett minket, hogy ha a kijelölt helyeken kívül máshol is lát sárga havat, az lehet hogy véletlenül a teánkban vagy a kávénkban fog kikötni... szóval mindenki tartotta magát a szabályokhoz.

Favágás után vízhordás következett. Legalábbis ha akartunk ebédet, márpedig akartunk. Szóval lementünk a folyóhoz, Stig vájt egy léket, és már mertük is a vizet a vödrökbe, majd cipeltük a táborba. Igen, folyóvizen éltünk, állítólag nagyon egészséges. Kiruna csapjaiból is az folyik. Szerencsére vadászni azért nem kellett elmennünk, mert Stig rendelkezett bár kiló fagyasztott rénszarvashússal, amit meg is főzött nekünk levesbe. Egész finom volt, a fele társaság repetázott. Majd miután mindenki jól lakott, kaptunk egy-egy műanyag poharat, mint egy kulcsot a konyhához. (Aki nem hozta magával kajaidőben az nem tudott inni...). Következtek az annyira nem poénos lapp történetek, hogy mindenkinek röhögni kellett volna, de persze mindenki röhögött illemből. Elég fa humora volt ennek az ürgének, dehát ez nem meglepő ebben a környezetben. Az ebéd végekor már majdnem 4 óra volt, így szedtük a sátorfánkat (nem szószerint), és elindultunk a Stig által javasolt túrára az erdőben még a sötétedés előtt. (Természetesen sikerült elhagynom a sapkámat még előtte, de túra után meglett... a konyhában szórtam el.)

Vicces volt, mert nagyjából ki volt taposva az út, és csak bokáig süllyedtél bele ha kijelölt útvonalon mentél.. ám ha félreléptél, minimum térdig süllyedtél a hóba. Nagy nehezen sikerült eljutnunk a folyóig, ami ezen a szakaszon nem volt teljesen befagyva, és állítólag ha csöndben maradtunk volna, akkor láthattunk volna vidrákat. Nem láttunk. Mikor visszaértünk, már sötét volt, és úgy gondoltuk kártyázunk egyet a konyhában. Ám Stig nem engedte, mert hogy bármit csinálhatunk, csak kártyát nem mert akkor osztódik a társaság és ő azt nem szereti. Szóval csak ültünk és iddogáltunk, meg hallgattuk a történeteit, és kötelezően nevettünk... Legfőképpen a trófeáiról mesélt (nagy vadász), meg a megelőző turistákról, szóval semmi tikipus lapp mese vagy ilyesmi...

7 óra körül Korbival begyújtottuk a szaunát, amit 20 percenként ellenőrizni kellett. Közben a vacsorát is elkezdték csinálni Daisy (holland lány a másik csoportból) egész jó munkát végzett. A változatosság kedvéért rénszarvashús volt, most nem levesként, hanem rizzsel. (Bár ha a rizs a húsnak legalább 1/4-e volt, akkor sokat mondok :) ). Stig asztalához keveredtem mert már vegyültünk a másik csapattal is, és így elmondhatom magamról hogy szárított-füstölt jávorszarvast is ettem, nem csak rénszarvast :) (A pálmát azonban még mindig a dél-afrikai kudu viszi... :) ). Kaja után a szaunaöltözőben is begyújtottuk a kemencét majd lementünk a folyóhoz sarki fényt nézni. Volt egy két fel-fel bukkanó folt, meg csík, de semmi egyéb.

A táborba visszatérve Fabiannal és Christophal zúztunk a szaunába. Nem nagyon csípem a szaunát de ha már ott voltam miért ne?! Szép lassan szállingóztak az emberkék, van akit nem zavart a Colorado-i lányok jelenléte és saját szokásainak megfelelően tökpucéran üldögélt.. Első körben fél órát bírtam, majd kirohanás, hóval fürdés. Második kirohanásnál már belevetődtem a hóba... aztán nekem elég is volt annyi. A végén a felhevített és a jéghideg vizet összekeverve meg lehetett mosakodni zuhany gyanánt.

Miután visszatértem a kunyhónkba, egy másik szaunába léptem be. Olyan irtó meleg volt a szobában hogy nem is csodáltam hogy az összes lány majd bealudt, és nem volt kedvük szaunázni. Mindenesetre elütöttük az időt, amíg a többiek is visszaszállingóztak. (Stig hozott vmi aromás leveleket a szaunába, és különleges ízű levegőt varázsolt a helységben, de én ebből kimaradtam).

Fél2 körül, Fabian, Korbi, Aurélien és én bementünk a konyhába, ahol a Colorado-i lányok voltak elszállásolva, meg Stig is ott volt. Dorbézoltunk egy kicsit, meg ment a gitározás is aztán uzsgyi aludni. Meg kell jegyeznem, hogy ugye a meleg levegő felfelé áramlik, így az emeletes ágyak felső szintjén 5 fokokkal melegebb volt mint lent. Én pl. egy pólóban aludtam nulla takaróval, alattam levő meg pulcsiban meg hálózsákban...

3. nap

10 óra körül kikászálódtunk az ágyból, majd elindultunk sífutni. Pontosabban én nem, mert nem volt elég cipő, kb. a fele társaság tudott sífutni, bár az inkább sígyaloglás volt mint sífutás, cipőben gyorsabbak voltunk. A motorsszánok által kitaposott úton lehetetett gyalogolni. Mindezek után a legizgalmasabb elfoglaltság következett: jégpeca!! Stig vájt pár lyukat nekünk a folyó közepén, majd leengedtük a jégpecákat. (Pontosabban lehet hogy ez jéghalászat, ez az eszkimó-sajátosság...). Egy fénykép erejéig élveztük is, aztán visszamentünk a táborba (otthagyva a másik csoportot mi gonoszak).

Egy kis lézengés után a szobában következhetett a nyársalás, pontosabban grillezés. Feldarabolt krinolinokat sütöttünk a tűz fölött magyarán, majd ezt megettük krumplipürével. Henrik 2 órakor már jött értünk, úgyhogy addigra össze kellett pakolnunk a cókmókot, és nekivágtunk a visszaútnak.

A kutyák már vártak ránk a folyó túlpartján! Sajnos ekkorra lemerült a fényképezőgépembe az elem, de majd pótolom a hiányosságokat, ha megtörtént a fotócserebere a többiekkel. Szóval a kutyák ott vártak minket, egymástól 4-m-re, libasorban ülve. 16 szánhúzó kutya volt összesen, meg se nyikkantak. (Természetesen nem volt engedélyezett simogatni őket meg ilyesmi). Henrik elmagyarázta hogy kell irányítani őket, meg hogy kell kezelni a szánt, hogy adunk gázt, és hogy fékezünk :) Nem volt nagy ördöngősség ez sem. Egyszerre 2 ember tartózkodhat a kutyaszánon, egyik a kormányos, másik az utas. 4 szán volt, így 8-as csoportokra osztott minket Henrik. (A többiek motorsszánnal jöttek a turnusváltásig). Én a 3. turnusban voltam, de hát hagy ne mondjam: nem tom leírni milyen érzés volt irányítani a kutyákat, meg kutyaszánt vezetni. Mondjuk volt egy különös pillanat amikor a középső két kutya egyszerre állt félre területet jelölni, de szerencsére időben ráléptem a fékre.

Amikor Henrik elkezdte befogni a kutyákat a hámok elé, az összes kutya elkezdett vonyítani meg üvölteni, némelyik talán ugatott is. Először azt hittem, hogy sírnak, mert ez rossz nekik, de amint elindult a túra abbahagyták, és mentek mint az őrült. Kiderült hogy nem azért vonyítottak mert fájt nekik vagy ilyesmi, hanem csak a lelkesedés!!! Hát -25°C ide vagy oda, én is eléggé belelkesedtem. Ilyen járművet nem minden nap irányíthat az ember!

Miután visszaértünk a bódéhoz és visszadtuk a hógatyákat és a hótalpasokat, újabb fagyos fázis következett. A másik csapat ment vissza Uppsalába, ezért őket elvitték a taxisok a vasútállomásra, csakhogy! Újabb szervezésbeli gigszer, mert így a taxisok 2 üres hellyel távoztak, és így 10en kellett bepréselnünk magunkat a 8 férőhelyes mikrobuszba. Mindenesetre kibirtuk az utat hazáig.

Visszatértünk tehát a Hotell City-be, de ezúttal 4 külön szobát kaptunk, egy kétágyas és három négyágyas. Így volt egy fölös ágy a mi szobánkban, Saskia és Christian volt a szobatársam. Sajnos vasárnap 4 után már semmilyen bolt nincs nyitva Kirunában, ígyhát zuhany után elmentünk egy nem túl eredeti svéd kaját zabálni: pizzát. De legalább jóllaktunk. Mindezek után elmentünk megint szerencsét próbálni és sarki fényt nézni, ezúttal nagyobb sikerrel. Egészen jól kivehető csíkok jelentek meg az égen, jó volt. A fényképezővel azonban csak totál fekete képeket sikerült csinálnom, majd elkérem a többiektől a jó képeket is... Visszafelé még mentünk egy kört Kirunában, majd vissza a szállásra.

Anna, Aurélien, Fabian, Korbi és Christian úgy határoztak, hogy másnak elmennek Narvikba megnézni a fjordokat (város nyugatra Kirunától, Norvégiában), de a többiek és így én sem tartottam velük. Ők öten így hamarabb nyugovóra tértek, mi többiek pedig dumáltunk meg szüpürtyöltünk Christináék szobájában. Az ablakból iszonyat éles sarki fényt lehetett látni nagyon szép volt!

4. nap

Másnap 9kor kelés, reggeli, majd irány a városközpont, a turistairoda. Miután válaszokat kaptunk a kérdéseinkre úgy festett délelőtt nem tudunk csinálni semmi érdekeset, így bevásároltunk vacsorára, illetve másnap reggelire és a vonatra is, Systembolagetet is kifosztottuk és különféle szuvenírboltokba is betértünk.

Délután aztán elindultunk a buszmegállóba, de mivel még volt egy kis időnk, szétnéztünk a városházán is, ahol vmiféle kiállítás volt, néhány érdekes képpel... de egyre visszatértünk a buszmegbe, ugyanis 1-kor indult a buszunk Jéghotelbe!!!

Ez egy nagyon híres hotel, a mellékhelységeket kivéve, amelyek egy teljesen elszeparált épületben vannak, minden, de minden jégből (és hóból) van!! Az elején azt hittem, hogy ez vmiféle múzeum, de nem az! rendes, vendéglátóipari egységként funkcionáló szálloda! Csak a teljesség kedvéért: egy éjszaka 3500-4000 svéd korona. Beszorzandó 30-al.) Ahogy beléptünk, rendes jégrecepció, aztán rendes jégfolyosók és jégszobák... minden jég... az ágyak, a székek, az asztalok... az ágyakon jávorszarvasbőr van, ezért plusz hálózsákban nem fáznak úgy az emberek. Van egy különleges folyósó a művészeknek is, hát mit ne mondjak, nem semmi mesterség a jégszobrászat. A képek magukért beszélnek.

Valamint ha hiszitek, ha nem, még Jégbár is van a Jéghotelben!!! Igaz, csak koktélokat lehet kapni, de minden este hajnal 1-ig nyitva van és megy a buli...minden Absolut vodkával kapható csak, én egy Absolut Jegesmedve koktélt ittam, ami ilyen türkiz szinü lötty volt... 110 korona/ital, az újratöltés "csak" 85 korona. De legalább megeheted a saját jégpoharad!!! Még diszkó tánctér is van a bárban, mi hülyék néhányan meg elkezdtünk táncikálni... illetve nemtom mi a jó szó. Romana készített rólunk videót is a gépemmel, de Christina kérésére nem rakhatom fel facebookra... mindenesetre viccesek lehettünk, mert jó hangosan berakták nekünk az Ice Ice Baby-t, ráadásul nem elég, hogy egy ismeretlen kínai csaj beállt közénk táncolni, nagyobb látványosság voltunk, mint maguk a jégasztalok vagy a jégpult...aki ott volt, az minket vett.

Itt történt a No.1 eset is az egész túra során, amikor is Saskia, miután megitta a piáját, odament a pultoshoz, hogy kérhet-e egy kis vizet... Persze nemleges választ kapott, meg megmondták neki, hogy a pohár megehető. :) A Jéghotelről sajnos csak angolul találtam infót: http://en.wikipedia.org/wiki/Icehotel_%28Jukkasj%C3%A4rvi%29

Visszatérve a csodás helyről volt egy óránk, amíg jött értünk Sven Ivan, egy nyugalmazott geoinformatikus, aki elvitt minket a Kiirunavaara nevű bányába. Az anyósülésen ültem, így jól láttam azt a képet, ami Kiruna és a bánya történetét foglalta magában. A 74 éves bácsi elképesztően jól beszélt angolul, és kb. ittuk minden szavát, olyan lelkes volt. Emlékszem az egész Kiruna-bánya-történetre, de engedelmetekkel nem osztom meg veletek, mert sosem érek a végére. Írjátok meg, ha mégis érdekel benneteket.

Szóval a bevezető sztori után lementünk a bányába. Rendes autóút visz le a mélybe, furcsa érzés volt csak menni és menni a föld belseje felé. Végtére is 500 m mélyen megálltunk, majd Sven bemutatott nekünk néhány gépet. A fúrópajzsot, a 'pók' nevű többkarú fejtőgépet, etc. etc. Ezek után elmentünk egy szobába, ahol mesélt a bányai pályafutásáról, illletve hogy mindössze 100 ember ha dolgozim a földfelszín alatt a bányában. Ugyanis minden automatizált, és a robotokat is kamerák segítségével irányítják, egy teremből a felszínről!!! hihetetlen. Elmondta, hogyan állítják a kis vasgolyókat, ami Svédország legfőbb export cikke. Elmondta azt is, hogy 2012-ben elindul az evakuálási folyamat, Kiruna város egy részét ugyanis el kell költöztetni a bánya miatt. Új házakat húznak fel, a régiek helyén pedig kibővítik a bányát. Az emlékműtemplomot is el kell mozdítani, ez a legnehezebb feladat. Szóval az egész nagyon érdekes volt. Meg is tarthattunk egy-egy vasgolyót. A bányáról pár sor szintén angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Kiruna_Mine

Ezután elkezdett mesélni a japán kalandjairól, még albumot is mutatott, ugyanis a bácsi ritka japán gombákat termeszt a bányában!!!!! Komoly! Japánban mondták neki, hogy a bányai környezet alkalmas a Shii-take gomba termesztésére, így kipróbálta egy nem használt területen. Miután látta hogy működik a dolog, engedélyt kért és kapott a felsőbb vezetőségtől, mintegy jutalomként a dolgos évekért. Azóta a bácsi szállítja a Shii-take gombát fél európának! (A bánya páratartalma és hőmérséklete éppen alkalmas a ritka gomba termesztésére, ami egyébként nagyon egészséges, és állítólag hosszabb életet ad). Sajnos azonban kipróbálni nem tudtuk, mert a "kész" gombákat nemrég elszállították. Mindenesetre mindenkinek adott egy receptet, hogy próbáljuk ki, ha egyszer shii-take gombát veszünk. Néhány szó a gombáról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Shii-take

A túra végén Sven visszavitt minket a hotelba, ahol tipikus svéd vacsit ettünk: fasírtot. Közben megérkezett a norvég csoport is, ők is beszámoltak, de sztem mi jobban jártunk. Kaja után elkezdtünk iszogatni Christináéknál, és mivel Christophnak van net a mobilján, már a SzóSzólók klippet is többen ismerik :) Éjfélkor ismét kibaktattunk sarki fényt fürkészni. Volt is szerencsénk párhoz, nagyon szép jelenség.

5. nap

Másnap a 'norvég' csoport ismét korán kelt, mert azért a Jéghotelt nem akarták kihagyni ők se, így ha bár lóhalálában is (és buli nélkül a Jégbárban) meg tudták ők is nézni. Mi szép komótosan megreggeliztünk, elkészítettük a kaját az útra, majd elmentünk megnézni a fatemplomot. Ez a legnagyobb fatemplom Európában, "lapp kunyhó" stílusban épült, 2001-ben a legszebb épület díjat kapta Svédországban. Üröm az örömben, hogy sikerült odaérnünk egy temetés előtt 5 perccel, szóval lóhalálában kellett fényképeket csinálni... de legalább beírtuk magunkat a vendégkönyvbe. Egyéb nevezetességek Kirunában az űrállomás és a járműtesztelés helyszíne, de ezeket leszavaztuk.

A többiekkel a váróban találkoztunk, a vonat 12.00kor indult volna, ha nem késik. Bodenben volt egy óránk várost nézni, majd másnap 13.00 körül megérkeztünk Göteborgba (azaz ma). A késések miatt kicsit csúsztunk, de ugyanolyan jól telt a visszaút mint az odaút.

Ha egyszer eljöttök Svédországba ne hagyjátok ki Kirunát és környékét!!

Majd nemsokára több fénykép felkerül facebokra is.

bónusz képek: 1. rénszarvas-leves, 2. tipegőszán, 3. "érdekes" kép a kiállításról a városházán

Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy nincs sok időm ezért ez a cikk nyúlfarknyi lesz a többihez képest.. lehet örülni :)

Éppen hogy túl vagyok az első közszereplésemen itt Göteborgban, ugyanis előadást kellett tartani Közlektervből, méghozzá össze kellett hasonlítani a tömegközlekedést és az autós közlekedést. Szerencsére nem egyedül voltam, 4-en vagyunk a csoportban, Romana és Jiri a két cseh, vmint Gonzalo és én. Ezt a házit meg prezentációt is last minute módon abszolváltuk, ami azt jelenti, hogy nem próbáltuk el egyszer sem. Csak felosztottuk szépen a diákat egymás között, hogy ki melyikről beszéljen. Kis híján röhögőgörcsöt kaptam a katedrán, amikor Romana elkezdett beszélni Gonzalo diáiról, aki értetlenkedve állt hogy most ő jönne... legalább oldódott a feszültség. Végtére is Gunnar-nak, a prof-nak nem volt vele baja.

Hozzá kell tenni, hogy a minél jobb illusztrálás végett szerda reggel bevállaltam, hogy mindent lefényképezek a megállókkal és járművekkel kapcsolatban... annyira belelkesedtem, hogy elkezdtem kattintgatni a buszon és villamoson belül, hogy mekkora a tömeg (alátámasztandó a feladatban alkalmazott zsúfoltsági tényezőt...). Hát kicsit fura érzés volt, mert olyan tekintettel néztek rám az utasok, hogy "Úristen, ez már túlzás, még az éppen nyugdíjba vonuló japán turisták se fényképezik le a busz belsejét... beteg ez, vagy mi?" szóval a kattintás után vissza is süllyedtem a helyemre.

Na de menjünk vissza múlt péntekre, amikor az előző bejegyzést írtam. Aznap este Frank elhívott egy Afterwork-re (tudjátok a relatíve olcsó svédasztalos zabálás) egy Gibraltar nevű helyre. Ezután Kaia is hívott egy Afterworkre a Haga Pub-ba. Ez utóbbit lemondtam, mert Frank előbb szólt és már megígértem neki hogy megyek (mint utóbb kiderült jobban is tettem). 16.30kor lett volna találka, de bele kellett kalkulálnunk, hogy Afterwork után meg kéne ejteni egy pre-drinkinget, aztán pedig megyünk partyzni. Elnézést, túl sok idegen szó egy mondatban. Szóval időközben meglátogatott Stephan és Holger, és egy Costa Rica-i kávé mellett megbeszéltük, hogy mi majd később megyünk, 17.30-as busszal, és 18.00 körül érünk a helyre.

Palika addig addig húzta az időt meg tetvészkedett, hogy végülis módosítani kellett az indulást 18.04-es buszra, és a Gibraltar hely helyett elnéztünk volna egy másik koli (Rotary) kocsmájába, ahol szintén tartanak Afterworkot és még olcsóbb. A gond az volt, hogy Stephan kanadai lakótársa (mint kiderült ő is jön velünk) még mindig kotlott a WC-n, így a 18.04-es buszból 18.36-os lett. Volna, ugyanis volt egy bökkenő: az Afterwork-ök általában 19h-ig tartanak... Ja! Közben Frank hívott, hogy sztornó az egész Gibraltar hely, mert nem találják hol van... :)

Végülis így jól jöttünk ki a dologból, mert közös megegyezéssel elkezdtünk spaghettit főzni, és mikor kész lett, ki gondolná, jól befaltuk. Aztán mivel senki sem tudott semmit a pre-drinking helyszínéről, nekiálltunk Stephan konyhájában. Sebastien előbányászott egy Bombardier nevű angol sört, nem ale, hanem ilyen köztes sör, esküszömre mondom, hogy százszor jobb volt mint az én dán Pilsner (igen!!!) söröm amit vettem, és alig birtam meginni. Ráadásul Sebastien elmagyarázta hogy a Bombardier francia cég, de angol sört forgalmaz. kirrr.

Közben előkerült Holger szokásos vodkája is (vagy 15 üveggel hozott Németországból), és Jiri is megjött egy üveg jófajta fehér borral. Ahogy telt az idő, természetesen úgy oldódott a hangulat, és közben sikerült megismerkedni egy iráni famíliával is. Ugyanis Stephan és Sebastien addig még sosem látták a 4. lakótársukat, ismétlem, addig. Akkor jött meg ugyanis egy Mahsa nevű lány egy kisebb kontingenssel, öccsével és két nagynénjével. Aranyos volt, kiderült hogy a nagynénik már régóta itt élnek és Mahsa pedig az egész MSc-jét itt fogja tanulni. Nekiálltak ott vacsorát csinálni az óbégató társaság mellett, szegény lány jobban elvágta az ujját mint én szoktam, de a sebtapasz nagyon jó gyógyszer. Aztán jól megették a főztjüket ők is.

Azt terveztük 10-fél11 körül indulunk az Olofshjöld koliba a buliba, de nem így történt. Marc írt hogy menjünk át a hollandokhoz még előtte. Így is tettünk, és hát kisebb meglepetésünkre úgy viselkedtek az asztalnál mint a majmok. Makogtak meg huhogtak, csapkodták az asztalt, a térdüket..., visítoztak meg, szóval úgy festett hogy különféle állatokat imitálnak. Nem hittem a szememnek. Ott volt Frank, Marc, egy lengyel csaj, Anna és a hollandok Lore, Paul, Ilse, és Tim Wu (echte holland). Stephan érezte magát a legjobban, ezért ő nem volt rest közéjük ülni és gyorsan fel is tudta venni a viselkedésformát. Nem sokkal később kiderült, hogy ez egy ivós játék, és a végén keletkező pohár trutyit a vesztesnek kell meginnia. A következő körbe mi is beszálltunk (Holger, Sebastien és én), meg kell mondjam nagyon élveztem!!! Kártyával kell játszani és iszonyat jó ivós játék... megjegyeztem az egészet, úgyhogy reszkessetek, mert ha egyszer hazaérek ez elől nincs menekvés!!!!!!!!!!! (Bolygó hollandinak hívom mert holland, bolygunk, és ráadásul úszunk a piában mint a hajó.) Természetesen a játékot Stephan vesztette el, mindenki le volt döbbenve hogy simán lehúzta a trutyit... megszagoltam utólag... kb olyan szaga volt mint a mosógatószernek...

Ezek után nagy nehezen sikerült elindulni a buliba. De mivel a hollan lányok annyit tollászkodtak, két részre szakadtunk: természetesen mindenki elment aki tudta az utat az Olofshjöldbe.. szóval Lore, Ilse, Holger, Tim és én kb. kétszerannyi idő alatt értünk oda, de legalább odaértünk. (Persze Holger némi külön nehézségbe ütközött mert úgy eltaknyált a jégen a 'be careful' figyelmeztetés után, hogy ihajj. Én meg alig birtam abbahagyni a röhögést ugye.) A bulihely zsúfolásig meg volt telve, kb. 20 percbe tellett eljutni a bejárattól a pulthoz (1 perc alatt 1 méter). A kabátot letenni pedig nem is mondom...ráadásul megpróbáltak átverni is, úgy próbáltak cigit tarhálni tőlem, hogy odajött a csaj hogy "nem emlékszel? múltkor találkoztunk meg táncoltunk itt sokat... hgoyhogy nem emlékszel?!!! még ilyet... ezért hagy kérjek egy cigit"...Mondtam neki hogy majdnem elhittem hogy már találkoztunk, de akkor is adtam volna cigit, ha egyszerűen csak kér.De legalább most télleg beszéltünk meg ugráltunk kicsit. Vicces volt mert hétfőn vagy kedden újra találkoztunk a Student Union épületében, és alig akart felismerni :DDD Szóval summa summarum ellődörögtünk meg jól éreztük magunkat ahhoz képest hogy mennyien voltak... ja és Susann mondta, hogy vasárnap majd süt sütit....

A másnap a regenerálódás jegyében telt, egészen estig, amikor is Barca meccs volt, csak én meg elfelejtettem hogy megigértem Susannak hogy felmegyek hozzá tacót zabálni. Úgy oldottam meg a problémát hogy odaszóltam hogy kések, és így legalább az első félidőt megnéztem a meccsből. Aztán fölmentem, Eva (az izlandi lány) épp akkor távozott, így pont volt üres székem is... természetesen már mindenki befalt a tacóból, de még maradt nekem egy csomó. El is kezdtem tömni magamba és természetesen úgy leettem magam mint a pinty... közbe olyan szavak nem jutottak eszembe hogy 'good' :) de legalább az egész társaság hogyismondjam... kissé pilledt volt.

Már annyiszor hívtak meg zabálni, Bart, Susann, Holger és Stephan, a kínai újévi vacsi, a francia vacsi amire nem mentem el... hogy úgy döntöttem itt az ideje egy magyar estnek. Így összetoboroztam a jónépet egy kis pörköltre. Szerencsére eszembe jutott, és kiderítettem a vegetáriánusok számát is: 1, Kaia. Milyen vega már az, aki eszik szárnyast meg halat, csak disznót meg marhát nem zabál???! Mindegy. Így a pörkölt mellé kénytelen voltam lecsót is csinálni. Írtam a meghívóban hogy 17.30kor kezdek főzni... de legalább 2 óra lesz szóval fontolják meg mikor jönnek. Holger volt az első 17.45-kor majd Stephan 18.00kor majd Marc 18.15-kor, őket jól be is fogtam krumplipucolásra, paprikacsutkázásra megy hagymadarabolásra és fokhagymareszelésre. Sikerült az egyik adag disznócombot olvasztás üzzemód helyett melegítés üzzemódra betenni a mikróba... nem tudom milyen trutyi keletkezett a hús alatt... tudjátok mi az??? meg a hús széle is olyan volt mintha megfőtt volna.. ügyespalika.

Sebaj ugyanúgy feldaraboltuk ezt is és bele a fazékba, közbe a paprika és hagyma a serpenyőbe, közbe még tejfölös ubrokasalátát is csinálni kellett... megizzadtam mint a ló. Aztán szépen jöttek a többiek is Bart, Susann, Eva, majd Kaia és Pey Mun, majd Sebastien. Mondtam hogy mindenki hozzon tányért és evőeszközt, mert az én 1 tányérom nem lesz elég mindenkinek. Székeket is hoztak a velem egy koliban lakók így ha szűkösen is de elfértünk. Kb. fél 9-kor lett kész a pörkölt és mikor a rizs is lefőtt a lecsóhoz, tálaltam mindent. Még savanyúuborka is volt, meg cayenne erőspaprika, sőt kenyér is :) király volt úgy zabáltak mint aki sose evett :) Ráadásul kaja után Susann elment a desszertért és meghozta a sütit... felkészítettem, hogy kb. egyetlen sütit szeretek a világon az pedig a híres Mirinda-szelet, de nem volr rossz amit csinált! Persze a Mirinda jobb. :) Pey Mun meg tök aranyos volt, mindenkinek készített egy kis ajándékot Valentin-nap alkalmából. Egy doboz mazsola összeregasztva egy kis fehér Tobleronével, a szalagra pedig még köszöntő is volt írva :)

Másnap irány a suli, majd elmentem a Nordstan plázába pár cuccért. Este elmentünk jegyet venni a CIRC irodához (áprilisban lesz egy komptúra), majd este egy internacionális beszélgetés kezdődött közöttünk a neten (a vasárnapi vacsi résztvevői között)... megtudtam hogy az észtek szerint a magyarok is észtek, nem tudják miért hívják magukat magyaroknak... megtudtam hogy a kanadaiak nagyon büszkék Jon Lajoie-ra, valamint a németek David Hasselhoffra. Bart pedig nem tudott semmilyen klippet vagy propaganda videót mutatni Hollandiáról, ezért belinkelte Afroman I Got High című klippjét :) Én természetesen belinkeltem a két iszonyatjó propaganda videót Magyarországról és BP-ről, valamint külön kérésre a Derültégből és Szószólók klippeket is. A pálmát azonban Marc vitte ezzel a videóval: http://www.spike.com/video/where-in-world-are/3025898 érdemes megnézni!! :) örülök hogy szomszédok vagyunk :)

Kedden otthon maradtam csinálni ezt a hülye Fa-tervezést, mert sehogy se állunk vele a csoporttársammal... Este pedig a BL előtt biliárdoztunk két órát Holgerrel és Stephannal. Megmutattam nekik hogy játszik egy félprofi. :) Ja! Talán még nem mondtam, de itt Svédországban rengeteg adó angol nyelvű, és svédül feliratozva van csak. Újra realizáltam, hogy a Simpson-család eredeti angol szinkronja nyomába se ér a magyarnak...!

Szerdán nagyon fárasztó nap volt... végeselemes modellezés Fából, majd a feladatot csináltuk Közlekből, aztán vhogy a prezentációt is sikerült megcsinálni... vagyis kb. a többiek megcsinálták a 2/3-át mert nekem másik órám volt...) aztán felosztottuk egymást közt a diákat.. és a többi már ismert :)

Na ennyi, nem nyújtom tovább. Így is ha egy nyúlnak ekkor farka van az vmi genetikai mutáns!

bónusznak íme Pey Mun fényképe a kajáról (az ázsiaiak mindent lefényképeznek...)

Sziasztok!

Már szinte egy hete, hogy írtam, de az elmúlt napokban nem történt semmi olyasmi amiról ódákat zenghetnék. Ezért a mai bejegyzésben végigfutok az elmúlt napokon, aztán elmesélek néhány, rám különösen jellemző bénaságot amit csináltam.

A pénteki International Welcome Party után a szombat a regenerálódás napja volt. Egész napos döglészet és semmittevés volt jellemző, ám este megnéztem a Barca-meccset, ha már úgy döntöttem nincs programom aznapra. Így legalább kipróbáltam a vadiúj kanapémat is. Igen! Szereztem kanapét. Persze csak azért vadiúj, mert eddig nem volt a szobámban... valójában minimum 15 éves lehet.

Kedvenc indiai szomszédom, a dalos pacsirta ugyanis vendéget fogad illegálisan egy hónap erejéig, és szüksége volt helyre a szobájában. Már mindezek előtt rámsózta a bazinagy karosszékét, most pedig felajánlotta a kanapét. Át is hoztuk, pont el tudtam helyezni, ám így szegény fotelnek nem maradt hely... ennek Holger örült a legjobban, mert továbbadtam neki, természetesen grátisz.

Szóval Pavan ki akarta dobni a kanapét, mert a sufnit már úgy telepakolta hogy a fényt is alig látni ha felkapcsolod a villanyt. Én megmentettem a bútort és így egyre inkább egy egész kényelmes kis meccs- és filmnéző szobává válik a rezidenciám. Ám Pavan nem elégedett meg ennyivel, rám sózott egy csomó fölösleges kacatot is: 2 kis plüssállatot, 1 műanyag gyíkot, vmi kavicsot, meg egy fatákolmányt, aminek az alakja leginkább a kétkarú mérlegére hasonlít, és a két karon pedig 2 féle karácsonyfadísz-sor lóg. Természetesen elfogadtam, mert nem akartam megsérteni, de amint elment hazulról bezacskóztam őket és beraktam a folyosói szekrényem legfelső polcára, amit úgyse használok. Bocsi Pavan.

Vasárnap szintén csendes nap volt, csakúgy mint hétfőn, suli, csipetnyi házi, meg ilyenek. Hétfőn még Holger meg Stephan meghívott magukhoz kajálni. 7-re voltam hivatalos, de Kaia kicsit feltartott mert 6.55kor beállított hogy váltsam vissza neki a jegyét csütörtökön, aztán kicsit fosta a szót :) de nembaj. Mire megérkeztem Holgerék már zabálták a halrudit sültkrumplival. Értették a South Park-os poént, pedig nem is látták a részt... :) de persze nem röhögtek, mint a SP szereplői.

Kedden azonban meglátogattam a CHARMS 2011 nevű rendezvényt. Ez egy tulajdonképpeni állásbörze, egy cégmustra. Ismeritek: a vállalatok saját standokon keresztül reklámozzák magukat, ha érdeklődsz elcsevegnek veled, válaszolnak a kérdésekre. Rengeteg brosúrát olvashatsz, nekem meg is tetszett egy az olajfúró tornyokról, GVA a cég neve, de ez volt az egyetlen cég akivel beszéltem. Ugyanis sem teljes állást, sem szakmai gyakorlatot nem kívánok egyelőre vállalni, ha pedig később mégis szeretnél, rendelkezésemre áll a kiadott könyv az állásbörzéről. Elég sokan voltak, két épületet ölelt fel a rendezvény, és azért voltak érdekességek: rengeteg-rengeteg cég és vállalat, külföldiek és svédek egyaránt. Jelen volt pl. az Alcoa, a Siemens, sőt még a Google is, vagy a Magyarországon is jól ismert svéd vállalatok: Volvo, Ikea, Saab, Ericsson... szóval sokkal színvonalasabb a dolog mint otthon. Ennek ellenére túl sokan voltak, és mi Stephannal azzal foglalkoztunk, hogy tudunk minél több ingyen tollat szerezni. Ő nyert mert ő 7-et szerzett én meg csak 5-öt, de ebből 1 rotring :). Kulcstartókban én nyertem 3-2-re. Tudjuk, hogy az egyik legjobb csábítóeszköz a kisgyerekek felé a cukorka, még most is egy olyat szopogatok, aminek a bíztató 'Heidelberg Cement' van a dobozára írva...

Este úgy festett, hogy egy szauna-uszoda partyra megyünk a Student Union épületébe, ám ez az állásbörze miatt nem valósulhatott meg. A drága szervezők így átrakták az eseményt az Olofshjöld nevű koliba, ami ugyan csak 10-15 perc járás innen, ám a szaunája kb. ugyanakkora, mint a miénk, max 10 fő fér el benne egyszerre. Ez kicsit kevésnek tűnt a 40 embernek, meg én egyébként is vonakodtam szaunázni mert egy undorító sebhely lett a jutalma (a térdemen) a pénteki nyekkenésemnek a focin. Így úgy voltunk vele, hogy majd csak a bulira megyünk oda.

Marc is csatlakozott volna ám még mindig a diplomáját írja szerencsétlen, így mindig fél-órákkal tolta a megjelenésének időpontját. Közben Juha (finn srác) felhívta Stephant, hogy egyelőre senki sincs a szaunánál. Eközben Marc tovább húzta az indulást a szakdogája miatt. Napközben még találkoztam a spanyolokkal is a CHARM-on, és Gonzalo fölhívott, hogy 12-kor vége a partinak, és alig vannak a szaunában. Így Gonzalo, Cristina, majd Marc is visszamondta, Ilse is inkább házit írt, de mi már söröztünk, úgyhogy menni akartunk valahova. Végül mentünk is, méghozzá aludni.

Másnap szerda, suli után elmentem Systembolagetbe mert a keddi napon kicsit megcsappant a készlet. Este 3 lehetőségem is volt elütni az időt: 1. francia vacsi a Rotary koliban, 2. kocsmázás az Ongsdagspub-ban, majd buli a Dancin Dingo-ban, 3. nemzetközi válogatott meccsek nézése a szobámban, sörözés közepette. Az elsőre Daniel hívott meg, de mivel tudtam hogy nem várhatok sem fokhagymás csigát, sem sült békacombot, kihagytam. A másodikra Gonzalo hívott, csakhogy az Ongsdagpub-ba csak úgy lehet bejutni, ha van ismerősöd arról az egyetemről, akinek a rendezvénye van ott. Utána a Dancin Dingo-ba is csak Gonzalót tudom, hogy ment. Így a 3. opciót választottam.

Ám volt egy kis gond: 3 rangadó volt egyidőben: Német-olasz, francia-brazil és argentin-portugál. Természetesen én az argentin-portugált akartam nézni, de mondani sem kell, hogy a többiek mit akartak? Naná, hogy a német-olaszt. Elvégre csak németek...

A magyar meccs 18.00kor kezdődött, és Stephan megtisztelt minket azzal hogy végigszenvedte velem legalább a második félidőt. Eközben legalább sikerült lezsírozni a dolgokat. Ugyanis Pavan barátnőjétől megszereztem a wireless-netjének a jelszavát, így akár két laptopon is követni tudtuk az eseményeket. Így is történt, Stephan később lehozta a laptopját, és így az övén a német-olasz, az enyémen pedig az argentin-portugál ment, és mindenki boldog volt. (Hoztam egy kis áldozatot: beadtam a derekam, hogy a német kommentátor krákogását hallgassuk, hagy örüljenek.) Érdekesség: már biztos mondtam hogy Marc kicsit internacionális. Csak olasz állampolgár, osztrák származású és németországban él. Utálja az olaszokat, és német-drukker ő is, de egy német-osztrák meccsen Ausztriáért szorít. Talán dél-tiroli-ként lehet legjobban definiálni a nemzetiségét...

Marc a meccsek alatt egyeztetett Frank-kal, hogy csatlakozunk hozzájuk a King's Head nevű bárban. A meccsek alatt megismertettem velük néhány gyöngyszemet a magyar nyelv szépségeiből (csak semmi vulgáris). Valamint tudattam velük, hogy a magyar egy fonetikus nyelv, így pl. nagyon röhögtek amikor válaszoltam a kérdésükre, hogy hogy ejtem ki fonetikusan, hogy Schweinsteiger... söcöhövein... azt meg egyáltalán nem értették mi szükség két db 'jé' hangzóra (j, ly), de annyira jó volt a dolog, hogy legalább megtanulták helyesen kimondani a nevem.

Szóval utána elmentünk a bárba, ahol voltak ismerősök Frank, Rianne, Anna, Charles, Jáchym és a 3 skót srác..de ők fél órán belül elmentek, a hely pedig 1-kor zárt. Ám nem volt vége az estének. Már mondtam, a svéd lányok nagyon szépek (a magyarok után a legszebbek), és mint tudjuk, kivétel erősíti a szabályt. Hát nekünk sikerült összeismerkednünk 3 kivétellel, akik elvittek minket egy igazi ír pub-ba. Feketesör, meg ordenáré éneklés a fa bútorzatú félzöld kocsmában, az árak azonban egész tűrhetőek voltak... Kicsit összevissza beszéltek számomra a svédek, sikerült megtudni, hogy a göteborgiak utálják a stockholmiakat, de ők (a 3 lány) kivételek, mert ők stockholmban tanultak és azt is nagyon szeretik. Azonban a göteborgiak és a stockholmiak is utálják a délieket, akik állítólag nagyon beképzeltek és idétlen akcentussal beszélnek... a szemetek!

Már nagyon untam magam és haza akartam jönni, ám a többiek az utsó buszra vártak ami 3.19-kor ment... illetve ment volna, mint kiderült nagyon ügyesek voltunk és nem vettük észre hogy az ominózus időpont csak péntekre vonatkozik...a lányok mondták fogjunk taxit, mert nem közlekedik semmi... ám nem volt kedvünk fejenként 100 koronáért hazataxizni, így hazasétáltunk... természetesen Murphy résen volt, és havasesőt és kisebb szélvihart küldött ránk a hazaútra, így 35 perc gyaloglás után úgy néztünk ki mint akik bebrunyáltak...

A csütörtöki nap is laza volt, elmentem visszaváltani Kaia jegyét (International Party). Estére még előző nap terveztük hogy elmegyünk a Sticky Fingersbe bulizni, de mivel túl fáradtak voltunk így természetesen nem valósult meg semmi. Döglődés meg agonizálás ment aznap.

Így el is értünk a mához. Nézzük akkor, miért is vagyok én 'ügyespalika'. Tudjuk, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Ez rám úgy igaz, hogyha van esély rá, hogy elbénázol valamit, azt el is bénázod. Bár nem fog minden eszembejutni, azért van amit nem tudok elfelejteni. Tegyünk egy kis sorrendet, kiragadtam az 5 legnagyobb bénázást.. (igazából most csak ezek jutnak eszembe..). Nézzük.

#5: a Thalyban már megtapasztalt rendszer van itt a koliban is: ha nem viszed magaddal a kulcsot, elég nehézkes a visszajutás a szobába. Bár a Thalyban sosem zártam ki magam a lakásból, a garázsba viszont sikeresen bezártam magam, így joggal tartottam tőle, hogy ez valószínűleg meg fog történni velem itt Svédországban. Igazam is lett, már az első héten kizártam magam, és persze egyik szomszédom se volt itthon, számukat nem tudtam, szóval Marc-nál időztem, mígnem egy óra múlva megjött Nadia és beengedett. Egyébként az orosz csaj félelmetes: állandóan hangosan puffog oroszul, múltkor meg kb. a fülénél fogva cibálta be a tajvani szomszédomat a közös fürdőszobájukba, hogy hogy mer olyan dzsuvát hagyni maga után...

#4: a "Palika véletlenül lop" sztorit már ismeritek, szóval azt nem részletezném mégegyszer. Azt a múltkor elfelejtettem mondani, hogy ugyanakkor történt az eset, amikor készpénzzel óhajtottam fizetni egy 'csak bankkártyás fizetés'-kasszánál. Naná. Persze mögöttem kígyózó sor, én meg a zavarodottságomban jelentősen meggyengült angol tudásommal próbálom kideríteni mihez kell kezdeni...mert ugye kártya nem volt nálam...így átbattyogtam a másik pénztárhoz a számlával és ott kifizettem...addig nem vitték el semmimet és ugye a krumplihámozó is a helyén maradt...

#3: az új mikró és az IKEA-s tányér esete. Nagy nehezen sikerült rájönnöm hogyan működik itt a (számomra új) mikró, és vmi maradékot melegítettem éppen, amikor megtörtént az, ami már a Thalyban is a melegszendvics-sütés alkalmával. Gyanútlanul megmarkoltam a tányért, kivettem a mikróból, majd azzal a lendülettel úgy elhajítottam, hogy ripityára tört. A tenyerem kissé szétégett, de nem vészesen, mindesetre már azt hittem kibírom ordítás nélkül, mire a fortyogó lötty gatyámra és zoknimra repülő hányada hirtelen átütött a textilen... így muszáj volt legalább egy kicsit ordítanom. Szerencsére nem volt senki otthon a 3 szomszéd közül, ám a gondnok, aki épp vmi aljzatot cserélt, végignézte, és majdnem megkönnyezte az esetet...

#2: meg kell mondjam, már az itteniek is tudják, miért van nekem otthon 3 személyim, meg 2 diákom. Igen, természetesen sikerült elhagynom a Chalmers-es diákomat... valószínűleg a pénteki buli alkalmával, de igazából fogalmam sincs, hiszen szerdán kezdtem el keresni először. Köddé vált. Mindenesetre meg kell mondjam hogy az ügyintézés messzemenőleg jobb itt, mint otthon. Egy e-mail a Studentkar irodába, hogy elhagytam, egy email vissza, hogy menjek be és vigyek 50 koronát. (Szerencsére nem kell megint 400 koronát fizetni érte mint az első alkalommal, csak 50-et). Odamegyek, megmondom a születési dátumomat, adatbázisban megkeresik, megrendelik, 50 koronát befizet, számlát megkap, legkésőbb két hét múlva érkezik az új kártya. Otthon legutóbb október végén hagytam el a diákomat (vagyis azt hittem elhagytam, és mire meglett már megrendeltem az újat), és amikor kijöttem Svédországba még nem volt kész az új! Ennyit erről.

#1: hát ez a legröhejesebb. Mint már említettem volt, itt a koliban mindenhová mágneses beléptetőrendszeren keresztül vezet az út. Van egy úgynevezett 'booking-panel', tehát egy elektronikus kijelző-berendezés aminek segítségével le tudod foglalni a mosógépeket, biliárdasztalt stb... és csak akkor tudsz bemenni ezekre a helyekre, ha lefoglaltad. A mosókonyhánál az a rendszer van, hogy rendszerint 2 órás intervallumokra tudod lefoglalni. A 2 óra letelte után még 1 óráig szabad bejárásod van a mosókonyhába, amíg megszáradnak a ruháid, esetleg ki kell őket vasalni, stb... két mosókonyha van, az egyikbe (a rosszabba) szabad a bejárás, a 2-es számút foglalni kell. Egy foglalással egyszerre 2 mosógépet foglalsz le magadnak, ezeket használhatod (ezek is számozottak). Szerdán hazajöttem suliból, és lefoglaltam 15h-tól 17h-ig a 2-es mosókonyhában 2 gépet. Legalábbis meg voltam róla győződve. Történt ugyanis, hogy 15.05-körül megérkezek a mosodába, bepakolom a cuccaimat, elindítom a mosást, (bár volt egy kis furcsaság mert a mosógépek nem akartak elindulni)... bejött egy kínai csaj, ő is bepakolta a ruháit a másik két gépbe. Amíg én ott tököltem a mosás-program választásával, bejött egy svéd gyerek és nagyon elcsodálkozott hogy nincs szabad mosógép. (Érdekes módon bejött a srác és egyből elindultak a mosógépek..) mondta, hogy ő lefoglalta ezeket a gépeket amikben én mosok, mostanra. Mondom ez érdekes, mert én is. Kicsit vitatkoztunk, sikerült elbizonytalanítani, hogy talán nem is mára foglalta le, de nem vártam meg amíg leellenőrzi, felmentem a szobámba, mert közbe elmentem boltba. Ja! Intermezzo. Minden boltban van egy üveg,műanyag-flakon,és sörösdoboz-visszaváltó gép, csak belerakod az üres flakont/dobozt és mutatja mennyit kapsz érte. Egy műanyag flakon 2 koronát ér, egy sörösdoboiz 0,5-t. Így történt, hogy elmentem 0 pénzzel a boltba, és hazajöttem 35,5 koronával :).... De vissza a bénaságomhoz. Szóval hazajöttem a boltból, éreztem hogy valami nem klappol a mosással, ezért leellenőriztem a panelon, de valamit svédül írt ki, sajnos nem értettem. De azt hittem azt mondja, hogy éppen folyamatban van a foglalás vagy ilyesmi. Bementem a mosókonyhába, még mindig mossa a ruháimat, OK. Visszatértem egy félóra múlva, 16:10 körül, és már nem tudtam bemenni. Igen, úgy tűnik nem 15-17-ig hanem 13-15ig sikerült lefoglalnom... és szegény gyerekkel is kibasztam (elnézést), mert másnap estig foglalt volt minden időpont... de ami még nagyobb baj volt: hogy a fenébe szerezzem vissza a ruháimat, amik még mindig bent vannak a mosógépben???!

Jobb ötlet híján felöltöztem kabát, sapka, sál, fogtam a laptopomat és leültem a váróba. (Ott ha 2-3 percnél tovább maradsz, szétfagysz, ezért volt szükség a felöltözésre.) Vártam valakit aki bemegy a mosókonyhába és be tudok menni vele, hogy kihozzam a ruháimat.... 20 perc múlva meg is jelent a kínai csaj, aki beengedett, bár nem igazán értette hogy én miért nem tudok bemenni a kulccsal... mindenesetre kimenekítettem a ruháimat. OK: következő kihívás: hogy a francba szárítsam meg őket? Mert vasalni még csak-csak ki tudom a szobámban, de hogy kiteregetni nem tudom őket az tuti. Ekkor jött az ötlet hogy a másik mosókonyhába simán be tudok menni, és használhatom a szárítót! Szerencsémre az ottani szárítógép épp "End" fázist jelzett, így nem voltam rest kirámolni vkinek a ruháit, és betenni helyette az enyéimet. Természetesen közben elkezdődött a magyar meccs, én meg totál elfeledkeztem a ruhákról... 8 után mentem le értük, és szerencsére még ott voltak.. bár egy feka srác elég idegesen mormogott ott magában valamit...aztán miután én végeztem, hiperűrsebességgel dobálta be a ruháit... mind1. A ruháim ki voltak mosva, meg voltak szárítva és még vasalnom sem kellett!! Challenge completed!! :)) bár azt hiszem, kicsi túlbonyolítottam magamnak.

Na ennyi. Elnézést, hogy magamat lejáratva töltöttem ki a sorokat, de hirtelen nem volt jobb ötletem...és kell egy kis önirónia. Ja és persze akik ismernek tudják hogy várhatóak voltak ezek a történések... mert ez olyan jellemző...ügyespalika.

Végül egy kis adalék a címhez: a Palko a kedves barátaim által kapott póló miatt szerepel így (igen, a legtöbben irigykedtek rám szóval még1x kösz mindenki!), a 'saga' pedig egy skandináv (még pontosabban izlandi) eredetű irodalmi műfaj, ami az én olvasatomban olyasmit jelent, hogy vontatott, tárgyilagos elbeszélés egy személy megpróbáltatásairól... A netről kiragadva ezt találtam: "...a sagák egyik érdekessége a távoli, tárgyilagos nézőpont. Az előadó sohasem foglal állást, miközben aprólékosan előadja hőse tetteit. A drámai hatás részben ebből a közömbösnek tűnő előadásmódból fakad, hiszen az események a legtöbbször megdöbbentő végkifejlethez vezetnek. Mégha a hősökkel sokszor nem tudunk is azonosulni, a szereplők viselkedése megkapóan emberi. A sagákban soha nem kérdezi senki az okokat, a cselekmény irányítója a sors, amivel szemben az ember tehetetlen."

bónusz kép: a pisisek.

Noha a CIRC-rendezvények sorozata megszakadt, az elmúlt napok sem maradtak esemény nélkül.

A keddi napig jórészt eseménytelenül telt a hét, ám másképp volt ez szerdán. Reggel bementem egy suliba, és megismertem egy végeselemes programot aminek ABAQUS a neve, és arról híres, hogy nincsen benne 'undo' gomb, tehát rohadt idegesítő, mert ha valamit elcseszel kb. kezdheted elölről... na de ez senkit se érdekel ugye? :)

Estére viszont meghívásom volt a TV-szobába, ugyanis kedvenc ázsiai barátaim meghívtak egy nagy eseményre: Szilveszterezzek velük!

Nem, nem bolondultam meg: A kínai új év, másképp a Holdújév csak február 3-án köszöntött be! Nem is tudtam ezelőtt... ha vkit érdekel a dolog és több infót akar magába szívni, akkor kérdezzétek Wikit: http://hu.wikipedia.org/wiki/Hold%C3%BAj%C3%A9v

Szóval Yong-Xian dobott egy sms-t hogy rám is számítanak este. A procedúra a következőképpen zajlott: Kibővítettük az asztalt két kisebbel, körbeültük a kanapékat, hoztunk még pár széket is ki-ki konyhájából. Amikor én megérkeztem, már ott volt Susann, Bart, Eva, Camille és persze az ázsiaiak szaladgáltak: Jan akkor jött meg éppen, de segített a többieknek is. Vele a Kick-Off Partyn találkoztam először. 2,5 éve él itt, nem ment haza Szingapúrba mert kapott egy jó kis állást.. persze folyékonyan beszél már svédül is. Hak, Yong-Xian és Pey Mun folyamatosan szaladgáltak, csak úgy mint Bi Ran, az egyetlen aki kínainak vallja magát. Ugyanis mindannyian Szingapúrban tanultak, de míg Yong Xian és Hak és Jan Szingapúrban is születtek, Pey Mun Malajziában, addig Bi Ran Kínában. De Bi Ran felfilágosított, hogy azért ünnepli mindenki a kínai újévet, mert tkp. mindannyian kínai származásúak...

Én azt hittem, hogy egész sárga-Ázsiára jellemző a Holdújév ünneplése, de kiderült hogy nem. Valamint elképzelni sem tudtam hogy ők most vajon melyik évet írhatják... Bart szerint hatezervalamennyit, de Bi Ran-tól ezt is megtudtam, hogy ugyanannyit, mint mi, mivel a Holdújév már csak egy hagyomány, amit azonban mindenki őriz.

Közben szép lassan megérkezett mindenki, Daniel, Holger, Stephan, Saskia is, így teljes volt a csapat. Kaia is benézett egy kicsit, de mivel ő is beteg, mint Susann, így ők nagyon hamar leléptek.

Szóval ilyenkor az újév előtti napon a kínaiak fogják a 'kiccsaládot', és egy meghitt családi vacsit ülnek. A mi ázsiaiaink is lelkesen hordták a tányérokat meg a tradicionális kínai kajákat lefelé a tv-szobába, alig fértünk el a megnagyobbított asztalon. Volt ott mindenféle kaja, felét azt sem tudom, hogy mit ettem. Az első körben már kész kajákat hoztak, vmilyen töltött tésztát (mint a tortellini, de másképp hívták, és mintha vmi kagyló lett volna benne); akkor vmi tekercseket, amikben vmi zöldség volt; ez a tipikus kínai vékonytészta darálthúscafatokkal (ebből vagy 4 tál volt); 2 tál rizs, egyik hagyományos, másik csípős; nagy púpos tányér sült csirkeszárny (természetesen mintha lekvárban forgatták volna meg...); curry-leves; meg vmi másik féle leves hússal. A probléma az volt, hogy bár tányérokat hoztak, evőeszközt nem. Mármint olyat nem, amivel én is tudok zabálni.. ellenben az ismert kínai evőpálcikákból egy zsákkal is hoztak. (aki levest akart enni annak hoztak kanalat...). Szóval minden egyes falatért jól megdolgoztam mire le tudtam nyelni, de szerencsére nem csak én voltam így...van aki szinte egyből megtanulta használni, van akinek 5-ször is kiesett a kaja szinte a szájából. Legalább ázsiai barátaink jót derültek. 

Ám ez még csak az első kör volt, ugyanis a távoli Kínában és a többi országban az a módi, hogy hoznak elektromos főzőedényeket, ami folyamatosan megy egész este, és a hideg, illetve fagyasztott cuccokat abban megfőzik. Nos mi két ilyennel is rendelkeztünk, dehát kellett is, mert annyi mindent kellett benne megcsinálni hogy ihajj: gombák, különböző zöldségek, sokféle hal, fasírtgolyók (vagy ahhoz hasonlók), egy zsák garnéla, volt ilyen polipféle cucc is, vmi vörös halrudacskák is voltak, édes-krumpli (na ez nagyon szar volt), stb... a kedvencem azonban egy uborkához hasonló kinézetű, de más ízű zöldség volt, már csak a neve miatt is: "Lady's Finger"...:D (lásd a képet)

Szóval ment a főzés meg a dumálás szinte egészen éjfélig, mivel a szingapúriak erősen amerikanizálódva vannak, így az ivás is. El is fogyott a pálinkám... mindenesetre sok érdekességet tudtam meg, pl. hogy én a kínai asztrológia szerint a Tigris évében születtem, tehát a tigris minden erényes tulajdonságával fel vagyok vértezve... grrrr valóban egy vadállat vagyok, de ugyanakkor nesztelenül tudok osonni... stb.

Akit érdekel bővebben a kínai zodiákus, Wiki: http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%ADnai_zodi%C3%A1kus Kíváncsi vagyok, hogy akik a Patkány évében születtek, azok vajon milyen emberek...?!!!! (elnézést)

a vége felé már senki sem tudott enni egy falatot sem, és több mint a fele kaja megmaradt. Miután segítettünk visszacuccolni és feltakarítani, néhányan terveztük hogy lemegyünk a kolikocsmába ugrálni egyet, ám az 15 percen belül zárt, szóva, nyugovóra kellett térni...

Ám a sok megmaradt kajának volt egy előnye is: másnap újabb kínai vacsi a tv-szobában... de előbb egy kis intermezzo. Még suli után elmentem az Ica Focus nevű boltba felfedezni hogy milyen, meg venni ezt-azt. Vettem is néhány dolgot, de sikerült lopnom egy krumplihámozót. 38 koronát spóroltam meg vele. Ne értsetek félre nem vagyok az a lopós típus. A hámozó színe és a bevásárlókocsi színe ugye ugyanolyan ezüst (fémek), és nem vettem észre amikor kipakoltam a kocsiból, hogy ott maradt az alján... ahogy a pénztáros se vette észre, a mögöttem levő se, de ami még viccesebb: azok a lopásellenőrző oszlopok se... simán kitoltam a kocsit... mire észrevettem, hogy ott maradt a hámozó a kocsiban, már elloptam... de ez van.

Estére visszatérve a kínai újévi vacsi második felvonását is megültük, ám még most is megmaradt egy csomó kaja... viszont újabb érdekességeket tudtam meg, pl. hogy Yong-Xian és Hak keresztények, a szingapúri emberek a keresztény újévet is ünneplik, sőt a Húsvétot és a Karácsonyt is, de még Hálaadásuk is van. Az esküvő Szingapúrban a keresztény szokásoknak megfelelően templomban történik, persze néhány ázsiai szokással megfűszerezve... érdekes.

Pénteken iskola után irány a focipálya!!! Végree!! Van itt Göteborgban egy nagy tér, Heden, egy jégkorcsolyapályával és rengeteg rengeteg különböző méretű műfüves focipályával. Mindegyik pályán megfelelő számú kapu, hibátlan háló, a hó és jég mindig letakarítva...összegyűltünk vagy 30-35-en, így négycsapatos minibajnokságot játszottunk félpályán. Annyit szaladtam örömömben, hogy még most is érzem a lábam, ja meg egyszer úgy eltaknyáltam a pálya melletti jégen hogy öröm lehetett nézni :) Volt egy másik hátráltató tényező is, sajnos kb. 20 perc elteltével Természet Anyánk gondolt egyet és óriási vágyat ébresztett bennem.. a tudjátok mi iránt. Szerencsére kibirtam a végéig. Egyébként az ismerőseim közül Marc és Brendan (az ír srác) kifejezetten jól játszanak.

Ugyanis Hedennel az az egyetlen gond, hogy se öltöző, se zuhanyzó, se mellékhelység, szóval foci után siettünk haza nehogy szétfagyjunk...

Este indult az International Welcome Party! Erre nagy előkészületek voltak, 600 jegyet adtak el a különböző ESN-irodák (Erasmus Student Network). Mi pedig nem tudtuk eldönteni, hol tartsunk pre-partyt. A Rotary koliba mehettünk volna, de onnan kb. mindenki elment rögbi meccset nézni egy kocsmába. (Brendan, Michael (az ausztrál), és az olasz Francesco is sokáig rögbizett magasabb szinten...), így a Rotary kiesett. Végül az Ostkupannál maradtunk, és idejött mindenki iszogatni. A fél 1-es busszal el is mentünk a bulihelyre, azonban óriási tumultus alakult ott ki.

Mi még időben érkeztünk, és bejutottunk, ám van aki kintrekedt, pedig volt jegye meg minden. Történt ugyanis, hogy 600 jegy került eladásra, mert az értékesítő irodák úgy voltak informálva hogy 700 férőhelyes a diszkó. Nos, ott kiderült, hogy csak 450 férőhelyes, így mintegy 200 ember nem juthatott be. (még cigizni se engedtek ki minket ha egyszer már bejutottál, csak jóval később... ráadásul a ruhatárnál is egy órát kellett várni...) egyből eszembe jutottak a közelmúltban történtek: a németországi Love Parade, vagy sajnos legutóbb nálunk, a West Balkan-os eset... Itt hiába ordibált mindenki meg lobogtatta a jegyét, nem engedtek be több embert mint a megengedett... Nem is történt semmi baleset, attól eltekintve, hogy egy csomó embernek vissza kell majd adni a jegy árát...

Egyébként furcsa, de ezt már a Pub Crawl-nál is tapasztaltam: itt Svédországban úgy szokták csinálni, hogy akkor is sorban kell állni és várni egy csomót, ha még bőven van hely bent. Ennél a Welcome Partynál is fent a pultnál kényelmesen el lehetett férni... igaz, a tánctér eléggé zsúfolt volt. Mindenesetre jól éreztem magam, de ez sokkal rosszabb bulira sikeredett mint ahogy beharangozták...

Még vmi, érdekesség, hogy itt amikor chatelek a többiekkel, senki sem használja a nálunk  megszokott smiley-kat. se ezt: :) se ezt :D se egyiket se. Két féle mód létezik a mosolygás és nevetés kinyilvánításának. Az egyik emotikon az ez: ^^    már próbáltam kideríteni mit jelent ez pontosan, de senki sem tudta megmondani. A másik, amikor azt írják hogy 'haha', vagy 'hahaha'. semmi smiley. Kedvenceim a spanyolok, majd lefordultam a székről amikor megláttom, ők úgy hahaháznak, hogy 'jajaja'...

bónusz kép: íme a bizonyíték hogy ízlik a szingapúriaknak a magyar pálesz.

üdv!

A címhez nem fűzök hozzá semmit, csak azt, hogy megint pacsizhatok magammal (Barney után szabadon). :)

Ott tartottam, hogy felfedeztük a kolikocsmát. Másnap sikerült majdnem elaludni a Big Jump nevű eseményről. Igazából több pihenést és alvást igényeltem volna, de elhatároztam hogy az első két héten minden eseményen részt veszek amin csak tudok. Így hát gyorsan összekaptam magam és irány a buszmegálló!

Sajnos szokásommá vált a különböző közlekedési járművek után való futás. Valahogy mindig akkor jönnek amikor én még nem vagyok ott, hol hamarabb jönnek, hol késnek. Volt egy nap amikor rohantam a buszhoz mint az állat és a rohadék sofőr direkt megvárta amíg odaérek, hogy aztán becsukja az orrom előtt az ajtót. Miután a következő buszról leszálltam, ugyanez történt a villamossal is. Akkor elhatároztam hogy soha többé nem szaladok a busz után, de pont fordítva történik: mindig szaladnom kell... még jó hogy Göteborgban nincsen metró!

Szóval épp hogy bevetődtem a buszra a többiek már ott voltak. Indultunk az egyetemre. Igen, ez a Big Jump nevű cucc a Chalmers egyetem területén van, pontosabban a Student Union épülete előtt. Minden januárban megrendezik. Hogy mi ez? Csinálnak egy nagy rámpát, ugratót és Svédország legjobb freestyle snowboardosai és síelői különböző trükköket bemutatva ugrálnak nekünk. A pályát könnyedén meg tudják csinálni, ugyanis az egyetem területe is hegyes-halmos (váhhá), így könnyen lendületet szereznek a versenyzők. Amin jobban meglepődtem, hogy nincs nagyon hely megállni. Volt is 1-2 arc aki az esés után felkenődött a kordonra, dehát ez benne van a pakliban.

Íme egy videó a tavalyi Big Jump-ról, csak hogy jobban el tudjátok képzelni: https://www.youtube.com/watch?v=RCxRNq8WWwc

A várakozásainkkal ellentétben azonban nem voltak túl sokan, viszonylag könnyedén el lehetett férni, kivéve az épület bejárata előtti részt, ahová sikerült egy kis mobil kioszkot helyezni. Na ott volt nyomorgás. Ezenkívül nem lehetett venni egy üdítőt se mert a sor a benti büfétől kb. az épület bejáratáig tartott. Próbáltam fotózni, elkapni az ugrás pillanatát, és a kb. huszadik ugyanolyan üres kép után sikerült jól időzítenem.. nem mondom hogy megérte. Az ugrások után volt egy kis szünet, amikor különféle ajándékokat dobáltak le a tömegbe az emelvényről (igen egy ilyen konzolos emelvényt is összetákoltak ahol zenélt a DJ meg pofázott a konferanszié.) Dobáltak matricákon meg szatyrokon kívül sapkákat meg pólókat is, de nagyobb a tömegiszonyom annál, minthogy odamenjek ilyenkor. A szünet után pedig a félórás záróakkord, amikor is próbáltak csoportos trükköket bemutatni. Jó élmény volt.

Ám én kicsit korábban eljöttem mint a többiek, ugyanis meg kellett csinálnom a gulyást másnapra. Szombat este ugyanis előivászat volt a kolinkban a buli előtt, ahova persze hivatalos voltam és addigra be akartam fejezni a levest. Szóval a hozzávalókat már korábban beszereztem de ki kellett olvasztani és felszeletelni a húst, krumplipucolás stb.. mindenesetre ezek a folyamatok számomra nem 2 percbe telnek, főleg hogy vagy 8-10 emberre főztem. Mindenesetre arra jó volt a procedúra, hogy megtanuljam használni a krumplihámozót. Az indiai szomszédom rácsodálkozott hogy késsel hámozok és megmutatta a héj lehántásának fortélyait. A srác egyébként jó arc, nekem adott egy eredeti bőrfotelt, csak szorosabbra kell húznom az alján a csavarokat :) ki akarta dobni...

Estig meglett a leves, nagyon finom lett de erről majd később. Lementem a TV-szobába, ahol már ott voltak a többiek, sőt mikor elindultam SMS-t is kaptam hogy azonnal húzzak lefele. Voltak újabb új arcok, egy lengyel csaj aki építész, egyből elsavanyodott amikor mondtam hogy én meg építő vagyok. Ő is tudja, hogy a két szakma között soha véget nem érő vita van... hiába ők csak a külcsínnel törődnek, semmi belbecs, hogy álljon is az az épület... egy francia srác is volt ott, de nem tudom a nevét, pedig le is betűztettem vele, de olyan akcentusa van hogy... talán Andry vagy Henry...szóval üldögéltünk, cseverésztünk, iszogattunk. Közben folyamatosan gyarapodott a társaság, jöttek a spanyolok, pontosabban spanyolajkúak mert volt köztük mexikói, kolumbiai, de még egy arc a Dominikai Köztársaságból is!!!

Miután mindenki kellőképpen bulizósra itta magát, elindultunk vmivel éjfél után a buszhoz, egy Sticky Fingers nevű helyre. A név magáért beszél. Egy 3 szintes diszkóról van szó, ahol az alsó szinten metál (!) a középső szinten pop-rock, a felső szinten pedig a szokásos discozene ment. Jól éreztem magam, ment az ugrálás meg a további tánchoz korántsem hasonlítható mozdulatok, dehát 80 koronáért már illett is jól érezni magam. Miután egyszer bementél, nem lehetett kimenni dohányozni. A metál-szinten volt egy dohányzásra kijelölt üvegszoba, ahol úgy megállt a füst hogy kb. nem is lehetett látni semmit... Frenetikus volt ott cigizni.

Én marha bevállaltam a hazautat 5 lánnyal. Busz sajnos pont nemjárt abban az időintervallumban, így gyalogolnunk kellett. Kb. egy órával előbb eljöttünk a buliról mint a többiek, de egyszerre értünk haza. A gyaloglás ugyanis legalább 1,5 órát vett igénybe fél óra helyett, pedig térkép meg GPS (!) is volt náluk! Néha olyan érzésem volt hogy körbe-körbe megyünk... csak azért nem vettem át az irányítást, mert akkor most ezt nem tudtam volna elmesélni... :) De legalább Yong Xiannal jót dumáltunk a sor végén. Szóval akkorra értünk haza amikorra a többiek, meg is lepődtek, sőt röhögtek is :)

Másnap ismét nem tudtam eleget aludni ugyanis részt vettem egy kiránduláson. Mint tudjátok, itt a Göteborgi Öbölben van rengeteg apróbb és pár nagyobb sziget, magyarán egy kis szigetvilág, egy archipelágó.

Mint mondtam, nincs metró itten, úgyhogy mindenhová villamossal vagy busszal kell menni. Nos, van egy harmadik közlekedési eszköz is, amit lehet használni a göteborgi BKV-bérlettel, ez pedig: a komp. (Igen, innen ered a cím...)

12.00kor találkoztunk a Brunnsparken téren, a II. Gustaf Adolf szobra előtt. Ez minden egyetemnek volt szervezve, szóval mindenhonnan jöttek cserediákok. Még több német, de jó volt. Marc-kal és Stephan-nal mentem oda, majd ott felhívott Talgat, így négyen mentünk az első körben villamossal (vagy fél órás út volt a Saltholmen kikötőig...) Ott aztán bevártuk a köv. villamost, azzal jött Frank. Valamint egy ciprusi (Christina) és egy görög (Myrto) lány is. Christinát már láttam régebben de eddig nem ismerkedtünk meg, Myrto pedig az ő barátnője volt Athénból, látogatóban. Szóval így verbuválódott össze a csapat.

Miután felgyűrtük magunkat a kompra, eliundultunk. A tenger tiszta jég, pontosabban jégtáblák úsznak benne, de nem vészes. Az út gyönyörű volt, nagyon szép tájkép tárult elénk... tényleg szép volt. Aztán kikötöttünk egy nagyobb szigeten, Styrsö-n, ahol láthatóak voltak a tipikus skandináv halász-faházak. Valamint ez a kis település rendelkezett egy igen sajátos és furcsa közlekedési eszközzel. Valamiféle háromkerekű motor, de két kerék elöl, és a kormány előtt egy bazi nagy láda, ami csomagtartóként funkcionált, de személyszállításra is alkalmas volt.

Szóval Styrsö. Felcaflattunk a legmagasabb pontjára, ami tele volt kavicsokkal meg kövekkel, meg kőhalmokkal, meg különböző nagyságú sziklákkal... dehát olyan varázslatos látvány tárult elénk, hogy azt nem tudom megfogalmazni. Próbálok feltenni képeket, de azok sem elég kifejezőek, és nem adják át az élményt. Egyszerűen hihetetlen volt. El is határoztuk, hogy amikor melegebb lesz, májusban vagy vmikor eljövünk ide megint, piknikezni vagy ilyesmi. Egyébként ez rendszeres ott...

A túráról visszatérve várni kellett a kompra, de mivel már majd szétfagytunk, beültem a bodegába ott a mini-kikötőben, és megnéztük ahogy szegény svédek kikapnak a spanyoloktől a kézi-VB bronzmeccsén...a meccs után jött egy komp, de az ment tovább egy másik szigetre úgyhogy még 10 perc várakozás és irány vissza Göteborg. A vissza út is csodaszép volt, ugyanis azt már naplementében tettük meg... Nem ajnározom tovább a táj festőiségét, de aki kijön majd annak meg kell nézni!

A villamossal visszatértünk a belvárosba. Elég komoly volt ugyanis nem lehetett levegőt kapni annyian voltunk a villamoson és a szemét sofőr ezt kihasználta: minden megállónál akkorát és olyan hirtelen fékezett, hogy csak úgy dőltünk mint a domino, meg ment a sikítás... de túléltük. Közben hallgattam ahogy a németek végigröhögik az utat, de nem tudom miről beszéltek.. később Marc elmondta, de nem szalonképes.

Marc-nak és Stephannak sietne kellett, ugyanis 6-ra értünk vissza a koliba és ők még nem csinálták meg a kajájukat az este megrendezésre kerülő International Dinner nevű nemzetközi vacsira!! Marc-nak a jegyvételkor meg lett mondva, hogy osztrák kaját kell csinálnia, mert olasz és német már van, de osztrák még nincs. Ahogy észrevettem, nem sokban különbözik a német kajától...Krumpli, sajt, bacon, virsli. :) de egyébként finom nagyon :)

Szóval kb. ugyanazt csinálták, amíg én jól becsomagoltam a gulyásos fazekamat. Elindultunk, de fél órát késtünk és ezt szóvá is tették a szervezők :) de megvártak minket. A vacsi a már említett kibérelhető vonaton volt. Felmásztunk, festettek zászlót az orcánkra (Marc-nak lengyel zászlót festettek osztrák helyett), majd le kellett pakolni a kaját a közös asztalra, illetve felcimkézni, ráírni az anyanyelvünkön hogy mi az, majd angolul, és pár szót írni róla. Húzni kellett egy kártyát, pontosabban egy kettévágott kártyát, és megkeresni kinél van a kártya másik fele, azzal szembe kellett ülni. Mit ad isten, csak nem Stephannál volt a másik fele???! Hát de.

Ezek után nációnként kihívtak mindenkit és be kellett mutatni a kotyvasztékot, amit csináltak. Az olaszok mondták Marc-nak hogy jöjjön ő is, Marc meg hiába mondta, hogy ő most osztrák, mennie kellett... sok nemzetből voltak, a franciák voltak a legtöbben (egyiküket se láttam ezelőtt..), ők még a himnuszt is elénekelték hisz éppen megint megnyerték a kézi VB-t... Népszerű volt a saláta, a süti meg krumplis kaja, szóval én igazán kitettem magamért a gulyásommal.

Aggódtam, hogy nem lesz mikró, de volt, így meg tudták melegíteni a levest, csakhogy tányér nem volt csak papírból... mindenesetre kibírta a hőt, így tudtak enni gulyást. Az elején még tőlem kérdezték hol a mélytányér, meg zrikáltak hogy hideg, de aztán rájöttek hogy meg kell melegíteni. Ezután 15 perc alatt elfogyott a 6 liter gulyás, szóval szerintem jó munkát végeztem :)

Én próbáltam mindent megkóstolni, persze nem sikerült mert vagy elfogyott, vagy nem bírtam többet enni. Ja vagy süti volt, azokból nem ettem. Ettem elsőkörben német bab és kukoricasalátát majonézzel és tortillachips-szel, majd vmilyen maláj levest, ami nem is igazán leves volt, csak vmi főtthús egy kis szafttal. Ezután ettem szingapúri curry-levest, jó szomjas lettem utána szóval elővettem a magyar bort és felbontottam. Egy ujjnyi jutott nekem. Utána ettem holland káposztalevest virslivel, majd francia citromos tésztát, majd oszták krumpli-sajt-masszát, végül egy kis svéd vajas abonettel zártam. Jól laktam.

Ám ha az ember sok idegen kaját töm magába, az következményekkel jár... ezt meg is tapasztaltam, de nem részletezném. A kaja után még megismertettem az igazi magyar népzenét az asztaltársasággal (a Csík-zenekar jóvoltából), miután bezsebeltem az elismeréseket a főztömért. A CIRC-ben van egy szerb csaj, Ivana, mondta hogy rendezhetnénk gulyás-főző versenyt...Szerbiában is népszerű tehát a gulyás. A CIRC-elnök Abhilash is nagyon oda volt érte, kár hogy ő nem csinált vmi indiai nyavalyát...

Kaja után játékot akartak játszani, meg énekeltetni minket (Abhilash megint előadott vmi számot angolul...hiába, az indiaiak úgy látszik imádnak énekelni), de ez nem sikerült mert mindenki indiszponált volt. Elmagyaráztam a CIRC-elnöknek, hogy kaja után az emberek általában elalszanak... miután belenyugodott, ment a csevely a végéig, aztán mindenki szépen hazament. Jó élmény volt ez is.

Ezzel azonban sajnos véget ért a CIRC-rendezvények sora. Ezentúl már csak néha-néha fognak rendezni nekünk valamit. Eljött a tanulás ideje! A hétfő és kedd is ezzel telt, pontosabban iskolában voltam, meg ilyesmi. Olyan dolog nem történt amit érdemes megemlítenem a blogban. Kedden vagy 1,5 órát szarakodtam amíg feltöltöttem facebookra azt a csomó fényképet... néhányat felrakok ide is...

szóval bónusz képek a szigetvilágról:

Olyan frappáns címet ötöltem ki megint, hogy ihajj. Ne gondoljátok hogy koalák mászkáltak a szaunában, csak a rím miatt muszáj volt így írnom. ügyespalika. na de csak szép sorjában!

A hétfő esti pingponggal fejeztem be. Elnézést mindenkitől hogy túl hosszúak a bejegyzések, de egyszerűen nincs időm folyamatosan írni...

Szóval pingpong. Mint említettem vala, annyi itt a német, százalékosan, mint nálunk a cigányok. Amikor pingpongozni mentünk is Holgerrel meg Stephannal mentem, és hát a pontok számolásánál átvettem tőlük a németet, én is németül számoltam. Amikor vitatkoztunk a meccs állását illetően, egy kondis gyerek majdnem leejtette a súlyokat, annyira röhögött az 'I think it's drei zu zwei' mondatom hallatán...

Na de ez csak egy intermezzo. Pontosabban pre-mezzo vagy nemtom mi. Szóval kedd. Már kedden elkezdtem készülni a vasárnapra, akkor lesz ugyanis az International Dinner, ahová mindenkinek hoznia kell egy saját népére jellemző tradicionális ételt. Gondolkoztam, hogy lecsót vagy gulyást csináljak (sőt még a zsíroskenyér hagymával is eszembe jutott az egyszerűsége miatt), de végül maradtam a gulyásnál, mégiscsak az a leghíresebb magyar étek, és külföldön csak konzerveket lehet belőle kapni, ami szerintem még véletlenül se hasonlít az igazi gulyáshoz...

Szóval kedden fogtam magam, és elgyalogoltam a Willysbe (a biztonság kedvéért: ez egy bolt), ami a kis viadukton és a sineken túl van. Mint meséltem, amikor költöztem be a koliba, nem sikerült ezen akadályokon gyalogszerrel túljutnom, így taxi lett a megoldás... Manapság bezzeg már tudom az utat, az áldóját. Dehát így szokott ez lenni. Szóval a Willysben megvettem minden hozzávalót. Ez 1,5 órát vett ugyan igénybe, de így is nagyon büszke voltam magamra mivel előtte kiszótáraztam a dolgokat, mert ugye minden svédül van... Amin még megrökönyödtem az a fizetés. Választhat az ember a hagyományos pénztárosnénis fizetés, és az önálló, becsületes fizetés között! Utóbbi úgy néz ki, hogy van több vonalkód-leolvasó gép, és te szépen odamész az egyikhez, megmutatod neki a kódot, ő meg megmondja az árat. Sőt még azt is megmondja, hogy már tele van a szatyrod, úgyhogy rakj oda egy másikat. Van benne beépített mérleg is. Azért nem minden papsajt, készpénzzel nem lehet fizetni nála, csak bankkártyával, de legalább mindig jó hangosan elköszön a végén.

Miután hazacipekedtem, indultam a suliba. Fa-tervezés óra volt de nem volt semmi érdekes azon kívül, hogy a tanár befakkolt nekünk... Persze nem direkt. Ahogy kapálózva magyarázott, az egyik kezében lévő pálcával a kivetített képre mutogatott, a másik kezével pedig felénk tartva fölfelé, csak az volt a vicces hogy a középső ujjával mutatott fölfelé, és közben magyarázott. Kerekedett is nagy röhögés, de nem tudta mi végett, így megkérdezte. Valaki pedig finoman elmagyarázta neki hogy "you show us fuck". Ezután már ő is vihogott aztán elnézést kért.

Végre találkoztam a projekt-társammal is, Sandra, egy svéd csaj. Dumáltam vele, és kiderült hogy a nagypapája még Angliában él és ő onnan származott el. Hát így már megértettem, hogy lehet h. svéd és hát...fogalmazzunk úgy, hogy a kinézete az brit. Hétfőn vágunk neki a tervezésnek, már nagyon várom...

Öregem ez az indiai állandóan énekel. Most is itt nyomatja a konyhában, de bár ne tenné...

Suli után hazajöttem és pihi volt este, amíg nem szólt Merouane és Kiran hogy lefoglalták a biliárdszobát és menjek velük lökni párat. Több se kellett, mentem is, hogy aztán jól elverjem őket. Pedig az elején még megszóltak milyen érdekesen tartom a támaszkodó kezem lökés előtt... Nesze nektek!! Merouane szomszédja, Noel is lent volt velünk, tőle sajnos kikaptam, de óriási mázlija volt, azt meg kell hagyni. Egyébként a vezetékneve Eto, és kameruni... :)

Szerda reggel húzás suliba, majd órák után haza. Már nemtom mit csináltam délután, ja de tudom, lecsót. Kafa lett, Pavan meg is dicsérte miután kénytelen volt megkóstolni. Apropó, megint a németek. Marc ugye Münchenben tanul és állandóan Bayern meccset akar nézni. Ráadásul jött vmi haverja is, ő is ilyen félig olasz, félig oszták, félig német. Társult még hozzájuk Holger és Stephan, és idejöttek az én felségterületemre Bayern meccset nézni! (Kupameccs volt az Aachen ellen). Természetesen én voltam az egyedüli Aachen-szurkoló. Sebaj, legalább közben iszogattunk és készültünk az Australia Day nevű bulira!

Nem tudom tudjátok-e, de január 26-a Ausztrália nemzeti ünnepe. Cook-kapitány e jeles napon fedezte fel a kontinenst, és érkezett az első telepesekkel. Namármost, én nem tudom, hogy hány ausztrál él Göteborgban, én kettőt ismerek: Michaelt és Jacquit akik szintén cserediákok! Apropó Jacqui! Iszonyat mérges vagyok rá mert mielőtt idejött volna Svédországba végig járta egész Közép-Amerikát! Kuba, Panama, Costa Rica, Nicaragua, Jamaica, Mexikó stb... Legszebb anyanyelvemen csak ennyit mormogtam a beszélgetés közben: ***** ***** *****!!!!! na mindegy.

Szóval ők ketten ausztrálok, de biztos többen is élnek itt... Mivel van egy hely, amit igen stílszerűen Dancin' Dingo-nak kereszteltek el... és hát ugye ismerjük az ausztrál állatvilágot... elég egyedi. Dingón kívül ugye koala, kenguru, tasmán ördög stb... kuriózumok. De ezen az estén mi, cserediákok helyettesítettük e szokatlan faunát, rengetegen voltunk és hát nincs jobb szó: állatkodtunk.

Komolyan, a cserediákok közül legalább 30-an, ha nem többen voltunk ott... Neveket nem sorolok, de tényleg rengetegen! Emellett nem a szokványos pop-mainstream zenék mentek, hanem punkrock (Blink, Green Day, Offspring), és hát mindenki sikítva ugrált mint egy állat, ennek köszönhetően nyertünk egy kis teret, mert egyébként tömve volt a hely.

Vagy két korsó sör az ingemen landolt (most kivételesen nem én voltam ügyes), túl drága mulatság 30 koronáért megvenni a sört aztán rámönteni.. de biztos megérte nekik :) Megismerkedtünk néhány új arccal is, sok fotó is készült. Majd szemezgethettek. Itt az a módi, hogy amikor kimész egy helyről hogy cigizz, nem kaphatod meg a ruhatárból a kabátodat, hanem van egy csomó ilyen pancho szerű valami fölakasztva, és azt fölveheted. Vicces, úgy néztem ki benne mint vmi pap... A bulit 2-kor lefújták sajnos, és hazajöttünk 4en egy taxival, amit Susann rendelt.

Csütörtökön szerencsére nem volt órám, de nem aludtam túl sokat, mert kipattant a szemem és nem tudtam visszaaludni. Az igazat megvallva, fogalmam sincs mivel telt a napom. Ám azt tudom hogy este a Kick-Off partyra orientálódtunk! Igen buli nap nap után, de sajnos ez holnap véget ér...

A Kick-Off partyról először azt hittem, hogy vmi köze van a sporthoz, pontosabban a focihoz, de nagy bánatomra nincs. Ez tkp. egy filmfesztivál, ami 15.00kor kezdődött, közbe volt zaba is, majd 20.00tól koncerttel folytatódott, 22.00-től pedig discóval. Marc-kal és Frank-kal és Saskia-val pont a koncert végére érkeztünk meg és hát rengetegen elhagyták az épületet... mindenesetre mi akkor érkeztünk ugyhogy maradtunk. Élvezhettük a már-már szokásos társaságot, valamint a 3/4 részt üres tánctéren álldogáló fiatalokat is elkedvetlenítő zenét, és a 48 koronás sört. Ám szerencsére megjött a spanyol armada, Gonzalo, Cristina, Carlos stb... és hoztak magukkal egy skót csajt, Alisont, aki meglehetősen helyes brit létére. Szóval így javarészt meg lett mentve az este, tudjuk hogy a latinok a semmiből is tudnak tüzet csiholni.

Péntek reggel húzás a suliba, óra után pedig a plázába. Ugyanis fürdőgatyát kellett vennem, mert azt természetesen otthon hagytam. Persze nem uszodába mentünk, hanem szaunába! És az csak Finnországban divat hogy az emberek tök pucéran izzadnak.

Ez Skandinávia és Észak-Európa legnagyobb fatüzelésű szaunája. Szóval a göteborgiak igen büszkék rá. A városon kívül található, egy busz vitt minket oda miután előzetesen befizettük a 120 koronát a jegyért. Ez magában foglalta az utat oda-vissza, egy ingyen sört és a vacsit, valamint ugye a hely bérleti díját is ebből fedezték. 48 ember számára volt csak jegy, a CIRC-esekkel együtt kb 60-an voltunk.

Leszálltunk a buszról és elsétáltunk a zuhanyzó-wc mellett. Sajnos ez egy teljesen különálló ház, talán ez volt az egyetlen negatívum, hogy ki kellett jönni a hidegbe meg vissza... Bementünk a nagy házba, cipő le, öltöző, cuccok le, irány az ebédlő, ahol az asztalok már meg voltak terítve. Jellemző svéd kaja az iszonyat száraz kenyér, igen kenyérnek nevezik, nálunk inkább Abonett. Szóval ezt szervírozták előételnek.

Ám! Kapott mindenki egy papírt amin svéd nóták voltak, és persze nem olvasni kellett, hanem énekelni! Miután elénekeltük, kinyithattuk a sörünket. A következő dal eléneklése után hozták a fő fogást, vmi főzelékhez hasonló trutyit, nem volt jó, de még élek. :) Utána újabb nótát kellett tanulni hogy megkaphassuk a puncsunkat. Nem tudom pontosan mi az a puncs, nekem az mindig egyenlő marad a fagyival, de ez vmi rövidital volt... és iszonyat édes.

Ezután jött a desszert, 2 db palacsinta, mellette lekvár, meg vmi fehér szósz, aminek nem volt íze. Palika jó magyar szokásnak megfelelően összetekerte a palacsintát és úgy ette, kés, villa nélkül. Többiek kicsit meglepettnek tűntek dehát istenem. Sikerült az asztalt is leenni, de nem vette észre senki, én meg ráhúztam a tányéromat :) megoldva.

Kaja után svéd ivós nótát tanultunk, majd ezután minden nációnak kellett saját anyanyelvén ivós nótát énekelni. Kezdték a franciák, majd osztrákok, németek, finnek, szingapúriak, olaszok, hollandok, stb... Mit ne mondjak, a legérdekesebb a szingapúri volt :) Szerencsére nekem nem kellett felállnom és énekelnem, mert egyedül én voltam magyar, úgyhogy megúsztam. Pedig páran elkezdték skandálni hogy han-gé-ri!, han-gé-ri!, én meg elénekeltem volna nekik az "A jó lovas..."-t... hacsak nem megint Kossuth Lajossal indítottam volna... :P, de a zárszó a CIRC elnökéé, Abhilashé volt, aki megtisztelt bennünket énektudásával és hallhattuk tőle a Moon Rivert. Túléltük.

Ezekután mehettünk a szaunába, de mivel a csődület ilyenkor egyszerre tódul, páran maradtunk a helyünkön inni egy újabb sört. Útközben a mellékhelyég felé úgy tűnt kintről a benti tömeg, mint vmi nudicirkusz... ismeritek amikor a South Parkban jövevények jönnek a jövőből és mindent olcsón megcsinálnak, a parasztoknak meg elveszik a munkáját! Aztat el! :) és akkor úgy akarják orvosolni a problémát hogy mindenki meztelenre vetkőzik és egy kupacba tömörül és... tudjátok. Na kb. ilyesmi volt a kép :)

Visszatérve átvedlettünk és irány be az izzadók forgatagába. Előtte elmesélték, hogy már kétszer leégett a szauna... már értettem miért. Tudjuk hogy a meleg levegő fölfelé áramlik, így a felsőbb sorokban gatyarohasztó meleg volt, alul elviselhetőbb volt. Miután már a fülemben is víz hömpölygött, úgy döntöttem kimegyek. Azt hittem nem fogok fázni, de egyből elkezdtem vacogni úgyhogy 10 sec után visszarohantam izzadni inkább. Közben végignéztem ahogy fut a digó, és beleveti magát a tóba! Ugyanis vájtak nekünk egy léket a szervezők...

Mondom ez hülye, de aztán szinte mindenki belement úgyhogy én sem maradhattam ki!! Hát nem volt túl melegem a vízben... a 3-kör után úgydöntöttem elég nekem izzadás meg vacogás, jöhet a felöltözés. Még volt időnk a buszig úgyhogy visszamentünk az ebédlőbe, ahol dumáltunk, ja és megtanítottak nekem egy új játékot... nagyon vicces :) majd továbbadom akit érdekel :)

A busz éjféltájt ért velünk vissza a Chalmershez, onnan megvitattuk hogyan tovább, miután akaratlanul is felfedeztük a város egy új részét, elértünk gyalog a Korsvägen térre, ahonnét indult a buszunk. Csakhogy 20 percet kellett várni rá, így villamos, és gyaloglás. Hazaértünk, gondoltuk fedezzük már fel a kolikocsmát ha már úgy is itt lakunk... csak szerdán és pénteken van nyitva. Le is mentem kedvenc német barátaimmal, akiknek szinte sör csörgedez az ereikben, de előtte meg kellett nekik mutatnom a Derültégből Panasz c. számát. A dallam tetszett nekik, a szöveget pedig el kellett volna magyaráznom, mondom jó vicc :)

Lent még csatlakozott hozzánk a kanadai srác, ő is sörözött, bár azt hittem a kanadaiak inkább borvérűek. Természetesen sikerült zárásig lennünk, majd másnap sokáig aludni, de erről majd a következő bejegyzésben... :)

 bónusz kép: ime Pál atya.

Hei!

Afterwork és ami utána történt... máig.

Mintha a Pub Crawl-al hagytam volna abba. Szóval péntek hajnalban hazaértünk aztán sláf. Olyannyira sláf, hogy sikerült elaludnom a pénteki órámról is...nem gond, az Afterwork-re simán odaérek!

Így is lett, mivel az csak 16.00-kor kezdődött, nem volt nehéz. (Bár Marc-kal természetesen sikerült elkésni, aztán alig megtalálni a helyet...). Na de mi is az az Afterwork?? Talán néhányan tudjátok, én nem tudtam róla, de a svéd embereknek meg van az a jó szokása, hogy (itteni viszonylatban bagóért) munka után fogják a sátorfájukat, és beülnek egy bárba egy sörre, meg zabálni. E sorok írása közben realizálódik bennem, hogy talán innen eredhet az a svédasztal dolog...

De kezdjük az elején! E mesés napon találkoztam magyarokkal! Vhova mentem busszal, és leültem... csak hallom hogy a mögöttem lévők olyan furcsán beszélnek... és mintha elkapnék néha 1-2 ismerős szót... (ez velem előfordul idegen nyelvekkel is, néha magyar szavakat hallok ki belőlük..) így felhúztam a sityakom a fülemről és tudom rossz dolog, de hallgatóztam. Majd kisvártatva hátrafordultam és rákérdeztem. A válasz igen volt, sőt kiderült, hogy az egyik néni azon az egyetemen szokott segédkezni abban az épületben azokon a vizsgákon, amelyek rám várnak! Nem vicces? hátha súg majd :) 1973-ban költözött ide, de még simán beszél magyarul (persze a 'buli' szó már nem jutott eszébe...) a másik néni az ő tesója volt, látogatóban.

Ezt el kellett mesélnem, mert ilyen jól még egyik nap sem indult itt, hogy magyar szavakat hallhattam :). Szóval elindultunk az Afterworkre, Marc-kal, de késésben voltunk. Lézengtünk a hely környékén egy kicsit, mire megtaláltuk, de akkor már pont találkoztunk Darióval szóval 3-an érkeztünk. Meg kell említeni, hogy a jegy 20 korona volt, és a bejáratnál még 20-at kellett fizetni, amit elfelejtettek megemlíteni, sebaj. Eltépték a jegyet (még később jelentősége lesz). Már kb. mindenki bent volt, alig volt szabad hely... odaültünk az eddig nem ismert friss finn házaspárhoz, Sanához és Juhához és persze a többiekhez. Kérdeztem hogy most akkor mit kell csinálni itt a jeggyel, meg hol a sörük?

Vki megadta a vezényszót, aztán kezdek szállingózni az emberek sörért, egy ingyen járt a jegyért. Ám az étket csak 17.00-kor kezdték el kipakolni az asztalra. Mindenféle zöldség, köret, hús, tészta... Miután letették az utolsó edényt is, persze mindenki egyszerre tódult oda és esett neki az asztalnak, kivéve én :) na jó meg még Stephan. De annyi kaja volt, hogy nyugodtan megvártuk amíg a többiek szétnyomják egymást. Csakhogy! Kiderült hogy mások is vannak ott és óriási sor képződött az asztaltól, de én ezt nem vettem észre, és az ellenkező oldalról támadva pakoltam púposra a tányéromat. Nem is tudtam többet enni, de a sor addig állt, amíg az összes kaja el nem fogyott (bármennyiszer lehetett enni).

Szóval ennyi pénzért igazán pompás vacsi volt ez, és bár a köv. sör már 30 korona volt, jü kis időtöltés volt. Pár új embert is sikerült megismerni, főleg CIRC-eseket (a velünk foglalkozó szervezet), Ivana, Mehrdad, Abhi tök jó fejek. Csakúgy mint a holland különítmény Lore, Ilse és Paul. Sajnos kevés volt a jegy erre az eseményre így több mint a fele cserediák nem tudott részt venni.

Nade! Ők megszervezték a saját kis Afterwork-üket, egy másik helyen, méghozzá a Rotary koliban és kocsmájában. Bartékkal neki is indultunk, útközben egy izlandi ismeretségre is szert tettem. A Rotary koliban Michael konyhájában zajlott az 'after afterwork', ami tulajdonképpen a 'pre-party' volt az esti bulira. Ám mivel vagy 20-an érkeztünk, ennyien nem tudtunk felmenni hozzájuk. Leszálltunk a buszról és páran eltűntek, de ezt csak akkor vettük észre amikor már rég felgyalogoltunk (igen sajnos egy hegy tetején van ez a sportembereknek szánt koli).

Szóval Marc, Stephan, Holger és Daniel eltűntek. Felhívtam Marc-ot hol vannak, hát elmentek szupermarketbe piát venni, mert utána mennek Michaelhez. Közben rendeltem tőlük pár sört, de aztán újra fel kellett hívnom mert Talgatnak is kellett (a kazah). Bart közben mondta h. beszélt Michaellel és nincs nála hely, ezért ő és a többiek, Susann + szingapúri különítmény + francia különítmény leültek a bárban. Mi is le akartunk ülni amíg nem szólnak be értünk a többiek, de ott nem volt hely, hát külön asztalhoz keveredtünk a hollandokkal. Lore mondta, hogy miután megitták a sörüket, szívesen csatlakoznának, így számot cseréltünk.

Kisvártatva bejöttek értünk Stephanék és húztunk föl Michaelhoz ahol rajta kívül csak Frank és Johannes voltak. Elkezdtünk sörözni-dumálni-zenéthallgatni a konyhában, majd miután végighallgattam egy érdekes (tényleg érdekes) gondolatmaratont a kazah és ausztrál kapcsolatokról, valamint a két ország világgal való kapcsolatáról, Lore sms-ezett úgyhogy mondtam Michaelnek menjünk le értük. Megtörtént, de ekkor már nőtt a holland különítmény: Rianne és Jáchym is hozzánk csapódott. A konyhában elegendő szék híján 2-3 ember álldogált, de nem volt gond, mert nemsoká úgy is indultunk.

A fene se tudja merre mentünk, meg hogy jutottunk az Olofshjöld nevű koliba (gyalogoltunk), de végül csak odaértünk. Viszont Michael seggre esett egyszer a jégen, sajnos mögöttem történt úgyhogy már csak a feltápászkodási fázist láttam... A koli előtt megittuk a hátralévő illuminatív csodaszereket, majd bementünk (ingyenes volt). Nem voltak még sokan, ám a cserediákok java része ott volt ezért nagyon jó volt! Ám a sör nem nagyon akart hatni, még szerencse hogy a születésnapos cseh srác Jiri elhozta és elrejtette kint a slivovicéját. Miután ezt megtudtuk, kimentünk és négyen megittuk.

Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy tudja, mi lett a vége, nem, nem volt semmiféle rossz hatása :) éjfél körül azonban annyian lettek, hogy meg sem lehetett bent moccanni, egészen 2-ig irtózatos tömeg volt... amikoris aztán eljöttünk. Sikerült pár új ismeretségre szert tenni, táncikálni egy kicsit (bár ez nem túl jó szó). A lényeg az, hogy van itt egy másik egyetem, a Gothenburg University ahol rengeteg a szép lány! Itt is volt pár, pl. Mathilde vagy Laura... El is határoztuk, hogy ezentúl igyekszünk minnél több Gothenburg University-s eseményen részt venni!

A hazaút is vicces volt, mert elvileg 10 perc járásra van a mi kolink, de nem voltunk biztosak a dolgunkban, ezért visszasétáltunk a városközpontba és onnan buszoztunk. Lesz ez még jobb is.

Másnap másnap volt. Nem volt vészes, de annyira igen, hogy ne legyen kedvem elmenni korcsolyázni. Szerencsére Talgat hívott, hogy az esemény elmarad, mert a jégpályán jéghoki torna folyik... Jó lenne tudni mit csináltam a nap hátralévő részében, de nem emlékszem. Mindenesetre Susannal beszéltem és mondta hogy este vacsi Bartnál.

Együtt indultunk el innen, Holger, Stephan, Hak, Pey Mun és Yong-Xian, de persze Yong-Xianra megint várni kellett és lekéstük a buszt. A németek kezdtek izgulni hogy lekésik a kézi meccset, de végül is odaértünk. Felcaflattunk a bizonyos hegyre, majd megnéztük a német-izlandi meccset, volt nagy bódottá utána mert a németek nyertek. Közben megjöttek a franciák, Daniel és Camille, valamint egy néger csaj, Nadia, egyenesen Beninből! aztán megjött az észt csaj Kaia is, majd elmentek boltba Barttal.

A vacsi taco lesz! Még sose ettem, azt se tudam hogy kell csinálni, de már tudom! ráadásul nagyon finom volt. Bár tányért természetesen nem hoztam, és így a taco csomagolásán ettem, az első tacót sikerült úgy megpakolni, hogy nem tudtam összecsavarni! (Tudjátok ilyen orsószerűen összetekerni). Ráadásul hely híján is voltunk az asztalnál én a csücsöknél ültem, de az ölemből kellett hogy egyek. Ezt majdnem vehetitek szó szerint is, ugyanis sztem ilyen disznó módjára még sose sikerült zabálnom mint akkor. A fele töltelék kipotyogott és kb. még a szemöldököm is szószos volt, mire is Susann megkérdezte nem kérek-e villát, hátha könnyebb?! Eszembe se jutott hogy használhatnék evőeszközt is, de tényleg könnyebb volt... Mindenesetre a kaja maga ízlett nagyon. Dumáltunk és hallgattunk még zenét, majd fél12-kor nekivágtunk vissza az Ostkupanba, édes otthonunkba.

 Ja! A múlktor írtam, hogy Holger alatt összeszakadt a szék, és csodálkoztam hogyhogy nem velem történt meg?! Hát a falra festettem az ördögöt, mert most majdnem megtörtént. Egy elég érdekes széken ültem, 3 lába volt (de ilyen nádból, vagy nemtom miből), és egy üveglapra kellett helyeznem a hátsómat. Kb. 45 perc után egyszer csak reccs, üveg eltörik, palika majdnem hanyattesik... de csak majdnem!! Utóbb kiderült hogy az nem is szék volt, hanem ilyen cseréptartó alkalmatosság szobanövények számára... ügyespalika.

Szóval vasárnap! Azt hinné az ember hogy vasárnap lehet dögleni, de nem itt és nem most!

11-kor találkozóm volt a csoportommal, megírtuk a beszámolót az első feladatunkról. Igazán csehül álltunk, mert a srác laptopján a word csehül volt. Muhaha. Végülis sikerült.

13.30-kor találkoztam a lányokkal és Hakkal, nekivágtunk az útnak a jégpálya felé! Ugyanis az előző napról elhalasztott korcsolyázás ma került pótlásra. Hát hogyis mondjam. Nem nagyon tudok korcsolyázni, nem tom hányszor volt rajtam életemben, de nem sokszor. És nagyon régen.

Az első napon a Welcome bag amit kaptunk tartalmaz különféle kuponokat, ami kedvezményre jogosít, így azt elvittük magunkkal és a belépés valamint a bérlés együtt csak 40 koronába fájt. (időkorlát nélkül.)

Pont akkor kölcsönöztük ki a korikat amikor újjávarázsolták a pályát. Amíg a gondnok nem ordított, hogy szabad, mindenki a pálya szélén állt!! Majd ellepték a jeget az emberek. A pálya egyik felét elkülönítették jéghokira, a másikon lehetett korizni. Marc barátom az olasz U-15-ös jéghoki válogatott tagja volt, elég durván tolja.

A pálya mellett volt ilyen pódium, persze felcaflattunk a tetejére, hogy felvegyük a korcsolyát. Ez sikerült, lejönni is sikerült benne, ám alighogy rátettem a lábam a jégre, egy akkora hátast dobtam, hogy csak úgy nyekkentem. Mondták is hogy 'good start!' :) Ezen kívül még további 8szor taknyáltam, de hozzá kell tenni, hogy bátran próbálgattam dolgokat: pl. amit a tv-ben láttam hogy a versenyzők hogy teszik egymás után a lábukat amikor kanyarodnak, sőt még piruettezni is próbáltam én balga, amikor még most sem tudom azt sem, hogy hogy kell megállni... Száz szónak is egy a vége, a korizás óta fáj a valagam.

Frank-kal eljöttünk korábban, mert nekem még el kellett menni a Willysbe (egy bolt), piát meg rágcsát venni az esti Karaoke-partyra! (Igen, voltam karaokezni :)). Ez megtörtént, ám Marc-kal megint késtünk természetesen. Ráadásul útközben csapódott hozzánk Saskia is. Az egyetem egyik klubhelységében volt, ezért kellett vinni magunkkal szüpürtyölnivalót és elemózsiát. Vicces dolog, hogy jegyet kellett venni mind a Karaoke-ra, mind az Afterwork-re ugye.. A két jegy teljesen ugyanúgy néz ki, csak az egyikre 'karaoke' a másikra 'afterwork' fan írva. Ügyespalika megmutatta a Karaoke-ra szóló jegyét az Afterwork-os hely (neve: Vasastan) bejarátánál ülő izomagynak, aki szépen el is tépte. Szerencsére a Karaoke-n nem volt gond az eltépett jeggyel, elmagyaráztam milyen figyelmetlen volt a kopasz szekus a Vasastanban... :)

Elég sokan voltak már ott, CIRC-esek, Talgat, az összes finn, néhány német... eddig nem Gonzalón kívül nem ismertem spanyolokat de most megismertem párat. Ezek úgy üvöltöztek mint a fába szorult féreg! Jorge, Fernando és Pablo mind Galíciából jöttek.

Még nem nagyon karaokeztam (pontosabban úgy nem, hogy emlékszem is az egészre), így nem tudtam hogy úgy működik, hogy 2 ember kiáll és tulajdonképpen párbajozik, vmi program pedig méri a hangszínt, és értékeli. Mindezért cserébe pontot kap a versenyző. Volt időszak amikor pihentek a spanyolok, így a CIRC-esek újabb és újabb áldozatok után néztek. Ivana egyből jött oda hozzánk hogy mit akarunk, de mondtuk h. majd később, még nem volt elég a sör (és a pálinka). Nagy nehezen belenyugodott, hogy ne sértődjön meg megígértem neki hogy fogok karaokezni. Kicsit gyorsítottunk a tempón és a megfelelő mennyiségű "bátorság" bevitele után kikértem egy Blink számot, méghozzá a What's My Age Again címűt. (Az All The Small Things már volt előtte, az Adam's Songot meg túl letargikusnak véltük). Odamentem egy gyerekhez, Fabian, német, aki elvállalta velem a dolgot.

Szó ami szó, hülyébb nem is lehettem volna, hiszen a leghadarósabb szövegű számot sikerült kiválasztani. Főleg bizonyos mennyiségű ital után ez a feladat lehetetlennek tűnt. Nem sokkal ezelőtt megérkezett az olasz és portugál bagázs, így latinokra jellemző módon mégnagyobb kiabálás lett a dologból... így történhetett, hogy végül is nem egymás ellen párbajozunk a német sráccal, hanem együtt, latinok ellen :). Mondjuk nálam volt a mikrofon és nem igazán tartottam Fabian elé, de sebaj, mert így is nyertünk!!! Köszi Mark, Tom és Travis!

Ezek után még néhány csoportos szám, majd a vége után leléptünk. Tényleg a vége után, mert már csak mi voltunk ott Marccal, nézni ahogy az egyik CIRC-es takarít. De aztán eljöttünk, mert nem segíthettünk...

A mai napon pedig megcsináltam az első mosás-sessiont! Nem tudjátok elképzelni mennyire más állapotok vannak itt, mindenhova mágneses beléptetőrendszer van... még a szemétlerakóba is!! A mosógépeket és a biliárdasztalt ráadásul le kell foglalni előre, különben nem tudsz bemenni! Ráadásul 2 mosókonyha van. A foglalással 2 mosógépet foglalsz le magadnak, és használhatod a sima szárítógépet, valamint a szárítószekrényt is. Mi az a szárítószekrény???  Kb. olyan mint egy körbezárt fregoli. Fel kell akasztani a mosott ruhát, és akkor megszárítja meg kivasalja neked. Igen, elvileg kivasalja!! És mosás után nem kell vasalni!! Bár az én ruháimmal ez nem sikerült teljesen... A szárítógép meg csak így dobálja a ruhát, de azon is van vasalásos szárítás, hát mit mondjak... olyan egyenesek lettek a zoknijaim.. jobban működött mint a szekrény. Szóval besza behu.

Ezután elmentem órára, majd hazajöttem és mentem Stephanhoz, ahol Holgerrel 3-an megnéztük a magyar-német kézimeccset, ahol RIA RIA NYERTÜNK! ezután megvendégeltek vmi typische német kajával: krumpli, virsli, gomba, tejszín, sajt sütőbe be!! de finom volt nagyon. Ezután még toltunk egy kis pingpongot.. Holger irtó jól játszik, dehát nem tud micsinálni ha valaki jobb nála...;)

Na ennyit mára nagyvonalakban, ideje eltenni magam!

bónusz kép: Yong-Xianról és Pey Munról akartam képet készíteni a koripályán, esés közben még sikerült elkattintani...

Hello!

Már elég rég jelentkeztem, dehát nincs mit tenni, nem volt időm írni a csudasztikus blogomat, mert akadtak egyéb fontosabb teendők is :)

Ám most van egy kis időm, megpróbálom bepótolni. Asszem a legutóbbi cikket a vasárnappal fejeztem be. Nézzük mi is történt hétfőn!!

Ugye még csak az első hét kezdődött el, és még rengeteg az elintéznivaló. Mindenhez kártya kell. Könyvtárkártya, kódkártya, számítógépkártya, diákigazolvány, ésatöbbi. Ezért bementem korábban az egyetemre, bár az órám csak 13.00kor kezdődött. Miután leadtuk a diákigazolvány-igénylő lapot, beültünk egy kávéra a Student Union épületében.

Meg kell jegyeznem, hogy ezúttal is kifejező címet próbáltam választani. A skandinávium egy részről azokat a dolgokat jelentené, ami evidens és megszokott itt Svédországban, de otthon csak néznénk mint borjú az új kapura. Bár ezek inkább nyugat-európai sajátosságok azt hiszem, nem skandinávok. Mindenesetre rengeteg ilyen apró kis dolog van, már sok  nap eltelt azóta, szóval nem tudom mindet felidézni. Kezdve a villamosmegállókban lévő elektronikus kijelzőktől, a jegykezelésen át a kb. másodpercre pontos életvitelig már néhányat megemlítettem. Az első nagyobb meglepetés hétfőn ért a kávézóban.

Beültünk páran oda: Bart, Holger, Anna (egy német csaj), Armir, Johannes, Pey Mun, Stephan - lehet vannak köztük újak is, de a "Quentin vagyok Montargis-ból" effektus értelemszerűen még mindig tart, és engedelmetekkel (sőt inkább szerencsétekre) nem számolok be minden új ismeretségről... :) ). Szóval illedelmesen magam elé engedtem mindenkit ahogy szoktam, és én rendeltem utoljára. Előttem Anna capuccinót Pey Mun pedig forró csokit rendelt, én meg sima kávét. A lányok várták az italukat, ahogy én is, közbe dumálgattunk. Anna megkapta a capuccinóját, Pey Mun a forrócsokiját, ám én még nem kaptam a kávét, ezért továbbra is ott álltam a pultnál és próbáltam felvenni a szemkontaktust a svéd lánnyal. Nagy nehezen sikerült, rám néz, majd mondja, hogy ott van a pult sarkán a kávé és a hozzávalók, nyugodtan szolgáljam ki magam... áááá :) mindegy legalább a többiek röhögtek egy jót :)

Na aztán ott eldumálgattunk, Armir tud vmi közeli tornatermet amit olcsón ki lehet bérelni... jó lenne már focizni egyet.. kávé után mennem kellett volna találkozni a koordinátorommal (mert ez még nem sikerült mióta betoppantam az országba), de inkább ebédelni mentem a többiekkel... hát jó drága a menza, a gyorskaja 60 korona, a klasszikus kaja (egy fogásos) 70... és épphogy jól laksz. A sor két részre osztódott... akinek van kajakártyája (mégegy kártya) sokkal gyorsabban haladt mint a készpénzes fizetők. Közben csatlakozott hozzánk Marouane és egy másik francia Baudouin. Kaja után leléptem mert órám volt 13.15-től, és előtte Lovisával is találkozni akartam (a koordinátor). Utóbbi természetesen nem sikerült, de az órára beültem. Pontosabban nem túl helytálló az óra fogalom, amikor 17-ig tartot....

Az óra címe Közlekedéstervezés, egy segítőkész prof tartja. Itt ért a második nagy meglepetés. A tanárok itt minden órára előre SZÍNESBEN (!) kinyomtatnak mindenféle anyagot és segédanyagot annyi példányban ahányan felvettük az órát! azt hittem behalok, ez elképzelhetetlen Magyarországon!! Az óra maga unalmas volt, ráadásul szokatlan, a felét se értettem. Egyszer elbambultam és vége... :) Majd be aludtam, még szerencse hogy tartott néha szünetet az öreg. Az első házinkat meg is kaptuk, és itt Svédországban a csapatmunka a trendi.

Marc meglátogatta az órát, mert bár eredetileg nem vette föl, gondolta megnézi milyen, aztán kurzust vált. Hát az első szünetben lelépett :) úgyhogy 3-an maradtunk ismerősök: a két cseh Jiri és Romana valamint én. 4-es csoportokat kellett alakítani, és mi csak hárman voltunk de szerencsére egy spanyol srác nem átalkodott megkérdezni, hogy lehet-e velünk. Gonzalo már augusztus óta itt van, szóval tudja mi a járás, ez még kapóra is jött! Ráadásul ha nekem mondják nem hiszem el: a srác törzsgyökeres madridi, de nem Real-szurkoló! Mégcsak nem is Atlético! de Getafe se!! Az hombre óriási Barcelona-fan, és a kedvence természetesen Messi!!

Óra után hazajöttem, már nem is tom mit csináltam, de este Merouane hívott, hogy aktiválták a kulcsát a tornateremhez, menjünk le és nézzük meg milyen. Mióta elhagytam szülőföldemet nem sportoltam semmit szóval egy kis pingpongban reménykedve lementem vele, valamint Kiran is jött velünk. A képek alapján nagyobbnak gondoltam a termet, de így sem panaszkodhatunk: modern kondigépek, tiszta szőnyeg, egészséges pingpongasztal. A gond csak az, hogy ha pingpongozni akarunk, saját ütőt és labdát kell venni mert a 200 koronás használati díj csak az asztalt meg a hálót adja.. :) meg a kondigépeket persze, de az nem az én sportom... Ám az asztal foglalt volt, így nem volt mit tenni... gyúrni kellett. 

Ez kicsit vicces volt, mert kondis kellékek tekintetében az angol szókincsem kimerült az "exercise" és a "muscle" szavakban, dehát mire jó a pantomim, ha nem arra, hogy megértesse magát az ember??! Ráadásul a végére terebélyesedett a szókincsem is :) Merouane elhivatott gyurmás lehet mert még azt is meg akarta mondani hogyan vegyek levegőt és hogyan fújjam ki egy-egy gyakorlat közben... jézus. Mindenesetre olyan jól sikerült elgyúrogatni, hogy még néha most is úgy érzem hogy a térdemig lóg a kezem mint egy majomnak... majd elmúlik. A pingpongütőket sikerült kölcsönkérni a srácoktól, így Kirannal ütöttünk párat. Egész jól nyomja de persze éles meccsen esélye sem lenne... mindenesetre 10 perc ütögetés után mindig vissza kellett menni gyúrni. A 3-ik kör után meguntam a csapongást és szépen elköszöntem....

Lássuk a keddet! Ismét óra 13-tól 17-ig, ezúttal Fa-tervezés. Svédországban mégiscsak a fa az egyik alap építőanyag, szóval gondoltam nem árthat ha felveszem a tárgyat. Ám ismét korábban kellett érkeznem, mert jegyet kellett venni a mai Afterworkre. Pey Munnal jöttem, mentünk a CIRC irodába: 30 korona, és csak 45 jegyet szántak eladásra!! A cserediákok fele nem is kapott már jegyet! (Lehet nagyobb bulit csapnak akiknek nem jutott jegy, mint akiknek jutott....)

Miután megvettük a jegyet mentünk a Fa-tervezés órára, itt már több ismerős van: Pey Mun, Simone, Marc... és a tanár hozott vagy 70 szines oldalt mindenkinek.... egyébként érdemes a tárgy, de lesz vele meló... Sajnos Marc-kal el kellett hagynunk az órát a szünetben, mert jelenésünk volt a kézi VB-n!!

Még Susann ötlete volt hogy menjünk el egyik nap, Bart megrendelte a jegyeket. Először úgy volt csak hárman megyünk, de aztán kiderült hogy Michaelék (az ausztrál srác) is jönnének Frank-kal és Marc-kal, és utána további két német is kiderült hogy jön: Holger és Stephan. Persze a 3 társaság 3 különböző szektorba vett jegyet, így csak a meccsek között tudtunk találkozni. A cím másik "jelentése" tulajdonképpen a stadion, ahol rendezték a kézimeccset: Scandinavium a neve. A legforgalmasabb tértől egy megállóra van a belvárosban, de ha nem tudja az ember, hogy az egy aréna, simán elmegy mellette. Jobban hasonlít egy plázára, vagy nem tom, de nagyon be van építve. Az elején volt egy kis motozás, de bent már semmi ellenőrzés! hihetetlen arra mászkáltál ott mentél be ahol csak akarsz... ráadásul a popcorn-árusok mellett egy McDonalds is volt belül. Annyi embert még nem láttam Mekiben mint ott...

Mondani se kell, hogy nem vettünk kólát 35 koronáért, és popcorn 45 koronáért, így ment mindenki a maga szektorába. Jó magasan ültünk, jól ráláttunk a pályára. Miután nagy nehezen sikerült összetákolni a zajcsináló tapsszerkentyűt (= perforált kartonlap), még zajongni is tudtunk, bár az első meccsen max 40-en voltak a stadionban. Hiába, Szlovákiára a kutya se kíváncsi még itt se... Chilével játszottak hőn szeretett északi szomszédaink, és miután Bart és Susann tudtára adtam hogy utálom a tótokat, feltűnően Chilének szurkoltak ők is :). De persze Slovensko az utolsó pillanatban kiegyenlített.

Két meccs közti szünetben duma, majd vissza a 2. meccsre: Korea-Lengyelo. Egész sok lengyel szurkoló összegyűlt és kis híján szétszedték az alsó kordont, polkát ordítva, nem pedig járva... haha..:) mi is nekik szurkoltunk természetesen, és bár a csíkok jól tartották magukat az első félidőben, a másodikban megsemmisültek.

A 3. meccs volt a fő fogás: Svédország - Argentína. Susann mondta hogy utálja az argentínokat ez nagyon nagyon sok mínusz pont... én mondtam hogy szimpatizálok velük, mert fociban nekik szurkolok, de mégiscsak Svédországban élek most, szóval inkább nem hoztam el az argentin mezem. Szerintem jól tettem, mert a meccs után az argentin csapaton, és a hihetetlen sok 4 db argentin szurkolón kívül senki sem örült.. (jó én azért nem voltam úgy letörve hogy kikaptak a svédek, de én se örültem). Ám láss csodát a svédek Nein-on kívül semmit nem kiabáltak, max. fütyütlek, és a meccs után sem törtek-zúztak, csak szépen búsan hazamentek. Más világ. Bart és Michael még az életében nem látott kézi meccset, még TV-ben se. Bart azt se tudja, van-e Hollandiának kézicsapata, míg Michael teljesen meg volt lepődve amikor megtudta hogy Ausztrália is részt vesz a VB-n, de aztán betudta ezt a területi-elv szerinti kvalifikációs rendszernek. Mindenesetre tetszett nekik nagyon.

Nekem még nem volt kedvem hazamenni, ahogy Holgernek és Stephannak se így elmetróztunk a Järntorget megállóhoz ahol ajánlottak nekünk egy helyet, aminek az ajtaja fölött egy piros pötty van. Meg lett találva... Jó helynek tűnt, elég sok cserediák meg szokott ott fordulni. Ám elég drága, szóval 2 sör után hazajöttünk.

Már csak azért is, mert másnap reggel 8-tól ismét óra. Pontosabban órák. ugyanis 8-10-ig Közlekterv, 8-12-ig Faterv, egymás melletti termekben :) Marc közben kitalálta, hogy mégis kurzust vált és felveszi a Közlektervet, mert megtudta hogy benne van egy két napos kirándulás Koppenhágába. Az órán megkaptuk a második házinkat, majd Gonzalo mondta hogy ő már megcsinálta az elsőt, szóval óra után mehetnénk és megcsinálhatnánk a másodikat. Kicsit meghökkentem, de így mennek itt a dolgok. Az amigo nem nagyon akarta felfogni hogy nekünk Marc-kal délig még óránk van... de nagy nehezen belement hogy 14.00kor találkozzunk az épületben vele, meg a csehekkel is. (Közben Marc-nak nem maradt csoport, így csapódhatott a miénkbe 5-iknek...)

Szóval az óra után elmentünk zabálni, kiváltottuk a könyvtárkártyát satöbbi satöbbi, sikerült beszélnem végre a koordinátorommal, Lovisával is... Aki még egy svédnél is fehérebb és szőkébb, mint egy albínó... és kicsit unottnak tűnt, de sebaj, túlestünk a formalitáson.

Szóval kettőkor találkoztunk a többiekkel, felmentünk a számgépterembe ahol Gonzalo megmutatta mi jót csinált excelben és mindenki bőszen helyeselt. Már csak a beszámolót kell róla megírni. Ezután pedig elindultunk megcsinálni a 2. házit, ami a következő: forgalomszámlálás. Nos, egy a prof. által kijelölt téren kellett volna egy órát ácsorogni és forgalmat számolni, de ilyen hidegben a szervezetünk csak 20 percet vállalt, a többit majd kikalkuláljuk. Nagy gondot okozott hogy a prof. azt mondta ez egy négyágú kereszteződés, ehelyett inkább mondanám egy körforgalomnak, főleg miután észrevettem a körforgalmat jelző táblát is... sebaj. Mialatt számoltam egy néni odajött hogy mi jót csinálok én ottan? (Állandóan svédül kezdenek el hozzám beszélni). Miután átváltott angolra, már tudtam válaszolni, hogy számolom az autókat... mint egy ovis :)

Ezek után mindenki hazament, kivéve én. Elmentem Brunnsparkenre (egy tér), ahol bementem a Nordstan plázába (vagy vmi hasonló), mert kellett vennem még mindig ezt-azt. Nos, ez is úgy be van építve hogy nem gondolná az ember hogy ez egy pláza. Pedig három szintes és jó terebélyes, olyan volt nekem mint egy labirintus. kb. 2 órát esetlenkedtem ott, ebből 30 percet töltöttem boltban, 90-et pedig császkálással. És még kérdik miért utálok vásárolni. :) Mindenesetre majdnem mindent sikerült megvennem: törölköző, sör (Systembolaget - ez egy hely ahol csak alkoholt lehet kapni, svéd viszonylatban olcsó, de magyar viszonylatban még mindig túl drága.), vettem hősugárzót, áramelosztót, élelmiszerboltban is voltam, mosópor stb... 3 dolgot nem tudtam megvenni: 1.tejföl - ezt eddig nem találtam sehol. 2-3. öblítő és pléd, ám mivel ezeket nem tudtam angolul, (svédül meg pláne), nem sok esélyem volt. (Minden boltba pedig nem akartam bemenni...)

Vásárlás után 3 szatyorral + hátizsákkal hazaértem, letettem a cuccomat majd kaptam egy smst. Susann írt hogy 19.00kor találkozzunk a könyvtárnál az egyetemen, majd húzunk Barthoz. (Ezt a kézimeccsek alatt beszéltük meg de totál elfelejtettem...) 18.12-kor értem haza, az sms 18.15kor jött, elmentem wc-re, beraktam a hűtőbe a romlandót, majd mehettem vissza az egyetemre. Ezen a napon 10 percet sikerült otthon tölteni...

Megérkeztem időben, majd a szingapúriakkal + 2 új francia ismerőssel (Daniel (portugál származású) és Camille) nekivágtunk az útnak Bart kolijához (egy kisebb hegy tetején van). Miután felértünk megnéztük a német-francia kézimeccs második félidejét. (Holger és Stephan már ott ült Bartnál). Hát a németeknek esélyük se volt, mit mondjak. Volt néhány fura pillanat, amikor a 3 német, a 3 szingapúri és a 2 francia az anyanyelvén beszélt egymással, mi meg csak pislogtunk Barttal :)

Miután jól elverték a németeket, lementünk a kolikocsmába (ami egyben kb. étterem is), ahol már várt minket Michael, Brendon (ír srác), Daniel és Johannes németek, Rafal lengyel. aztán mindenki rendelt sört, (legtöbben pizzát is). Majdnem nagyot röhögtem, ugyanis a székek elég instabilak voltak - Holger alatt pedig összeszakadt az egyik. Csak azért nem röhögtem mert oda lett a söre is... bár szerencsére kapott másikat ingyé.

Csütörtökön 11-re beszéltünk meg találkát a Közlek-csoportommal, hogy kiértékeljük a forgalomszámlálós feladatot. Marc hív 3/4 11-kor hogy késni fog, lekéste a buszt, de mindjárt itt a következő (kb. 15 percenként jár)...mondom én még fent vagyok a szobámban... aztán hiába futottam, természetesen az orrom előtt bezárta a sofőr az ajtót, ahogy az lenni szokott. Felhívtam Gonzalót, hogy kések, mondja, semmi gond, mert ő is. Ám a cseheket nem lehetett elérni, mert még nem üzemelték be a telefonjukat, ráadásul képesek mindig gyalogolni 30 percig, ahelyett hogy 15 percig utaznának busszal... Azt mondják ez lesz nekik a sport itt. Talán majd ha jobb idő lesz kipróbálom milyen.

Szóval mire odaértem, vitatkoztak vmit az első feladatról, nem nagyon tudtam bekapcsolódni, aztán a másodikról adatokat cseréltünk és ennyi volt. Utána szokásos elintéznivalók a Student Unionban, majd irány haza. Papíron este 8kor kezdődött a Pub Crawl, valamiféle kocsmatúra az egyetemen. (Igen, az egyetem minden épületében van kocsma.) Ilyenkor 25%-os diákkedvezménnyel lehet venni kaját, piát. Gonzalo és a régebb óta itt lévők mondták érdemes korábban jönni, olyan 6 körül, ha nem akarunk sorban állni - ugyanis a helyek befogadóképessége véges (és ez nem jelenti azt hogy megvárják míg zsúfolásig telt, sőt!)

Ám ezelőtt elmentem a Migrációs irodába, mert be kell jelenteni hogy itt laksz, ha 3 hónapnál több időt töltesz az országban. Nos, 20 percen belül megkaptam a számomat: 442. 14.10-től 14-30-ig 3 került sorra: 413, 414, 415. Gondoltam nem fogok ott ülni holnap reggel, úgyhogy otthagytam az egészet és indultam vissza a koliba. A buszon találkoztam Susannal, mondtam neki ezt a 6 órás dolgot, szóval megbeszéltük hogy 6kor találkozunk a porta előtt. Megbeszéltem Marccal és Agustínnal is (a mexikói csóka), Susann szólt a szingapúriaknak, ám Holgerék csak később jöttek mert órájuk volt.

Nos a busz 18.06kor indult, és Yong-Xianra még mindig várni kellett, szóval a szingapúriak a következő busszal jöttek. Susann, Marc, Agustín és én viszont elmentünk a 6-ossal. Agustín 2009 augusztusában jött szóval ismerte a járást, először a mechanika épületbe vitt minket de ott már (!) túl nagy volt a sor. Majd az elektronika épületbe be tudtunk menni. Megkérdeztem a pultos gyereket melyik a legjobb világos sör, melyiket ajánlja? Vmelyik svéd sört javasolt S-el kezdődött de nem emlékszem. Meg kellett dicsérni, mert mondta, hogy oda valósi, ahol ezt a sört gyártják... pedig leírhatatlanul szar volt. Susannhez csatlakozott egy barátnője, egy észt csaj, Kaia. Egyből elkezdett velem arról csevegni hogy az észtek és a magyarok nyelvrokonok :)

Ezek után átmentünk a V-épületbe (építész-építő épület) mert itt szokott mindig a legnagyobb party lenni. Hát össze is gyűltünk vagy 30-an, nem volt elég a hely nekünk :) jó volt ittunk, dumáltunk, egy kis ugrálás... az ázsiaiak egyszerűen nem értették hogy lehet az, hogy Európában puszit adnak egymásnak a fiúk és a lányok amikor találkoznak. Nagyon furcsa volt nekik, mert náluk ölelkezni szoktak... ráadásul megigértették velem hogy jövő kedden gulyást kell főznöm nekik, aztán pénteken majd megyünk a franciákhoz csigavacsira. Yong-Xian mondta hogy ők félnek eredeti szingapúri kaját főzni, mert bár tudnak, de az egyiknek olyan a szaga mint a 2 hete nem takarított WC-nek... szép. Mondtam nekik hogy remélem nem azt fognak majd csinálni az International Dinner nevű kis eseményre, ahogy azt is remélem a kazah srác nem hoz nyers birkaszemet. Boratot nem kérdezem meg tőle egyelőre, mert szerintem nem nagyon örülne neki. Később majd talán! szóval a Pub Crawl buli summa summárum annyira nem volt jó, mint amire számítottunk. Megbeszéltük hogy ezentúl minden buli előtt csinálunk egy előivászatot a koliban, és úgy megyünk!

Hát nagyvonalakban ennyi, már kicsit elfáradt a szemem, úgyhogy befejezem. :) vigyázzatok magatokra!

bónusz kép: a piros pöttyős bár előtt két dolog történhetett: 1. részeg sofőr; 2. női sofőr. :))))

Üdv újra!

Aki látta a Pofa be! (Tais toi!) című remekművet Gérard Depardieu-vel és Jean Reno-val, biztos kitalálja a címből, hogy miről is fog szólni ez a fergeteges bejegyzés.

A történet azzal kezdődik, hogy mihelyt átvészeltem első éjszakámat a koliban ágynemű nélkül (két pulcsi + kabát stb..:), elhatároztam hogy muszáj ma (szombaton) eljutni valahogy az IKEA-ba és bevásárolni az ilyen létszükséges dolgokat. A bökkenő az volt, hogy ezt előzetesen vasárnapra beszéltük meg, mivel szombaton City Tour volt! A városnéző túra pedig 4 óra gyaloglásból állt, és a lábaink úgy tervezték, hogy elfáradnak ők IKEA nélkül is.

Nézzük kicsit részletesebben! Természetesen sikerült elkésnem, Susann már várt rám a porta előtt de szerencsére nem sokat. Annál többet vártunk viszont közösen a buszra ami csak nem akart jönni... ráadásul amikor kiléptem a koliból, döbbenten konstatáltam mennyi hó esett az éjjel, szóval nem mondhatni hogy nem fáztunk a megállóban.. sebaj. Így legalább már ott elkezdődött amiről az egész városnéző túra szólt: Hello! Quentin vagyok Montargis-ból!

Ott volt két srác meg néhány ázsiai forma, meghallottam hogy angolul beszélnek és odamentem hozzájuk? "-Hello! Pali vagyok Magyarországról! A városnéző túrára jöttök?" és már szert is tettünk 2 új ismeretségre. Marc, az olasz srác, akinek az anyukája osztrák, ő maga pedig Németországban tanul, ráadásul még építőmérnök is. Marouane ő nem, ő egy marokkói származású francia srác.

A busz is megjött végre és a nap mottójával folytak tovább az események. Miután felszálltunk, meglepve konstatáltam hogy a 2 ázsiai forma a 3-ból azok voltak, akikkel csüt. este még a motelben találkoztam és segítséget kértem tőlük net ügyben!!! El is sütöttem az elcsépelt klisét, hogy "kicsi a világ", nem maradt el az illendő válaszröhögés sem, majd a bemutatkozás a mottó szerint. Így ismerkedtünk össze Hak-kal, Yeong Xian-nal, és Pey Min-nel, előbbi kettő maláj származású szingapúri, utóbbi kínai-szingapúri. Realizáltam hogy Szingapúr hivatalos nyelve az angol, hát elég anyanyelvi szinten nyomják angolul...

Késve bár, de megérkeztünk, szerencsére megvártak minket mert fent voltunk a listán. El is indultunk lejárni a lábunkat és megnézni a várost! Mondanom sem kell, hogy semmit nem jegyeztem meg... merre mentünk? mit mondtak mi ez? milyen épület ez? milyen szobor ez? egyszóval semmit. Túl elfoglalt voltam, ahogy azt a Quentin vagyok Montargis-ból elv alapján gondolhatjátok...ja de egyet megjegyeztem, a templomot, amiben halpiac van... :)

Csevegtem németekkel, rengeteg van belőlük, legalább 20%-a a cserediákoknak német... Stephan és Holger jó arcok, és végre találtam embereket akik cigiznek is... és van még egy olasz srác aki szívja, Francesco. Másodszor is megállapítottam milyen kicsi a világ, ugyanis a túrán belebotlottam a finn srácba, akivel még a reptérbuszon váltottunk pár szót!! Mondom ilyen nincs. Alexander is meglepődött.

Szóval így telt a túra, a teljesség kedvéért még leírom nagyjából kikkel beszéltem. Egy szicíliai csajszi, Anna, másik két olasz Stefano és Michele, egy francia csaj Hannah, de ő nagyon antiszoc volt... persze vhogy mindig visszakeveredtem első két ismerősömhöz Barthoz vagy/és Susannhez. Következett egy ausztrál gyerek, de olyan akcentussal beszélt, hogy Marco-t értettem Michael helyett mikor bemutatkozott, és ez csak akkor derült ki számomra amikor Kiran (mégegy szingapúri, de Indiában született) megkérdezte tőlem este hol van Michael? -Milyen Michael??? :)

Szóval Michaellel is röhögtünk egy jót: elmeséltem neki hogy eredetileg Newcastle-ba mentem volna Angliába, de ez meg ez történt, ezért jöttem Svédországba. Már jó ideje beszéltünk mire leesett hogy van egy 150 ezres város Ausztráliában is, amit Newcastle-nek hívnak, és Michael onnan való. Néhány mondatánál biztos vághattam a fejeket, hogy nemigaz hogy ennyire nem értek angolul... hisz azt mondta ausztrál, erre elkezd Newcastle-zni.. szóval látta a fejemen a zavart sztem, mert mondta, hogy elfelejtette megemlíteni hogy Ausztráliában is van egy Newcastle... persze tudtam, de nem esett le na. :)

Többre nem nagyon emlékszem akivel beszéltem... ja de egy lett srác, Gatis, akinek poénkodtam a nevével hogy 'Oh, I got this', de röhögött azért... bocs ha kihagytam vkit, de most nem gondolkozok rajta... Szóval a túra végén az egyetemet mutatták be, majd beültettek minket egy étterem-részbe, ahol kaptunk vmi trutyis szendvicset, meg vmi szénsavas buzilevet. Ám tudjuk, aki éhes nem válogat, sztem elfogyott minden. Barttal, Susannal, Michaellel és Kirannal ültünk egy asztalnál, aztán megbeszéltük hogy el kéne menni az IKEA-ba.

Ez az ötlet ha nem is világ, de csoport-méretűre terebélyesedett, így vagy 20an nekivágtunk az IKEA-nak, ágyneműféléket meg konyhai eszközöket venni. Egy kazah sráccal (Talgat, aki szintén Szingapúrban tanult) megbeszéltük hogy muszáj hősugárzót vennünk, mert szétfagyunk a szobáinkban, pedig tökik van tekerve a radiátor... Mondják hogy minden van az IKEA-ban de ez nem volt. Rohadt Murphy. Elég érdekes srác ez a kazah, de megerősített abban a hitemben amit nagyapám táplált belém: a kazah emberek imádják a nyers birkaszemet!

Megismerkedtem a haverjával, Viccel, aki szintén szingapúri, de Vietnamból származik, valamint egy kínai gyerekkel, aki Eric-nek hivatja magát, mert úgy egyszerűbb. Előtte a buszon odafele Duartével, a portugállal is névjegykártyát cseréltünk, valamint a már említett Francescóval és még egy német sráccal, Frankkel. IKEA-ban megbeszéltük hogy 2 óra múlva itt meg itt találkozunk, így meg így megyünk együtt. Hát nem sikerült mondani se kell, mindenki ment a maga feje után...

Vettem takarót, huzatot, lepedőt, mind smakkol, ügyes vagyok. Konyhai eszközöket is vettem. Két IKEA-s szatyorral jártam végig, iszonyat fájt már a derekam, de sebaj. A végén összefutottam Kirannal, Talgattal és Viccel, de természetesen én fizettem utoljára és valamit elcseszett a pénztárosnő és újra le kellett olvasnia a vonalkódokat... eddigre meg eltűntek a derék ázsiaiak.

Nembaj, mentem egy kört és összefutottam Duartéval, és ha már ott voltunk zabáltunk is valamit. Még volt 10 perc a találkáig, amikor megláttuk a szingapúri társaság másik felét, akik elvitték raktárba a cuccaikat és újra felmentek az emeletre merthogy ott az étteremben találkozik mindenki. Ezt nehezen hittük el így Duarte mondta hogy vigyázzak a cuccokra és felmegy ő is, aztán visszaszól akkor is, ha fent van mindenki. Persze nem volt fönt senki, csak a szingapúriak, akiknek az egyik fele lejött Duartéval és visszamentünk a buszhoz, majd haza.

Kiran is itt lakik az Ostkupanban, és vele jöttünk haza, viszonylag sikerült elcseverészni. Megbeszéltük, hogy ne 7-kor hanem 8-kor találkozzunk a TV-szobában, mert még enni is kéne meg pihenni kicsit. Természetesen elfelejtettem a szobaszámát, így hiába kopogtam, az iráni srác aki kinyitotta azt mondta ott nincs indiai, csak pakisztáni... ám lent már voltak páran, 2 német, 1 szingapúri mindegy bementünk a társalgóba és bambán néztünk magunk elé (a két német persze hozott egy hatos pakk sört magának :))

Majd megjött Kiran, Susann, a két cseh Romana és Jiri, a többi német, Saskia, Christoph és Frank, majd egy másik koliból Barték, Michael, Johannes (német), ekkor lazult egy kicsit a hangulat, majd megjött Marc meg egy haverja akik még zenét és rövidet is hoztak nem csak sört... megint másik koliból Anna, Francesco, Michele, Stefano, megjöttek a szingapúriak is, majd még több német. Később jött egy francia, Charles, majd jött néhány egzotikum, Miguel (kolumbiai), Agustín (mexikói), Cristina (spanyol), Sebastien (kanadai)...

később beszéltem egy bolgár sráccal is, a neve nem maradt meg, de az igen, hogy rákérdeztem az igen-nem - bólogatás-fejrázás dologra. (Tudjátok, Bulgáriában pont fordítva van: ha bólogatsz, az nemet jelent...) és ez is igaz!!! Annyiban javított ki, hogy az igennél nem vízszintesen rázzák a fejüket, hanem egy 8-ast írnak le vele...) széép.

Szóval még itt is ment a 'Quentin vagyok Montargisból' effektus, csak itt már piával, ami szép lassan feloldotta a hangulatot. Van aki berúgott, van aki nem is ivott a vallása miatt, de jo volt! Mindenki hozta a kis hazaiját: a csehek slivovicét, a mexikói tequilát, a francia konyakot, etcetera etcetera, palika is fölrohant gyorsan a pálinkájáért és tukmálta az emberkéknek. Lett a végén nagy dinóm-dánom (ismeritek... meglátogatott Hamlet és egy Tyrannosaurus....), mikor is egyszerre eltűnt egy csomó ember :) mint ma megtudtam, elindultak bulizni, de egy klubba jutottak, ami nagyon szar volt úgyhogy utána ment is mindenki haza fél 1 körül...ott maradtunk még vagy 12-en, dumáltunk, aztán mikor úgy éreztem hogy eléggé illuminálttá válok, szépen elköszöntem :)

Képek az estéről nem készültek, mivel teljesen váratlanul ért: amíg palika papucsban meg melegítőben volt, mindenki kb. ingben farmerben. Sebaj! én vagyok a magyar :)

A mai napon nem csináltam semmit, reggel kicsit macskás voltam de hamar elmúlt. Pihentem egész nap, meg voltam boltba. Végtére is találkoztam a 3. szomszédommal is, ő tajvani, de Andy-nek hivatja magát. Télleg furcsán beszélhetek mert addig nem értette hogy scissors (ollót kértem tőle), amíg nem imitáltam a vágás mozdulatát az ujjaimmal.

Most este pedig csináltam vacsit. Az első saját kezűleg készített mennyei ételem itt: 2 sonkás sajtos szendvics! Voalá! Mivel az indiai szomszéd, Pavan állandóan a konyhában ül, és bandázik az egyiptomi spanjával (elfelejtettem a nevét), velük jobban összeismerkedtem. Nagyon rendesek és segítőkészek. Mondták, hogy ne izguljak, van aki nem is tudott angolul amikor idejött... meg hogy majd úgy járok mint ők, hogy még egy kicsit kitolták az ittlétet, aztán már a diplomát is itt írják... fél évre jöttek, de másfél éve itt vannak...

Szóval nagyjából imigyen telt ez a hétvége, elnézést ha túl száraz, meg olyan mint egy névjegyzék...

végezetül két bónusz kép: az elsőn láthatjátok hogy a svédek fittyet hánynak a hóra és simán elbiciklizgetnek benne, a másikon pedig azt a vagont láthatjátok az egyetem területén, amit ki lehet bérelni és lehet benne bulizni!

Nézzük nagyvonalakban, mi történt velem az első két napon.

Az út nem volt túl frankó, bevetődtek a helyemre az ablak mellé, és ráadásul mellettem és mögöttem is kisgyerek ült szóval ment a visítás a fülembe, meg a székrázás :)

Miután landolt a Boeing, és nagy nehezen megkerestem a poggyászom, nekivágtam az útnak. Egészen a reptéri ujságosig, ahol jegyet vettem az airport bus-ra, az információnál pedig várostérképet szereztem. (Előbbi 80 SEK, utóbbi ingyé volt).

Na ne menjünk bele a részletekbe a buszvezető nő elmagyarázta hol szállok le, és adott nekem jegyet a villamosra amivel mennem kell tovább a motelba. Az út közben egy borlehelletű svéd faszi kezdett cseverészni velem, majd egy finn srác, amint meghallotta a Chalmers University kifejezést.

Tőlük könnyes búcsút vettem mihelyt leszálltam, és vártam a 2-es villamost. Mint mondtam vártam. Csak vártam. És vártam, mire ledöbbenten vettem észre hogy az a nyamvadék csak 8-ig jár, és már mindjárt este 10! Erről se a buszvezető néni se a részeg svéd nem tájékoztatott.

(A kedvenc megállómban már kínomban fényképeztem is :), de sajnos gőzöm sincs hogy kell normálisan beszúrni ide... aki vágja az segíthet... )

Mindenesetre vhogy eljutottam a Motelbe, ahol nem volt recepciós, viszont kaptam egy emailt amiben megadtak mindenféle kódot, így simán besétáltam, és kivettem a kulcsom a szobához.

Ime a motel honlapja: http://www.goteborgsvandrarhem.se/comers/pages/

Ha vki ki akar jönni, nézze meg... hát sztem nem egy olcsóság, viszont nagyon komfortos.

Másnap hát nem éppen újult erővel, de nekivágtam a kolinak. Előtte megnéztem Googlemapsen mennyire van kb. , hát tök közel volt, mondom elsétálok gyalog. Neki is vágtam, aztán egy mini-viadukt és alatta egy vasút keresztülhúzta a számításaimat, fordulhattam vissza a csomagokkal együtt. Bementem egy benzinkútba infót kérni de a néne kifejtette hogy ő még életében nem járt a síneken túl... :) szerencsémre pont az én segítségkérésem után állt oda egy taxis fizetni egy tankolást, úgyhogy már ideges is voltam és egyből elvitettem magam. Az árat nem írom le, de nem éri meg taxit használni... Mindesetre eddig a göteborgi közlekedéssel hadilábon állok..

A koliba megérkezvén, előzékeny portás úr beenged, szerződés aláír, 4 féle kulcs odaad, elmagyaráz mi mihez, de palika nem érti a felét se. Sebaj, bejutottam vhogy a szobámba. Egyik szobából női hang, többiből semmi. (Ugye úgy van, hogy egy folyosóhoz 4 szoba tartozik, és a folyosók is ajtóval vannak elválasztva a főfolyosótól) bekopogtam hogy üdvözöljem, eddig azt hittem ketten vannak, de kiderült h. csak telefonál. Végülis kénytelen volt letenni miattam és üdvözölni, aztán kiderült hogy nem is arra az egyetemre jár mint én, szóval nem tud segiteni :) Orosz a gyévocska.

Mondta, hogy a két szomszédomban tajvani és indiai lakik. Tajvani nem volt otthon (még most se), indiainál viszont tespedt egy csávó, aki vmiért elkezdett mentegedőzni hogy Pavan az ő haverja, és megengedte hogy itt aludjon... mondom nekem nem para :) Most este végére kiderült hogy egyik szomszédom se exchange student, mint én.

Ezek után elindultam az 1-kor esedékes meetingre amit a koordinátorok tartottak, majd a student union (nálunk kb. ehk), és CIRC (nálunk kb. eszn) tartott előadást. Megismerkedtem előtte pár emberrel, kapásból vagy 3 némettel, 1 szingapúrival, meg egy szicíliai csajszival, mikor is kiderült hogy rossz helyen vagyok. Ügyespalika ugyanis nem a megfelelő meetingre ment el, hanem egy másik szakirány meetingjére, sebaj. Mondták az előadók, maradjak, szerintük úgyis nagyjából ugyanazt mondják. (Később már nem volt olyan ciki mert érkezett egy cseh srác és csaj akik azt tanulják mint én, szóval ők is benézték)...

Az előadások után hivatalos procedúrák következtek, kaptunk számítógép-kártyát, (igaz hogy már szereztem előtte, de most a csávó összetépte, hogy muszáj másikat adnia ha akarok key-cardot is...) felét se értettem, mind1, meglett mind2 kártya, majd lefényképeztek a Chalmers-es diákhoz... amihez viszont csak hétfőn jutok hozzá, mert az iroda teljesen logikusan bezárt, mire végeztünk.

Van itt mindenféle náció, ciprusi, izlandi, osztrák, kazah, szingapúri, indonéz, lett, német, holland, francia, angol, skót stb... Ezen a procedúrán jóba sikerült lenni egy Bart nevű holland sráccal (igen, mint a Simpson), és Susannel egy német lánnyal. El is mentünk boltba, aztán fel Bart kolijába főzni a címben említett kaját. (Nem vicc, télleg sok lett a szósz... ráadásul a cím kifejezi ezt a két napot is egyben...)

Zabáltunk, meg dumáltunk, bár meg kell valljam h. sztem mindenki jobban beszél angolul mint én, és csomó mindent nem is értek... Olyan egyedi az akcentusom hogy Susannék nem értették mi az a 'ló' (=law), amikor öcsémről beszéltem :D :D csak röhögtünk persze, főleg miután megmondtam h. fonetikusan mit jelent magyarul :) Aztán már telefonszámot is cseréltünk, igen a Welcome bag-ben kaptunk ingyen SIM-kártyát és hozzá egy svéd telefonszámot, de még nem üzemeltem be...

Vacsora után eljöttünk Barttól, szerencsére Susann is itt lakik az Ostkupanban, úgyhogy legalább nem volt unalmas az út. Apropó, Ostkupan: ez a híres hely, ahol lakok.

néhány képet meg tudtok nézni itt: http://erasmus.sgsstudentbostader.se/en/our-apartments/our-apartments/central-goteborg/ostkupan

Szóval hazajöttünk, aztán elmentem boltba ahol vettem ezt azt, pl. vállfákat, párnát (mert ugye nincs ágyneműm még sajnos), meg persze sört (ami irtó szar.)

Kezdtem kipakolni amit még eddig nem tettem meg, de Susann félbeszakította a procedúrát mert csöngetett hogy menjünk a filmnéző-terembe mert ott mindig sok erasmus diák van szerinte. (Ráadásul eddig panaszkodott h. ő milyen fáradt...) Ám nem volt ott senki, csak egy vikingszakállas svéd, vele dumáltunk kicsit amikor reklám volt a Múmia 2 alatt... (Kézi VB-t persze nem sikerült nézni pedig azért mentünk). Utána még szétnéztünk lent de se a biliárdot se a kocsmát se a tornatermet nem tudtuk megnézni mert zárva voltak, bezzeg a mosókonyhába meg a szemétlerakóba be tudtunk menni a kulcsokkal... no comment :)

Aztán feljöttünk kiki aludni meg kipakolni és azóta írom ezt a kakkantást. Nagyon hosszúnak tűnik, na mind1...

http://hu.wikipedia.org/wiki/Valhalla

Wiki mindent tud... bár az angol verzió sokkal bővebb, ha tényleg érdekel vkit... :)

holnap gooo!!