Üdv újra!
Aki látta a Pofa be! (Tais toi!) című remekművet Gérard Depardieu-vel és Jean Reno-val, biztos kitalálja a címből, hogy miről is fog szólni ez a fergeteges bejegyzés.
A történet azzal kezdődik, hogy mihelyt átvészeltem első éjszakámat a koliban ágynemű nélkül (két pulcsi + kabát stb..:), elhatároztam hogy muszáj ma (szombaton) eljutni valahogy az IKEA-ba és bevásárolni az ilyen létszükséges dolgokat. A bökkenő az volt, hogy ezt előzetesen vasárnapra beszéltük meg, mivel szombaton City Tour volt! A városnéző túra pedig 4 óra gyaloglásból állt, és a lábaink úgy tervezték, hogy elfáradnak ők IKEA nélkül is.
Nézzük kicsit részletesebben! Természetesen sikerült elkésnem, Susann már várt rám a porta előtt de szerencsére nem sokat. Annál többet vártunk viszont közösen a buszra ami csak nem akart jönni... ráadásul amikor kiléptem a koliból, döbbenten konstatáltam mennyi hó esett az éjjel, szóval nem mondhatni hogy nem fáztunk a megállóban.. sebaj. Így legalább már ott elkezdődött amiről az egész városnéző túra szólt: Hello! Quentin vagyok Montargis-ból!
Ott volt két srác meg néhány ázsiai forma, meghallottam hogy angolul beszélnek és odamentem hozzájuk? "-Hello! Pali vagyok Magyarországról! A városnéző túrára jöttök?" és már szert is tettünk 2 új ismeretségre. Marc, az olasz srác, akinek az anyukája osztrák, ő maga pedig Németországban tanul, ráadásul még építőmérnök is. Marouane ő nem, ő egy marokkói származású francia srác.
A busz is megjött végre és a nap mottójával folytak tovább az események. Miután felszálltunk, meglepve konstatáltam hogy a 2 ázsiai forma a 3-ból azok voltak, akikkel csüt. este még a motelben találkoztam és segítséget kértem tőlük net ügyben!!! El is sütöttem az elcsépelt klisét, hogy "kicsi a világ", nem maradt el az illendő válaszröhögés sem, majd a bemutatkozás a mottó szerint. Így ismerkedtünk össze Hak-kal, Yeong Xian-nal, és Pey Min-nel, előbbi kettő maláj származású szingapúri, utóbbi kínai-szingapúri. Realizáltam hogy Szingapúr hivatalos nyelve az angol, hát elég anyanyelvi szinten nyomják angolul...
Késve bár, de megérkeztünk, szerencsére megvártak minket mert fent voltunk a listán. El is indultunk lejárni a lábunkat és megnézni a várost! Mondanom sem kell, hogy semmit nem jegyeztem meg... merre mentünk? mit mondtak mi ez? milyen épület ez? milyen szobor ez? egyszóval semmit. Túl elfoglalt voltam, ahogy azt a Quentin vagyok Montargis-ból elv alapján gondolhatjátok...ja de egyet megjegyeztem, a templomot, amiben halpiac van... :)
Csevegtem németekkel, rengeteg van belőlük, legalább 20%-a a cserediákoknak német... Stephan és Holger jó arcok, és végre találtam embereket akik cigiznek is... és van még egy olasz srác aki szívja, Francesco. Másodszor is megállapítottam milyen kicsi a világ, ugyanis a túrán belebotlottam a finn srácba, akivel még a reptérbuszon váltottunk pár szót!! Mondom ilyen nincs. Alexander is meglepődött.
Szóval így telt a túra, a teljesség kedvéért még leírom nagyjából kikkel beszéltem. Egy szicíliai csajszi, Anna, másik két olasz Stefano és Michele, egy francia csaj Hannah, de ő nagyon antiszoc volt... persze vhogy mindig visszakeveredtem első két ismerősömhöz Barthoz vagy/és Susannhez. Következett egy ausztrál gyerek, de olyan akcentussal beszélt, hogy Marco-t értettem Michael helyett mikor bemutatkozott, és ez csak akkor derült ki számomra amikor Kiran (mégegy szingapúri, de Indiában született) megkérdezte tőlem este hol van Michael? -Milyen Michael??? :)
Szóval Michaellel is röhögtünk egy jót: elmeséltem neki hogy eredetileg Newcastle-ba mentem volna Angliába, de ez meg ez történt, ezért jöttem Svédországba. Már jó ideje beszéltünk mire leesett hogy van egy 150 ezres város Ausztráliában is, amit Newcastle-nek hívnak, és Michael onnan való. Néhány mondatánál biztos vághattam a fejeket, hogy nemigaz hogy ennyire nem értek angolul... hisz azt mondta ausztrál, erre elkezd Newcastle-zni.. szóval látta a fejemen a zavart sztem, mert mondta, hogy elfelejtette megemlíteni hogy Ausztráliában is van egy Newcastle... persze tudtam, de nem esett le na. :)
Többre nem nagyon emlékszem akivel beszéltem... ja de egy lett srác, Gatis, akinek poénkodtam a nevével hogy 'Oh, I got this', de röhögött azért... bocs ha kihagytam vkit, de most nem gondolkozok rajta... Szóval a túra végén az egyetemet mutatták be, majd beültettek minket egy étterem-részbe, ahol kaptunk vmi trutyis szendvicset, meg vmi szénsavas buzilevet. Ám tudjuk, aki éhes nem válogat, sztem elfogyott minden. Barttal, Susannal, Michaellel és Kirannal ültünk egy asztalnál, aztán megbeszéltük hogy el kéne menni az IKEA-ba.
Ez az ötlet ha nem is világ, de csoport-méretűre terebélyesedett, így vagy 20an nekivágtunk az IKEA-nak, ágyneműféléket meg konyhai eszközöket venni. Egy kazah sráccal (Talgat, aki szintén Szingapúrban tanult) megbeszéltük hogy muszáj hősugárzót vennünk, mert szétfagyunk a szobáinkban, pedig tökik van tekerve a radiátor... Mondják hogy minden van az IKEA-ban de ez nem volt. Rohadt Murphy. Elég érdekes srác ez a kazah, de megerősített abban a hitemben amit nagyapám táplált belém: a kazah emberek imádják a nyers birkaszemet!
Megismerkedtem a haverjával, Viccel, aki szintén szingapúri, de Vietnamból származik, valamint egy kínai gyerekkel, aki Eric-nek hivatja magát, mert úgy egyszerűbb. Előtte a buszon odafele Duartével, a portugállal is névjegykártyát cseréltünk, valamint a már említett Francescóval és még egy német sráccal, Frankkel. IKEA-ban megbeszéltük hogy 2 óra múlva itt meg itt találkozunk, így meg így megyünk együtt. Hát nem sikerült mondani se kell, mindenki ment a maga feje után...
Vettem takarót, huzatot, lepedőt, mind smakkol, ügyes vagyok. Konyhai eszközöket is vettem. Két IKEA-s szatyorral jártam végig, iszonyat fájt már a derekam, de sebaj. A végén összefutottam Kirannal, Talgattal és Viccel, de természetesen én fizettem utoljára és valamit elcseszett a pénztárosnő és újra le kellett olvasnia a vonalkódokat... eddigre meg eltűntek a derék ázsiaiak.
Nembaj, mentem egy kört és összefutottam Duartéval, és ha már ott voltunk zabáltunk is valamit. Még volt 10 perc a találkáig, amikor megláttuk a szingapúri társaság másik felét, akik elvitték raktárba a cuccaikat és újra felmentek az emeletre merthogy ott az étteremben találkozik mindenki. Ezt nehezen hittük el így Duarte mondta hogy vigyázzak a cuccokra és felmegy ő is, aztán visszaszól akkor is, ha fent van mindenki. Persze nem volt fönt senki, csak a szingapúriak, akiknek az egyik fele lejött Duartéval és visszamentünk a buszhoz, majd haza.
Kiran is itt lakik az Ostkupanban, és vele jöttünk haza, viszonylag sikerült elcseverészni. Megbeszéltük, hogy ne 7-kor hanem 8-kor találkozzunk a TV-szobában, mert még enni is kéne meg pihenni kicsit. Természetesen elfelejtettem a szobaszámát, így hiába kopogtam, az iráni srác aki kinyitotta azt mondta ott nincs indiai, csak pakisztáni... ám lent már voltak páran, 2 német, 1 szingapúri mindegy bementünk a társalgóba és bambán néztünk magunk elé (a két német persze hozott egy hatos pakk sört magának :))
Majd megjött Kiran, Susann, a két cseh Romana és Jiri, a többi német, Saskia, Christoph és Frank, majd egy másik koliból Barték, Michael, Johannes (német), ekkor lazult egy kicsit a hangulat, majd megjött Marc meg egy haverja akik még zenét és rövidet is hoztak nem csak sört... megint másik koliból Anna, Francesco, Michele, Stefano, megjöttek a szingapúriak is, majd még több német. Később jött egy francia, Charles, majd jött néhány egzotikum, Miguel (kolumbiai), Agustín (mexikói), Cristina (spanyol), Sebastien (kanadai)...
később beszéltem egy bolgár sráccal is, a neve nem maradt meg, de az igen, hogy rákérdeztem az igen-nem - bólogatás-fejrázás dologra. (Tudjátok, Bulgáriában pont fordítva van: ha bólogatsz, az nemet jelent...) és ez is igaz!!! Annyiban javított ki, hogy az igennél nem vízszintesen rázzák a fejüket, hanem egy 8-ast írnak le vele...) széép.
Szóval még itt is ment a 'Quentin vagyok Montargisból' effektus, csak itt már piával, ami szép lassan feloldotta a hangulatot. Van aki berúgott, van aki nem is ivott a vallása miatt, de jo volt! Mindenki hozta a kis hazaiját: a csehek slivovicét, a mexikói tequilát, a francia konyakot, etcetera etcetera, palika is fölrohant gyorsan a pálinkájáért és tukmálta az emberkéknek. Lett a végén nagy dinóm-dánom (ismeritek... meglátogatott Hamlet és egy Tyrannosaurus....), mikor is egyszerre eltűnt egy csomó ember :) mint ma megtudtam, elindultak bulizni, de egy klubba jutottak, ami nagyon szar volt úgyhogy utána ment is mindenki haza fél 1 körül...ott maradtunk még vagy 12-en, dumáltunk, aztán mikor úgy éreztem hogy eléggé illuminálttá válok, szépen elköszöntem :)
Képek az estéről nem készültek, mivel teljesen váratlanul ért: amíg palika papucsban meg melegítőben volt, mindenki kb. ingben farmerben. Sebaj! én vagyok a magyar :)
A mai napon nem csináltam semmit, reggel kicsit macskás voltam de hamar elmúlt. Pihentem egész nap, meg voltam boltba. Végtére is találkoztam a 3. szomszédommal is, ő tajvani, de Andy-nek hivatja magát. Télleg furcsán beszélhetek mert addig nem értette hogy scissors (ollót kértem tőle), amíg nem imitáltam a vágás mozdulatát az ujjaimmal.
Most este pedig csináltam vacsit. Az első saját kezűleg készített mennyei ételem itt: 2 sonkás sajtos szendvics! Voalá! Mivel az indiai szomszéd, Pavan állandóan a konyhában ül, és bandázik az egyiptomi spanjával (elfelejtettem a nevét), velük jobban összeismerkedtem. Nagyon rendesek és segítőkészek. Mondták, hogy ne izguljak, van aki nem is tudott angolul amikor idejött... meg hogy majd úgy járok mint ők, hogy még egy kicsit kitolták az ittlétet, aztán már a diplomát is itt írják... fél évre jöttek, de másfél éve itt vannak...
Szóval nagyjából imigyen telt ez a hétvége, elnézést ha túl száraz, meg olyan mint egy névjegyzék...
végezetül két bónusz kép: az elsőn láthatjátok hogy a svédek fittyet hánynak a hóra és simán elbiciklizgetnek benne, a másikon pedig azt a vagont láthatjátok az egyetem területén, amit ki lehet bérelni és lehet benne bulizni!
