Hei!

Afterwork és ami utána történt... máig.

Mintha a Pub Crawl-al hagytam volna abba. Szóval péntek hajnalban hazaértünk aztán sláf. Olyannyira sláf, hogy sikerült elaludnom a pénteki órámról is...nem gond, az Afterwork-re simán odaérek!

Így is lett, mivel az csak 16.00-kor kezdődött, nem volt nehéz. (Bár Marc-kal természetesen sikerült elkésni, aztán alig megtalálni a helyet...). Na de mi is az az Afterwork?? Talán néhányan tudjátok, én nem tudtam róla, de a svéd embereknek meg van az a jó szokása, hogy (itteni viszonylatban bagóért) munka után fogják a sátorfájukat, és beülnek egy bárba egy sörre, meg zabálni. E sorok írása közben realizálódik bennem, hogy talán innen eredhet az a svédasztal dolog...

De kezdjük az elején! E mesés napon találkoztam magyarokkal! Vhova mentem busszal, és leültem... csak hallom hogy a mögöttem lévők olyan furcsán beszélnek... és mintha elkapnék néha 1-2 ismerős szót... (ez velem előfordul idegen nyelvekkel is, néha magyar szavakat hallok ki belőlük..) így felhúztam a sityakom a fülemről és tudom rossz dolog, de hallgatóztam. Majd kisvártatva hátrafordultam és rákérdeztem. A válasz igen volt, sőt kiderült, hogy az egyik néni azon az egyetemen szokott segédkezni abban az épületben azokon a vizsgákon, amelyek rám várnak! Nem vicces? hátha súg majd :) 1973-ban költözött ide, de még simán beszél magyarul (persze a 'buli' szó már nem jutott eszébe...) a másik néni az ő tesója volt, látogatóban.

Ezt el kellett mesélnem, mert ilyen jól még egyik nap sem indult itt, hogy magyar szavakat hallhattam :). Szóval elindultunk az Afterworkre, Marc-kal, de késésben voltunk. Lézengtünk a hely környékén egy kicsit, mire megtaláltuk, de akkor már pont találkoztunk Darióval szóval 3-an érkeztünk. Meg kell említeni, hogy a jegy 20 korona volt, és a bejáratnál még 20-at kellett fizetni, amit elfelejtettek megemlíteni, sebaj. Eltépték a jegyet (még később jelentősége lesz). Már kb. mindenki bent volt, alig volt szabad hely... odaültünk az eddig nem ismert friss finn házaspárhoz, Sanához és Juhához és persze a többiekhez. Kérdeztem hogy most akkor mit kell csinálni itt a jeggyel, meg hol a sörük?

Vki megadta a vezényszót, aztán kezdek szállingózni az emberek sörért, egy ingyen járt a jegyért. Ám az étket csak 17.00-kor kezdték el kipakolni az asztalra. Mindenféle zöldség, köret, hús, tészta... Miután letették az utolsó edényt is, persze mindenki egyszerre tódult oda és esett neki az asztalnak, kivéve én :) na jó meg még Stephan. De annyi kaja volt, hogy nyugodtan megvártuk amíg a többiek szétnyomják egymást. Csakhogy! Kiderült hogy mások is vannak ott és óriási sor képződött az asztaltól, de én ezt nem vettem észre, és az ellenkező oldalról támadva pakoltam púposra a tányéromat. Nem is tudtam többet enni, de a sor addig állt, amíg az összes kaja el nem fogyott (bármennyiszer lehetett enni).

Szóval ennyi pénzért igazán pompás vacsi volt ez, és bár a köv. sör már 30 korona volt, jü kis időtöltés volt. Pár új embert is sikerült megismerni, főleg CIRC-eseket (a velünk foglalkozó szervezet), Ivana, Mehrdad, Abhi tök jó fejek. Csakúgy mint a holland különítmény Lore, Ilse és Paul. Sajnos kevés volt a jegy erre az eseményre így több mint a fele cserediák nem tudott részt venni.

Nade! Ők megszervezték a saját kis Afterwork-üket, egy másik helyen, méghozzá a Rotary koliban és kocsmájában. Bartékkal neki is indultunk, útközben egy izlandi ismeretségre is szert tettem. A Rotary koliban Michael konyhájában zajlott az 'after afterwork', ami tulajdonképpen a 'pre-party' volt az esti bulira. Ám mivel vagy 20-an érkeztünk, ennyien nem tudtunk felmenni hozzájuk. Leszálltunk a buszról és páran eltűntek, de ezt csak akkor vettük észre amikor már rég felgyalogoltunk (igen sajnos egy hegy tetején van ez a sportembereknek szánt koli).

Szóval Marc, Stephan, Holger és Daniel eltűntek. Felhívtam Marc-ot hol vannak, hát elmentek szupermarketbe piát venni, mert utána mennek Michaelhez. Közben rendeltem tőlük pár sört, de aztán újra fel kellett hívnom mert Talgatnak is kellett (a kazah). Bart közben mondta h. beszélt Michaellel és nincs nála hely, ezért ő és a többiek, Susann + szingapúri különítmény + francia különítmény leültek a bárban. Mi is le akartunk ülni amíg nem szólnak be értünk a többiek, de ott nem volt hely, hát külön asztalhoz keveredtünk a hollandokkal. Lore mondta, hogy miután megitták a sörüket, szívesen csatlakoznának, így számot cseréltünk.

Kisvártatva bejöttek értünk Stephanék és húztunk föl Michaelhoz ahol rajta kívül csak Frank és Johannes voltak. Elkezdtünk sörözni-dumálni-zenéthallgatni a konyhában, majd miután végighallgattam egy érdekes (tényleg érdekes) gondolatmaratont a kazah és ausztrál kapcsolatokról, valamint a két ország világgal való kapcsolatáról, Lore sms-ezett úgyhogy mondtam Michaelnek menjünk le értük. Megtörtént, de ekkor már nőtt a holland különítmény: Rianne és Jáchym is hozzánk csapódott. A konyhában elegendő szék híján 2-3 ember álldogált, de nem volt gond, mert nemsoká úgy is indultunk.

A fene se tudja merre mentünk, meg hogy jutottunk az Olofshjöld nevű koliba (gyalogoltunk), de végül csak odaértünk. Viszont Michael seggre esett egyszer a jégen, sajnos mögöttem történt úgyhogy már csak a feltápászkodási fázist láttam... A koli előtt megittuk a hátralévő illuminatív csodaszereket, majd bementünk (ingyenes volt). Nem voltak még sokan, ám a cserediákok java része ott volt ezért nagyon jó volt! Ám a sör nem nagyon akart hatni, még szerencse hogy a születésnapos cseh srác Jiri elhozta és elrejtette kint a slivovicéját. Miután ezt megtudtuk, kimentünk és négyen megittuk.

Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy tudja, mi lett a vége, nem, nem volt semmiféle rossz hatása :) éjfél körül azonban annyian lettek, hogy meg sem lehetett bent moccanni, egészen 2-ig irtózatos tömeg volt... amikoris aztán eljöttünk. Sikerült pár új ismeretségre szert tenni, táncikálni egy kicsit (bár ez nem túl jó szó). A lényeg az, hogy van itt egy másik egyetem, a Gothenburg University ahol rengeteg a szép lány! Itt is volt pár, pl. Mathilde vagy Laura... El is határoztuk, hogy ezentúl igyekszünk minnél több Gothenburg University-s eseményen részt venni!

A hazaút is vicces volt, mert elvileg 10 perc járásra van a mi kolink, de nem voltunk biztosak a dolgunkban, ezért visszasétáltunk a városközpontba és onnan buszoztunk. Lesz ez még jobb is.

Másnap másnap volt. Nem volt vészes, de annyira igen, hogy ne legyen kedvem elmenni korcsolyázni. Szerencsére Talgat hívott, hogy az esemény elmarad, mert a jégpályán jéghoki torna folyik... Jó lenne tudni mit csináltam a nap hátralévő részében, de nem emlékszem. Mindenesetre Susannal beszéltem és mondta hogy este vacsi Bartnál.

Együtt indultunk el innen, Holger, Stephan, Hak, Pey Mun és Yong-Xian, de persze Yong-Xianra megint várni kellett és lekéstük a buszt. A németek kezdtek izgulni hogy lekésik a kézi meccset, de végül is odaértünk. Felcaflattunk a bizonyos hegyre, majd megnéztük a német-izlandi meccset, volt nagy bódottá utána mert a németek nyertek. Közben megjöttek a franciák, Daniel és Camille, valamint egy néger csaj, Nadia, egyenesen Beninből! aztán megjött az észt csaj Kaia is, majd elmentek boltba Barttal.

A vacsi taco lesz! Még sose ettem, azt se tudam hogy kell csinálni, de már tudom! ráadásul nagyon finom volt. Bár tányért természetesen nem hoztam, és így a taco csomagolásán ettem, az első tacót sikerült úgy megpakolni, hogy nem tudtam összecsavarni! (Tudjátok ilyen orsószerűen összetekerni). Ráadásul hely híján is voltunk az asztalnál én a csücsöknél ültem, de az ölemből kellett hogy egyek. Ezt majdnem vehetitek szó szerint is, ugyanis sztem ilyen disznó módjára még sose sikerült zabálnom mint akkor. A fele töltelék kipotyogott és kb. még a szemöldököm is szószos volt, mire is Susann megkérdezte nem kérek-e villát, hátha könnyebb?! Eszembe se jutott hogy használhatnék evőeszközt is, de tényleg könnyebb volt... Mindenesetre a kaja maga ízlett nagyon. Dumáltunk és hallgattunk még zenét, majd fél12-kor nekivágtunk vissza az Ostkupanba, édes otthonunkba.

 Ja! A múlktor írtam, hogy Holger alatt összeszakadt a szék, és csodálkoztam hogyhogy nem velem történt meg?! Hát a falra festettem az ördögöt, mert most majdnem megtörtént. Egy elég érdekes széken ültem, 3 lába volt (de ilyen nádból, vagy nemtom miből), és egy üveglapra kellett helyeznem a hátsómat. Kb. 45 perc után egyszer csak reccs, üveg eltörik, palika majdnem hanyattesik... de csak majdnem!! Utóbb kiderült hogy az nem is szék volt, hanem ilyen cseréptartó alkalmatosság szobanövények számára... ügyespalika.

Szóval vasárnap! Azt hinné az ember hogy vasárnap lehet dögleni, de nem itt és nem most!

11-kor találkozóm volt a csoportommal, megírtuk a beszámolót az első feladatunkról. Igazán csehül álltunk, mert a srác laptopján a word csehül volt. Muhaha. Végülis sikerült.

13.30-kor találkoztam a lányokkal és Hakkal, nekivágtunk az útnak a jégpálya felé! Ugyanis az előző napról elhalasztott korcsolyázás ma került pótlásra. Hát hogyis mondjam. Nem nagyon tudok korcsolyázni, nem tom hányszor volt rajtam életemben, de nem sokszor. És nagyon régen.

Az első napon a Welcome bag amit kaptunk tartalmaz különféle kuponokat, ami kedvezményre jogosít, így azt elvittük magunkkal és a belépés valamint a bérlés együtt csak 40 koronába fájt. (időkorlát nélkül.)

Pont akkor kölcsönöztük ki a korikat amikor újjávarázsolták a pályát. Amíg a gondnok nem ordított, hogy szabad, mindenki a pálya szélén állt!! Majd ellepték a jeget az emberek. A pálya egyik felét elkülönítették jéghokira, a másikon lehetett korizni. Marc barátom az olasz U-15-ös jéghoki válogatott tagja volt, elég durván tolja.

A pálya mellett volt ilyen pódium, persze felcaflattunk a tetejére, hogy felvegyük a korcsolyát. Ez sikerült, lejönni is sikerült benne, ám alighogy rátettem a lábam a jégre, egy akkora hátast dobtam, hogy csak úgy nyekkentem. Mondták is hogy 'good start!' :) Ezen kívül még további 8szor taknyáltam, de hozzá kell tenni, hogy bátran próbálgattam dolgokat: pl. amit a tv-ben láttam hogy a versenyzők hogy teszik egymás után a lábukat amikor kanyarodnak, sőt még piruettezni is próbáltam én balga, amikor még most sem tudom azt sem, hogy hogy kell megállni... Száz szónak is egy a vége, a korizás óta fáj a valagam.

Frank-kal eljöttünk korábban, mert nekem még el kellett menni a Willysbe (egy bolt), piát meg rágcsát venni az esti Karaoke-partyra! (Igen, voltam karaokezni :)). Ez megtörtént, ám Marc-kal megint késtünk természetesen. Ráadásul útközben csapódott hozzánk Saskia is. Az egyetem egyik klubhelységében volt, ezért kellett vinni magunkkal szüpürtyölnivalót és elemózsiát. Vicces dolog, hogy jegyet kellett venni mind a Karaoke-ra, mind az Afterwork-re ugye.. A két jegy teljesen ugyanúgy néz ki, csak az egyikre 'karaoke' a másikra 'afterwork' fan írva. Ügyespalika megmutatta a Karaoke-ra szóló jegyét az Afterwork-os hely (neve: Vasastan) bejarátánál ülő izomagynak, aki szépen el is tépte. Szerencsére a Karaoke-n nem volt gond az eltépett jeggyel, elmagyaráztam milyen figyelmetlen volt a kopasz szekus a Vasastanban... :)

Elég sokan voltak már ott, CIRC-esek, Talgat, az összes finn, néhány német... eddig nem Gonzalón kívül nem ismertem spanyolokat de most megismertem párat. Ezek úgy üvöltöztek mint a fába szorult féreg! Jorge, Fernando és Pablo mind Galíciából jöttek.

Még nem nagyon karaokeztam (pontosabban úgy nem, hogy emlékszem is az egészre), így nem tudtam hogy úgy működik, hogy 2 ember kiáll és tulajdonképpen párbajozik, vmi program pedig méri a hangszínt, és értékeli. Mindezért cserébe pontot kap a versenyző. Volt időszak amikor pihentek a spanyolok, így a CIRC-esek újabb és újabb áldozatok után néztek. Ivana egyből jött oda hozzánk hogy mit akarunk, de mondtuk h. majd később, még nem volt elég a sör (és a pálinka). Nagy nehezen belenyugodott, hogy ne sértődjön meg megígértem neki hogy fogok karaokezni. Kicsit gyorsítottunk a tempón és a megfelelő mennyiségű "bátorság" bevitele után kikértem egy Blink számot, méghozzá a What's My Age Again címűt. (Az All The Small Things már volt előtte, az Adam's Songot meg túl letargikusnak véltük). Odamentem egy gyerekhez, Fabian, német, aki elvállalta velem a dolgot.

Szó ami szó, hülyébb nem is lehettem volna, hiszen a leghadarósabb szövegű számot sikerült kiválasztani. Főleg bizonyos mennyiségű ital után ez a feladat lehetetlennek tűnt. Nem sokkal ezelőtt megérkezett az olasz és portugál bagázs, így latinokra jellemző módon mégnagyobb kiabálás lett a dologból... így történhetett, hogy végül is nem egymás ellen párbajozunk a német sráccal, hanem együtt, latinok ellen :). Mondjuk nálam volt a mikrofon és nem igazán tartottam Fabian elé, de sebaj, mert így is nyertünk!!! Köszi Mark, Tom és Travis!

Ezek után még néhány csoportos szám, majd a vége után leléptünk. Tényleg a vége után, mert már csak mi voltunk ott Marccal, nézni ahogy az egyik CIRC-es takarít. De aztán eljöttünk, mert nem segíthettünk...

A mai napon pedig megcsináltam az első mosás-sessiont! Nem tudjátok elképzelni mennyire más állapotok vannak itt, mindenhova mágneses beléptetőrendszer van... még a szemétlerakóba is!! A mosógépeket és a biliárdasztalt ráadásul le kell foglalni előre, különben nem tudsz bemenni! Ráadásul 2 mosókonyha van. A foglalással 2 mosógépet foglalsz le magadnak, és használhatod a sima szárítógépet, valamint a szárítószekrényt is. Mi az a szárítószekrény???  Kb. olyan mint egy körbezárt fregoli. Fel kell akasztani a mosott ruhát, és akkor megszárítja meg kivasalja neked. Igen, elvileg kivasalja!! És mosás után nem kell vasalni!! Bár az én ruháimmal ez nem sikerült teljesen... A szárítógép meg csak így dobálja a ruhát, de azon is van vasalásos szárítás, hát mit mondjak... olyan egyenesek lettek a zoknijaim.. jobban működött mint a szekrény. Szóval besza behu.

Ezután elmentem órára, majd hazajöttem és mentem Stephanhoz, ahol Holgerrel 3-an megnéztük a magyar-német kézimeccset, ahol RIA RIA NYERTÜNK! ezután megvendégeltek vmi typische német kajával: krumpli, virsli, gomba, tejszín, sajt sütőbe be!! de finom volt nagyon. Ezután még toltunk egy kis pingpongot.. Holger irtó jól játszik, dehát nem tud micsinálni ha valaki jobb nála...;)

Na ennyit mára nagyvonalakban, ideje eltenni magam!

bónusz kép: Yong-Xianról és Pey Munról akartam képet készíteni a koripályán, esés közben még sikerült elkattintani...