Amint az ebből a cikkből is ki fog derülni, az elmúlt napok nem (vagy inkább sem) a tanulásról szóltak. Mivelhogy annyi mesélnivalóm van, hogyha mindent leírnék az nektek és nekem is kínzás lenne, így úgy döntöttem napokra bontom a sztorit, a történelmi és földrajzi adalékokról pedig nem hadoválok, hanem belinkelem őket.
Mindenekelőtt azonban hagy írjak 1-2 szót a társaságról, mert ezek után mindenkinek a nevét fogom használni és nem azt, hogy "az osztrák csaj" vagy "a francia csávó". Szóval a kirándulás a facebookon szerveződött Saskia (német lány) és Jacqui (ausztrál lány) jóvoltából, a jegyeket is ők foglalták le, és a szállást is ők intézték. Jacqui azonban az utolsó pillanatban visszakozott, mert az öccse kitalálta hogy meglátogatja márciusban, és el akar menni Kirunába, így inkább vele megy később. Rajtuk kívül ismertem még Christinát (ciprusi lány), és csak hogy a Chris-eknél maradjunk Christoph és Christian (németek), Jiri és Romana (csehek). Tudtam még hogy kicsoda Fabian (német srác) és Sandra (osztrák lány), de velük kb 2 mondatot beszéltem ezelőtt. Annát (francia lány) azonban nem ismertem ezelőtt, sem Aurélien-t (francia srác), aki csak Max-nak hivatta magát mert hogy azt egyszerűbb kiejteni... Korbi nevét láttam a facebookon, dehát azt sem tudtam eldönteni hogy fiú-e vagy lány... milyen név ez??! Az állomáson megvilágosultam hogy egy német srácról van szó. Lisi (másik osztrák lány) pedig nincs is facebookon, de kiderült hogy egy órára járunk, ráadásul az omimnózus prezentáción egymás mellett ültünk és még dumáltunk is... de fogalmam sem volt hogy ő is jön... Na ennyi, ők a tizenkettek. Vágjunk bele.
0. nap
Mindenekelőtt hagy említsem meg, hogy nem csak ahhoz voltunk elég idióták, hogy a "meleg" Göteborgból még északabbra, a fagyos Kirunába utazzunk, hanem ahhoz is hogy a cél elérése érdekében képesek voltunk egy teljes napot a vonaton tölteni. De!!! Megérte!
Miután befészkeltük magunkat, a vonat is elindult. 17.00kor indultunk és egyetlen átszállással mentünk, az első szakasz 19 óra volt :) Mindannyian egy vagonban voltunk, de (papíron) szétszóródva. Ez mitsem érdekelt minket amíg az állomásokról folyamatosan meg nem érkeztek a helyükre az emberkék... de ezután sem volt para, mert pl. simán tudtunk kártyázni... Fabian és Korbi már 20.00-kor mámoros állapotban volt, másnap pedig büszkék voltak magukra hogy számukra milyen gyorsan eltelt az út java része.. :) Lényeg a lényeg, ment az iszogatás, kártyázás, dumálás... szóval valahogy sikerült elütni az időt alvással együtt másnap délelőttig. Megtanultam egy tök jó kártyajátékot, többféle neve van: németül arschloch, franciául trou du cul, görögül malakas, angolul asshole... de magyarul egyszerűen csak segglyuk. Érdekes, szó mi szó. Valamint tarsolyomban van egy újabb ivós játék is, úgyhogy eddzetek!
Ami a vonatot illeti: a teljesen automatizált ajtórendszerektől és WC-től még nem estem hanyatt, de attól már igen, hogy mindig van egy önálló bárvagon!! Ahol lehet különféle itókákat meg kávét kapni, lehuppanni a fotelba és tűnődni. Szóval ne úgy képzeljétek el, mint a magyar vonatot... gondolom mondani sem kell.
Néhány adalék az úticélról. Lappföld: http://hu.wikipedia.org/wiki/Lappf%C3%B6ld. Bár ez nem valami sok. Aki érez affinitást, váltson angolra, az sokkal bővebb! (Egyébként ahhoz képest hogy a lappok számára a 'lapp' szó sértés és ők számik, nem lappok... angolul mindig lappot mondtak..) Kiruna: http://hu.wikipedia.org/wiki/Kiruna. A legészakibb és legnépesebb svéd város, Lappföld Svédországba eső részének székhelye.
1. nap
Szóval másnap ébredés után (pontosabban nemtudom hanyadik ébredés után), konstatálhattuk, hogy már a Télapó országában vagyunk, és a bodeni átszállás után meg is érkeztünk Kirunába. A vonatról valami elképesztő látvány volt a táj, még rénszarvasokat is láttam a kerítés mellett. További kuriózum, hogy a két vagont összekötő csatlakozó szerkezet és kabin szét van fagyva, magyarul a vonat belsejében is hó van. (Az ablakok peremén is, belülről...). Mielőtt megérkeztünk volna, mindenki felvette az utcai nadrágjára a sígatyáját, és jó rétegesen felöltözött. 14 óra után futottunk be valamikor, -18 fok volt, még nem is számított soknak. Elindultunk az állomásról és felcaflattunk a dombra, szegény Christinának annyira csúszott a csizmája, hogy szegény én cipeltem a csomagját. De még így is össze-vissza csúszkált (később az Intersportban szereztünk ilyen csizmára rakható csúszásgátló tüskéket). Mielőtt elértük volna a hotelt, két dolog volt nagyon szembetűnő: a jég- és hószobrászat (különböző BobaFett formák, meg nemtom milyen alakok az állomás parkjában), és az úgynevezett 'sárga hó', amit jobb elkerülni.
Miután megtaláltuk a szállásunkat, (Hotell City), úgy döntöttünk hogy ma nem megyünk sehova, csak szétnézünk a városban. Pontosabban először bevásárlás volt vacsira meg másnap reggelire, aztán főzés, egy kis sörözés. Spaghettivel tömtük a fejünket Fabian jóvoltából. A várost is nagyjából felfedeztük, a főtéren jégtrón, meg egy talpalatnyi aszfaltot sem lehet látni, (ennek ellenére az autósok elég bátrak), amúgy minden hétköznapi. Na jó, nem az. Főleg az öregek közlekedési járműve... ilyen tipegőszán, vagy nem tom mi...
A hotelben egyébként egy 10 és egy 4 ágyas szobában voltunk az alagsorban, a mi szobánk mellett volt a szauna, és a szobához még egy társalgó is járt... ami jól jött, mert 10 órakor olyan pontos lámpaoltás volt a konyhában, hogy ihajj. Szóval kártyáztunk meg iddogáltunk, megtanítottam őket svindlizni. A rikikit is jó lett volna, de egyrész nem lett volna elég szókincsem hozzá, másrészt nem úgy nézett ki a vert sereg mint akinek minden vágya fejben számolgatni... Éjfél körül még tettünk egy jó nagy sétát, Sandra elővette az iránytűjét, Christian meg a GPS-ét és nekivágtunk az északnak. Célunk az volt hogy megfelelő távolságban elhagyjuk a várost, hogy a mesterséges fények ne zavarjanak be amikor az északi fényeket pásztázzuk az égbolton. Láttunk is 1-2 sarki fényt, de nem voltam túl lelkes, mert inkább tűntek azok felhőnek meg ködnek, mint fénynek... Ha valaki nem tudná, miről beszélek... ez egy elképesztő természeti jelenség!! http://hu.wikipedia.org/wiki/Sarki_f%C3%A9ny. A képek nem kamuk. Miután visszatipegtünk a szállásunkhoz, nyugovóra is tértünk. Meg kell említsem azt az érdekes érzést amikor a szempillád behavasodik. A sétánk alatt ugyanis -28 °C volt, és hát a szemedet csak nem takarod el amikor rétegesen felöltözködsz... Jó kis zúzmarák keletkeztek a pillákon... észre sem veszed egyébként, csak amíg nem figyelmeztetnek...
2. nap
9.30-ra kellett cakkumpakk késznek lennünk, ugyanis elhagytuk a hotelt és ekkorra jött értünk egy Henrik Taube nevezetű úr. A 60-as éveiben járó szakállas lapp bácsi nem tűnt úgy, mint aki megveti a jóféle házivodkát, de azért meg lehetett érteni a szavait. Sőt miután megmondtuk neki hogy Göteborgból valók vagyunk, még elkezdett nekem poénkodni hogy Göteborgban van egy Häcken nevű focicsapat, ezért csak szamaraknak hívják a göteborgiakat... (Häcken = szamár). A lapp humor azonban ezzel nem ért véget, de erről majd később.
Egy másik csoport is jött velünk, ők 15-en voltak, Uppsalából. Javarészt amerikaiak és ausztrálok, 1-2 holland, mint kakukktojás. Így összesen vagy 30 embert kellett volna szállítani, és Henrik a kelleténél kevesebb taxit rendelt, így kiválasztotta az ajtóhoz legközelebb álló 3 lányt, Sandra, Christina és Saskia, akikért 45 percen belül visszajönnek...közben minket elszállítottak Kurravaarába, Kirunától még 30 km-re északra, a lapp vadonba.
Elcsépelt bár, de tényleg a semmi közepén voltunk. Pontosabban inkább a semmi északi részén. Nulla infrastruktúra, nulla elektromosság, ameddig csak a szem ellát, hó és fenyvesek. Elképesztő látvány volt. Ahol kiraktak minket a taximikrobuszokból, volt egy rozzant bódé, amelyből Henrik kipakolt nekünk rengeteg rengeteg hóbiztos nadrágot, amit még a sígatya fölé kellett erőltetni, valamitn hótalpasokat. Mondani sem kell, hogy az elején mennyire szétfagytak a lábujjaink... ráadásul Henrik nem volt valami gyors, egyáltalán nem. Mondjuk ő már biztos megszokta a -30°C-okat... Szóval miután magunkra erőltettük a ruhát, az eredeti cipőinket berakták a bódéba, csakúgy, mint a nagy bőröndöket, amiket nem vihettünk magunkkal. Csak a kis hátizsákokat vihettük, így ebbe kellett beletuszkolni a cuccainkat, no meg az italokat is. Majdnem olyan nehéz volt a hátizsákom mint a nagy bőröndöm.
Az öltözködés fázis után, de a tovább tartó fagyási fázis alatt Henrik bemutatta nekünk a négy hójáró gépet. Négy motorsszánnal mentünk ugyanis a lapp táborba. Elmondta és megmutatta hogy kell kezelni, nem egy nagy ördöngősség... és A-s vagy B-s jogsi is elég hozzá... Négy csoportra oszoltunk, két-két ember felpattant a motorosszánra, a többi a vontatott személyszállító szánra, henrik meg a csomagos szánt vezette. Nem a Mikulás-féle szánt kell elképzelni, semmi ülés, csak egy bazi nagy deszka leterítve rénszarvasszőrrel vagy jávorszarvasszőrrel. Szóval miután mindenki kellően szétfagyott, el is indulhattunk, egy még inkább embert próbáló 10 km-es útra. Ugyanis a motorosszánokkal ugyan max 20-al lehet menni, ha vontatsz vmit, ez a sebesség is elég ahhoz hogy az eddig sem éppen hideg orcádba még a szél is belecsípjen. De túléltuk! És nagyon kafa volt vezetni a motorsszánt is, bár kicsit nehéz forgatni a kormányművet. Egy befagyott folyón mentünk végig a fák között, elképesztő volt...(Kb. kilométerenként volt sofőrcsere a szánokon..)
Miután megérkeztünk a táborba, feladatok vártak ránk. Ekkora szerencsére már nem fagytak szét a végtagjaink (nem tom hogy miért lettek hirtelen jobban), és ez jól is jött, ugyanis emben a kis lapp kempingben mindenki magának intéz mindent. A kunyhók nemcsak hogy fából épültek ugye, de fatüzelésűek is voltak, így neki kellett állni fát fűrészelni, majd a fűrészelt darabokat kisebbekre hasítani, hogy minden kunyhónak legyen elegendő egész éjszakára. A kunyhókon kívül volt még egy igazi régifajta szauna, amihez szintén kellett a fa, valamint egy icipici csurdító-ház, amihez szintén. Közben Henrik bemutatta nekünk Stiget, a táborvezetőt. Stig elmondta melyik csoport melyik kunyhóban fog aludni, majd megmutatta a rénszarvasait. Volt vele egy nagyon aranyos kiskutya is, de nem szabadott megérinteni nehogy emberbarát legyen. (Ugyanis Stig szerint minél többet kényeztetik a kutyát annál kevésbé lesz jó rénszarvas-terelő kutya.) Megmutatta a fiúk WC-jét is, ami egy körülpisált P-betűs tábla volt, mint "pee". A lányokét nem tudom, de nem lehetett vmi jó, mert amíg csak lehetett, nem mentek oda... és Stig figyelmeztetett minket, hogy ha a kijelölt helyeken kívül máshol is lát sárga havat, az lehet hogy véletlenül a teánkban vagy a kávénkban fog kikötni... szóval mindenki tartotta magát a szabályokhoz.
Favágás után vízhordás következett. Legalábbis ha akartunk ebédet, márpedig akartunk. Szóval lementünk a folyóhoz, Stig vájt egy léket, és már mertük is a vizet a vödrökbe, majd cipeltük a táborba. Igen, folyóvizen éltünk, állítólag nagyon egészséges. Kiruna csapjaiból is az folyik. Szerencsére vadászni azért nem kellett elmennünk, mert Stig rendelkezett bár kiló fagyasztott rénszarvashússal, amit meg is főzött nekünk levesbe. Egész finom volt, a fele társaság repetázott. Majd miután mindenki jól lakott, kaptunk egy-egy műanyag poharat, mint egy kulcsot a konyhához. (Aki nem hozta magával kajaidőben az nem tudott inni...). Következtek az annyira nem poénos lapp történetek, hogy mindenkinek röhögni kellett volna, de persze mindenki röhögött illemből. Elég fa humora volt ennek az ürgének, dehát ez nem meglepő ebben a környezetben. Az ebéd végekor már majdnem 4 óra volt, így szedtük a sátorfánkat (nem szószerint), és elindultunk a Stig által javasolt túrára az erdőben még a sötétedés előtt. (Természetesen sikerült elhagynom a sapkámat még előtte, de túra után meglett... a konyhában szórtam el.)
Vicces volt, mert nagyjából ki volt taposva az út, és csak bokáig süllyedtél bele ha kijelölt útvonalon mentél.. ám ha félreléptél, minimum térdig süllyedtél a hóba. Nagy nehezen sikerült eljutnunk a folyóig, ami ezen a szakaszon nem volt teljesen befagyva, és állítólag ha csöndben maradtunk volna, akkor láthattunk volna vidrákat. Nem láttunk. Mikor visszaértünk, már sötét volt, és úgy gondoltuk kártyázunk egyet a konyhában. Ám Stig nem engedte, mert hogy bármit csinálhatunk, csak kártyát nem mert akkor osztódik a társaság és ő azt nem szereti. Szóval csak ültünk és iddogáltunk, meg hallgattuk a történeteit, és kötelezően nevettünk... Legfőképpen a trófeáiról mesélt (nagy vadász), meg a megelőző turistákról, szóval semmi tikipus lapp mese vagy ilyesmi...
7 óra körül Korbival begyújtottuk a szaunát, amit 20 percenként ellenőrizni kellett. Közben a vacsorát is elkezdték csinálni Daisy (holland lány a másik csoportból) egész jó munkát végzett. A változatosság kedvéért rénszarvashús volt, most nem levesként, hanem rizzsel. (Bár ha a rizs a húsnak legalább 1/4-e volt, akkor sokat mondok :) ). Stig asztalához keveredtem mert már vegyültünk a másik csapattal is, és így elmondhatom magamról hogy szárított-füstölt jávorszarvast is ettem, nem csak rénszarvast :) (A pálmát azonban még mindig a dél-afrikai kudu viszi... :) ). Kaja után a szaunaöltözőben is begyújtottuk a kemencét majd lementünk a folyóhoz sarki fényt nézni. Volt egy két fel-fel bukkanó folt, meg csík, de semmi egyéb.
A táborba visszatérve Fabiannal és Christophal zúztunk a szaunába. Nem nagyon csípem a szaunát de ha már ott voltam miért ne?! Szép lassan szállingóztak az emberkék, van akit nem zavart a Colorado-i lányok jelenléte és saját szokásainak megfelelően tökpucéran üldögélt.. Első körben fél órát bírtam, majd kirohanás, hóval fürdés. Második kirohanásnál már belevetődtem a hóba... aztán nekem elég is volt annyi. A végén a felhevített és a jéghideg vizet összekeverve meg lehetett mosakodni zuhany gyanánt.
Miután visszatértem a kunyhónkba, egy másik szaunába léptem be. Olyan irtó meleg volt a szobában hogy nem is csodáltam hogy az összes lány majd bealudt, és nem volt kedvük szaunázni. Mindenesetre elütöttük az időt, amíg a többiek is visszaszállingóztak. (Stig hozott vmi aromás leveleket a szaunába, és különleges ízű levegőt varázsolt a helységben, de én ebből kimaradtam).
Fél2 körül, Fabian, Korbi, Aurélien és én bementünk a konyhába, ahol a Colorado-i lányok voltak elszállásolva, meg Stig is ott volt. Dorbézoltunk egy kicsit, meg ment a gitározás is aztán uzsgyi aludni. Meg kell jegyeznem, hogy ugye a meleg levegő felfelé áramlik, így az emeletes ágyak felső szintjén 5 fokokkal melegebb volt mint lent. Én pl. egy pólóban aludtam nulla takaróval, alattam levő meg pulcsiban meg hálózsákban...
3. nap
10 óra körül kikászálódtunk az ágyból, majd elindultunk sífutni. Pontosabban én nem, mert nem volt elég cipő, kb. a fele társaság tudott sífutni, bár az inkább sígyaloglás volt mint sífutás, cipőben gyorsabbak voltunk. A motorsszánok által kitaposott úton lehetetett gyalogolni. Mindezek után a legizgalmasabb elfoglaltság következett: jégpeca!! Stig vájt pár lyukat nekünk a folyó közepén, majd leengedtük a jégpecákat. (Pontosabban lehet hogy ez jéghalászat, ez az eszkimó-sajátosság...). Egy fénykép erejéig élveztük is, aztán visszamentünk a táborba (otthagyva a másik csoportot mi gonoszak).
Egy kis lézengés után a szobában következhetett a nyársalás, pontosabban grillezés. Feldarabolt krinolinokat sütöttünk a tűz fölött magyarán, majd ezt megettük krumplipürével. Henrik 2 órakor már jött értünk, úgyhogy addigra össze kellett pakolnunk a cókmókot, és nekivágtunk a visszaútnak.
A kutyák már vártak ránk a folyó túlpartján! Sajnos ekkorra lemerült a fényképezőgépembe az elem, de majd pótolom a hiányosságokat, ha megtörtént a fotócserebere a többiekkel. Szóval a kutyák ott vártak minket, egymástól 4-m-re, libasorban ülve. 16 szánhúzó kutya volt összesen, meg se nyikkantak. (Természetesen nem volt engedélyezett simogatni őket meg ilyesmi). Henrik elmagyarázta hogy kell irányítani őket, meg hogy kell kezelni a szánt, hogy adunk gázt, és hogy fékezünk :) Nem volt nagy ördöngősség ez sem. Egyszerre 2 ember tartózkodhat a kutyaszánon, egyik a kormányos, másik az utas. 4 szán volt, így 8-as csoportokra osztott minket Henrik. (A többiek motorsszánnal jöttek a turnusváltásig). Én a 3. turnusban voltam, de hát hagy ne mondjam: nem tom leírni milyen érzés volt irányítani a kutyákat, meg kutyaszánt vezetni. Mondjuk volt egy különös pillanat amikor a középső két kutya egyszerre állt félre területet jelölni, de szerencsére időben ráléptem a fékre.
Amikor Henrik elkezdte befogni a kutyákat a hámok elé, az összes kutya elkezdett vonyítani meg üvölteni, némelyik talán ugatott is. Először azt hittem, hogy sírnak, mert ez rossz nekik, de amint elindult a túra abbahagyták, és mentek mint az őrült. Kiderült hogy nem azért vonyítottak mert fájt nekik vagy ilyesmi, hanem csak a lelkesedés!!! Hát -25°C ide vagy oda, én is eléggé belelkesedtem. Ilyen járművet nem minden nap irányíthat az ember!
Miután visszaértünk a bódéhoz és visszadtuk a hógatyákat és a hótalpasokat, újabb fagyos fázis következett. A másik csapat ment vissza Uppsalába, ezért őket elvitték a taxisok a vasútállomásra, csakhogy! Újabb szervezésbeli gigszer, mert így a taxisok 2 üres hellyel távoztak, és így 10en kellett bepréselnünk magunkat a 8 férőhelyes mikrobuszba. Mindenesetre kibirtuk az utat hazáig.
Visszatértünk tehát a Hotell City-be, de ezúttal 4 külön szobát kaptunk, egy kétágyas és három négyágyas. Így volt egy fölös ágy a mi szobánkban, Saskia és Christian volt a szobatársam. Sajnos vasárnap 4 után már semmilyen bolt nincs nyitva Kirunában, ígyhát zuhany után elmentünk egy nem túl eredeti svéd kaját zabálni: pizzát. De legalább jóllaktunk. Mindezek után elmentünk megint szerencsét próbálni és sarki fényt nézni, ezúttal nagyobb sikerrel. Egészen jól kivehető csíkok jelentek meg az égen, jó volt. A fényképezővel azonban csak totál fekete képeket sikerült csinálnom, majd elkérem a többiektől a jó képeket is... Visszafelé még mentünk egy kört Kirunában, majd vissza a szállásra.
Anna, Aurélien, Fabian, Korbi és Christian úgy határoztak, hogy másnak elmennek Narvikba megnézni a fjordokat (város nyugatra Kirunától, Norvégiában), de a többiek és így én sem tartottam velük. Ők öten így hamarabb nyugovóra tértek, mi többiek pedig dumáltunk meg szüpürtyöltünk Christináék szobájában. Az ablakból iszonyat éles sarki fényt lehetett látni nagyon szép volt!
4. nap
Másnap 9kor kelés, reggeli, majd irány a városközpont, a turistairoda. Miután válaszokat kaptunk a kérdéseinkre úgy festett délelőtt nem tudunk csinálni semmi érdekeset, így bevásároltunk vacsorára, illetve másnap reggelire és a vonatra is, Systembolagetet is kifosztottuk és különféle szuvenírboltokba is betértünk.
Délután aztán elindultunk a buszmegállóba, de mivel még volt egy kis időnk, szétnéztünk a városházán is, ahol vmiféle kiállítás volt, néhány érdekes képpel... de egyre visszatértünk a buszmegbe, ugyanis 1-kor indult a buszunk Jéghotelbe!!!
Ez egy nagyon híres hotel, a mellékhelységeket kivéve, amelyek egy teljesen elszeparált épületben vannak, minden, de minden jégből (és hóból) van!! Az elején azt hittem, hogy ez vmiféle múzeum, de nem az! rendes, vendéglátóipari egységként funkcionáló szálloda! Csak a teljesség kedvéért: egy éjszaka 3500-4000 svéd korona. Beszorzandó 30-al.) Ahogy beléptünk, rendes jégrecepció, aztán rendes jégfolyosók és jégszobák... minden jég... az ágyak, a székek, az asztalok... az ágyakon jávorszarvasbőr van, ezért plusz hálózsákban nem fáznak úgy az emberek. Van egy különleges folyósó a művészeknek is, hát mit ne mondjak, nem semmi mesterség a jégszobrászat. A képek magukért beszélnek.
Valamint ha hiszitek, ha nem, még Jégbár is van a Jéghotelben!!! Igaz, csak koktélokat lehet kapni, de minden este hajnal 1-ig nyitva van és megy a buli...minden Absolut vodkával kapható csak, én egy Absolut Jegesmedve koktélt ittam, ami ilyen türkiz szinü lötty volt... 110 korona/ital, az újratöltés "csak" 85 korona. De legalább megeheted a saját jégpoharad!!! Még diszkó tánctér is van a bárban, mi hülyék néhányan meg elkezdtünk táncikálni... illetve nemtom mi a jó szó. Romana készített rólunk videót is a gépemmel, de Christina kérésére nem rakhatom fel facebookra... mindenesetre viccesek lehettünk, mert jó hangosan berakták nekünk az Ice Ice Baby-t, ráadásul nem elég, hogy egy ismeretlen kínai csaj beállt közénk táncolni, nagyobb látványosság voltunk, mint maguk a jégasztalok vagy a jégpult...aki ott volt, az minket vett.
Itt történt a No.1 eset is az egész túra során, amikor is Saskia, miután megitta a piáját, odament a pultoshoz, hogy kérhet-e egy kis vizet... Persze nemleges választ kapott, meg megmondták neki, hogy a pohár megehető. :) A Jéghotelről sajnos csak angolul találtam infót: http://en.wikipedia.org/wiki/Icehotel_%28Jukkasj%C3%A4rvi%29
Visszatérve a csodás helyről volt egy óránk, amíg jött értünk Sven Ivan, egy nyugalmazott geoinformatikus, aki elvitt minket a Kiirunavaara nevű bányába. Az anyósülésen ültem, így jól láttam azt a képet, ami Kiruna és a bánya történetét foglalta magában. A 74 éves bácsi elképesztően jól beszélt angolul, és kb. ittuk minden szavát, olyan lelkes volt. Emlékszem az egész Kiruna-bánya-történetre, de engedelmetekkel nem osztom meg veletek, mert sosem érek a végére. Írjátok meg, ha mégis érdekel benneteket.
Szóval a bevezető sztori után lementünk a bányába. Rendes autóút visz le a mélybe, furcsa érzés volt csak menni és menni a föld belseje felé. Végtére is 500 m mélyen megálltunk, majd Sven bemutatott nekünk néhány gépet. A fúrópajzsot, a 'pók' nevű többkarú fejtőgépet, etc. etc. Ezek után elmentünk egy szobába, ahol mesélt a bányai pályafutásáról, illletve hogy mindössze 100 ember ha dolgozim a földfelszín alatt a bányában. Ugyanis minden automatizált, és a robotokat is kamerák segítségével irányítják, egy teremből a felszínről!!! hihetetlen. Elmondta, hogyan állítják a kis vasgolyókat, ami Svédország legfőbb export cikke. Elmondta azt is, hogy 2012-ben elindul az evakuálási folyamat, Kiruna város egy részét ugyanis el kell költöztetni a bánya miatt. Új házakat húznak fel, a régiek helyén pedig kibővítik a bányát. Az emlékműtemplomot is el kell mozdítani, ez a legnehezebb feladat. Szóval az egész nagyon érdekes volt. Meg is tarthattunk egy-egy vasgolyót. A bányáról pár sor szintén angolul: http://en.wikipedia.org/wiki/Kiruna_Mine
Ezután elkezdett mesélni a japán kalandjairól, még albumot is mutatott, ugyanis a bácsi ritka japán gombákat termeszt a bányában!!!!! Komoly! Japánban mondták neki, hogy a bányai környezet alkalmas a Shii-take gomba termesztésére, így kipróbálta egy nem használt területen. Miután látta hogy működik a dolog, engedélyt kért és kapott a felsőbb vezetőségtől, mintegy jutalomként a dolgos évekért. Azóta a bácsi szállítja a Shii-take gombát fél európának! (A bánya páratartalma és hőmérséklete éppen alkalmas a ritka gomba termesztésére, ami egyébként nagyon egészséges, és állítólag hosszabb életet ad). Sajnos azonban kipróbálni nem tudtuk, mert a "kész" gombákat nemrég elszállították. Mindenesetre mindenkinek adott egy receptet, hogy próbáljuk ki, ha egyszer shii-take gombát veszünk. Néhány szó a gombáról: http://hu.wikipedia.org/wiki/Shii-take
A túra végén Sven visszavitt minket a hotelba, ahol tipikus svéd vacsit ettünk: fasírtot. Közben megérkezett a norvég csoport is, ők is beszámoltak, de sztem mi jobban jártunk. Kaja után elkezdtünk iszogatni Christináéknál, és mivel Christophnak van net a mobilján, már a SzóSzólók klippet is többen ismerik :) Éjfélkor ismét kibaktattunk sarki fényt fürkészni. Volt is szerencsénk párhoz, nagyon szép jelenség.
5. nap
Másnap a 'norvég' csoport ismét korán kelt, mert azért a Jéghotelt nem akarták kihagyni ők se, így ha bár lóhalálában is (és buli nélkül a Jégbárban) meg tudták ők is nézni. Mi szép komótosan megreggeliztünk, elkészítettük a kaját az útra, majd elmentünk megnézni a fatemplomot. Ez a legnagyobb fatemplom Európában, "lapp kunyhó" stílusban épült, 2001-ben a legszebb épület díjat kapta Svédországban. Üröm az örömben, hogy sikerült odaérnünk egy temetés előtt 5 perccel, szóval lóhalálában kellett fényképeket csinálni... de legalább beírtuk magunkat a vendégkönyvbe. Egyéb nevezetességek Kirunában az űrállomás és a járműtesztelés helyszíne, de ezeket leszavaztuk.
A többiekkel a váróban találkoztunk, a vonat 12.00kor indult volna, ha nem késik. Bodenben volt egy óránk várost nézni, majd másnap 13.00 körül megérkeztünk Göteborgba (azaz ma). A késések miatt kicsit csúsztunk, de ugyanolyan jól telt a visszaút mint az odaút.
Ha egyszer eljöttök Svédországba ne hagyjátok ki Kirunát és környékét!!
Majd nemsokára több fénykép felkerül facebokra is.
bónusz képek: 1. rénszarvas-leves, 2. tipegőszán, 3. "érdekes" kép a kiállításról a városházán
