Sziasztok!
Már szinte egy hete, hogy írtam, de az elmúlt napokban nem történt semmi olyasmi amiról ódákat zenghetnék. Ezért a mai bejegyzésben végigfutok az elmúlt napokon, aztán elmesélek néhány, rám különösen jellemző bénaságot amit csináltam.
A pénteki International Welcome Party után a szombat a regenerálódás napja volt. Egész napos döglészet és semmittevés volt jellemző, ám este megnéztem a Barca-meccset, ha már úgy döntöttem nincs programom aznapra. Így legalább kipróbáltam a vadiúj kanapémat is. Igen! Szereztem kanapét. Persze csak azért vadiúj, mert eddig nem volt a szobámban... valójában minimum 15 éves lehet.
Kedvenc indiai szomszédom, a dalos pacsirta ugyanis vendéget fogad illegálisan egy hónap erejéig, és szüksége volt helyre a szobájában. Már mindezek előtt rámsózta a bazinagy karosszékét, most pedig felajánlotta a kanapét. Át is hoztuk, pont el tudtam helyezni, ám így szegény fotelnek nem maradt hely... ennek Holger örült a legjobban, mert továbbadtam neki, természetesen grátisz.
Szóval Pavan ki akarta dobni a kanapét, mert a sufnit már úgy telepakolta hogy a fényt is alig látni ha felkapcsolod a villanyt. Én megmentettem a bútort és így egyre inkább egy egész kényelmes kis meccs- és filmnéző szobává válik a rezidenciám. Ám Pavan nem elégedett meg ennyivel, rám sózott egy csomó fölösleges kacatot is: 2 kis plüssállatot, 1 műanyag gyíkot, vmi kavicsot, meg egy fatákolmányt, aminek az alakja leginkább a kétkarú mérlegére hasonlít, és a két karon pedig 2 féle karácsonyfadísz-sor lóg. Természetesen elfogadtam, mert nem akartam megsérteni, de amint elment hazulról bezacskóztam őket és beraktam a folyosói szekrényem legfelső polcára, amit úgyse használok. Bocsi Pavan.
Vasárnap szintén csendes nap volt, csakúgy mint hétfőn, suli, csipetnyi házi, meg ilyenek. Hétfőn még Holger meg Stephan meghívott magukhoz kajálni. 7-re voltam hivatalos, de Kaia kicsit feltartott mert 6.55kor beállított hogy váltsam vissza neki a jegyét csütörtökön, aztán kicsit fosta a szót :) de nembaj. Mire megérkeztem Holgerék már zabálták a halrudit sültkrumplival. Értették a South Park-os poént, pedig nem is látták a részt... :) de persze nem röhögtek, mint a SP szereplői.
Kedden azonban meglátogattam a CHARMS 2011 nevű rendezvényt. Ez egy tulajdonképpeni állásbörze, egy cégmustra. Ismeritek: a vállalatok saját standokon keresztül reklámozzák magukat, ha érdeklődsz elcsevegnek veled, válaszolnak a kérdésekre. Rengeteg brosúrát olvashatsz, nekem meg is tetszett egy az olajfúró tornyokról, GVA a cég neve, de ez volt az egyetlen cég akivel beszéltem. Ugyanis sem teljes állást, sem szakmai gyakorlatot nem kívánok egyelőre vállalni, ha pedig később mégis szeretnél, rendelkezésemre áll a kiadott könyv az állásbörzéről. Elég sokan voltak, két épületet ölelt fel a rendezvény, és azért voltak érdekességek: rengeteg-rengeteg cég és vállalat, külföldiek és svédek egyaránt. Jelen volt pl. az Alcoa, a Siemens, sőt még a Google is, vagy a Magyarországon is jól ismert svéd vállalatok: Volvo, Ikea, Saab, Ericsson... szóval sokkal színvonalasabb a dolog mint otthon. Ennek ellenére túl sokan voltak, és mi Stephannal azzal foglalkoztunk, hogy tudunk minél több ingyen tollat szerezni. Ő nyert mert ő 7-et szerzett én meg csak 5-öt, de ebből 1 rotring :). Kulcstartókban én nyertem 3-2-re. Tudjuk, hogy az egyik legjobb csábítóeszköz a kisgyerekek felé a cukorka, még most is egy olyat szopogatok, aminek a bíztató 'Heidelberg Cement' van a dobozára írva...
Este úgy festett, hogy egy szauna-uszoda partyra megyünk a Student Union épületébe, ám ez az állásbörze miatt nem valósulhatott meg. A drága szervezők így átrakták az eseményt az Olofshjöld nevű koliba, ami ugyan csak 10-15 perc járás innen, ám a szaunája kb. ugyanakkora, mint a miénk, max 10 fő fér el benne egyszerre. Ez kicsit kevésnek tűnt a 40 embernek, meg én egyébként is vonakodtam szaunázni mert egy undorító sebhely lett a jutalma (a térdemen) a pénteki nyekkenésemnek a focin. Így úgy voltunk vele, hogy majd csak a bulira megyünk oda.
Marc is csatlakozott volna ám még mindig a diplomáját írja szerencsétlen, így mindig fél-órákkal tolta a megjelenésének időpontját. Közben Juha (finn srác) felhívta Stephant, hogy egyelőre senki sincs a szaunánál. Eközben Marc tovább húzta az indulást a szakdogája miatt. Napközben még találkoztam a spanyolokkal is a CHARM-on, és Gonzalo fölhívott, hogy 12-kor vége a partinak, és alig vannak a szaunában. Így Gonzalo, Cristina, majd Marc is visszamondta, Ilse is inkább házit írt, de mi már söröztünk, úgyhogy menni akartunk valahova. Végül mentünk is, méghozzá aludni.
Másnap szerda, suli után elmentem Systembolagetbe mert a keddi napon kicsit megcsappant a készlet. Este 3 lehetőségem is volt elütni az időt: 1. francia vacsi a Rotary koliban, 2. kocsmázás az Ongsdagspub-ban, majd buli a Dancin Dingo-ban, 3. nemzetközi válogatott meccsek nézése a szobámban, sörözés közepette. Az elsőre Daniel hívott meg, de mivel tudtam hogy nem várhatok sem fokhagymás csigát, sem sült békacombot, kihagytam. A másodikra Gonzalo hívott, csakhogy az Ongsdagpub-ba csak úgy lehet bejutni, ha van ismerősöd arról az egyetemről, akinek a rendezvénye van ott. Utána a Dancin Dingo-ba is csak Gonzalót tudom, hogy ment. Így a 3. opciót választottam.
Ám volt egy kis gond: 3 rangadó volt egyidőben: Német-olasz, francia-brazil és argentin-portugál. Természetesen én az argentin-portugált akartam nézni, de mondani sem kell, hogy a többiek mit akartak? Naná, hogy a német-olaszt. Elvégre csak németek...
A magyar meccs 18.00kor kezdődött, és Stephan megtisztelt minket azzal hogy végigszenvedte velem legalább a második félidőt. Eközben legalább sikerült lezsírozni a dolgokat. Ugyanis Pavan barátnőjétől megszereztem a wireless-netjének a jelszavát, így akár két laptopon is követni tudtuk az eseményeket. Így is történt, Stephan később lehozta a laptopját, és így az övén a német-olasz, az enyémen pedig az argentin-portugál ment, és mindenki boldog volt. (Hoztam egy kis áldozatot: beadtam a derekam, hogy a német kommentátor krákogását hallgassuk, hagy örüljenek.) Érdekesség: már biztos mondtam hogy Marc kicsit internacionális. Csak olasz állampolgár, osztrák származású és németországban él. Utálja az olaszokat, és német-drukker ő is, de egy német-osztrák meccsen Ausztriáért szorít. Talán dél-tiroli-ként lehet legjobban definiálni a nemzetiségét...
Marc a meccsek alatt egyeztetett Frank-kal, hogy csatlakozunk hozzájuk a King's Head nevű bárban. A meccsek alatt megismertettem velük néhány gyöngyszemet a magyar nyelv szépségeiből (csak semmi vulgáris). Valamint tudattam velük, hogy a magyar egy fonetikus nyelv, így pl. nagyon röhögtek amikor válaszoltam a kérdésükre, hogy hogy ejtem ki fonetikusan, hogy Schweinsteiger... söcöhövein... azt meg egyáltalán nem értették mi szükség két db 'jé' hangzóra (j, ly), de annyira jó volt a dolog, hogy legalább megtanulták helyesen kimondani a nevem.
Szóval utána elmentünk a bárba, ahol voltak ismerősök Frank, Rianne, Anna, Charles, Jáchym és a 3 skót srác..de ők fél órán belül elmentek, a hely pedig 1-kor zárt. Ám nem volt vége az estének. Már mondtam, a svéd lányok nagyon szépek (a magyarok után a legszebbek), és mint tudjuk, kivétel erősíti a szabályt. Hát nekünk sikerült összeismerkednünk 3 kivétellel, akik elvittek minket egy igazi ír pub-ba. Feketesör, meg ordenáré éneklés a fa bútorzatú félzöld kocsmában, az árak azonban egész tűrhetőek voltak... Kicsit összevissza beszéltek számomra a svédek, sikerült megtudni, hogy a göteborgiak utálják a stockholmiakat, de ők (a 3 lány) kivételek, mert ők stockholmban tanultak és azt is nagyon szeretik. Azonban a göteborgiak és a stockholmiak is utálják a délieket, akik állítólag nagyon beképzeltek és idétlen akcentussal beszélnek... a szemetek!
Már nagyon untam magam és haza akartam jönni, ám a többiek az utsó buszra vártak ami 3.19-kor ment... illetve ment volna, mint kiderült nagyon ügyesek voltunk és nem vettük észre hogy az ominózus időpont csak péntekre vonatkozik...a lányok mondták fogjunk taxit, mert nem közlekedik semmi... ám nem volt kedvünk fejenként 100 koronáért hazataxizni, így hazasétáltunk... természetesen Murphy résen volt, és havasesőt és kisebb szélvihart küldött ránk a hazaútra, így 35 perc gyaloglás után úgy néztünk ki mint akik bebrunyáltak...
A csütörtöki nap is laza volt, elmentem visszaváltani Kaia jegyét (International Party). Estére még előző nap terveztük hogy elmegyünk a Sticky Fingersbe bulizni, de mivel túl fáradtak voltunk így természetesen nem valósult meg semmi. Döglődés meg agonizálás ment aznap.
Így el is értünk a mához. Nézzük akkor, miért is vagyok én 'ügyespalika'. Tudjuk, hogy ami elromolhat, az el is romlik. Ez rám úgy igaz, hogyha van esély rá, hogy elbénázol valamit, azt el is bénázod. Bár nem fog minden eszembejutni, azért van amit nem tudok elfelejteni. Tegyünk egy kis sorrendet, kiragadtam az 5 legnagyobb bénázást.. (igazából most csak ezek jutnak eszembe..). Nézzük.
#5: a Thalyban már megtapasztalt rendszer van itt a koliban is: ha nem viszed magaddal a kulcsot, elég nehézkes a visszajutás a szobába. Bár a Thalyban sosem zártam ki magam a lakásból, a garázsba viszont sikeresen bezártam magam, így joggal tartottam tőle, hogy ez valószínűleg meg fog történni velem itt Svédországban. Igazam is lett, már az első héten kizártam magam, és persze egyik szomszédom se volt itthon, számukat nem tudtam, szóval Marc-nál időztem, mígnem egy óra múlva megjött Nadia és beengedett. Egyébként az orosz csaj félelmetes: állandóan hangosan puffog oroszul, múltkor meg kb. a fülénél fogva cibálta be a tajvani szomszédomat a közös fürdőszobájukba, hogy hogy mer olyan dzsuvát hagyni maga után...
#4: a "Palika véletlenül lop" sztorit már ismeritek, szóval azt nem részletezném mégegyszer. Azt a múltkor elfelejtettem mondani, hogy ugyanakkor történt az eset, amikor készpénzzel óhajtottam fizetni egy 'csak bankkártyás fizetés'-kasszánál. Naná. Persze mögöttem kígyózó sor, én meg a zavarodottságomban jelentősen meggyengült angol tudásommal próbálom kideríteni mihez kell kezdeni...mert ugye kártya nem volt nálam...így átbattyogtam a másik pénztárhoz a számlával és ott kifizettem...addig nem vitték el semmimet és ugye a krumplihámozó is a helyén maradt...
#3: az új mikró és az IKEA-s tányér esete. Nagy nehezen sikerült rájönnöm hogyan működik itt a (számomra új) mikró, és vmi maradékot melegítettem éppen, amikor megtörtént az, ami már a Thalyban is a melegszendvics-sütés alkalmával. Gyanútlanul megmarkoltam a tányért, kivettem a mikróból, majd azzal a lendülettel úgy elhajítottam, hogy ripityára tört. A tenyerem kissé szétégett, de nem vészesen, mindesetre már azt hittem kibírom ordítás nélkül, mire a fortyogó lötty gatyámra és zoknimra repülő hányada hirtelen átütött a textilen... így muszáj volt legalább egy kicsit ordítanom. Szerencsére nem volt senki otthon a 3 szomszéd közül, ám a gondnok, aki épp vmi aljzatot cserélt, végignézte, és majdnem megkönnyezte az esetet...
#2: meg kell mondjam, már az itteniek is tudják, miért van nekem otthon 3 személyim, meg 2 diákom. Igen, természetesen sikerült elhagynom a Chalmers-es diákomat... valószínűleg a pénteki buli alkalmával, de igazából fogalmam sincs, hiszen szerdán kezdtem el keresni először. Köddé vált. Mindenesetre meg kell mondjam hogy az ügyintézés messzemenőleg jobb itt, mint otthon. Egy e-mail a Studentkar irodába, hogy elhagytam, egy email vissza, hogy menjek be és vigyek 50 koronát. (Szerencsére nem kell megint 400 koronát fizetni érte mint az első alkalommal, csak 50-et). Odamegyek, megmondom a születési dátumomat, adatbázisban megkeresik, megrendelik, 50 koronát befizet, számlát megkap, legkésőbb két hét múlva érkezik az új kártya. Otthon legutóbb október végén hagytam el a diákomat (vagyis azt hittem elhagytam, és mire meglett már megrendeltem az újat), és amikor kijöttem Svédországba még nem volt kész az új! Ennyit erről.
#1: hát ez a legröhejesebb. Mint már említettem volt, itt a koliban mindenhová mágneses beléptetőrendszeren keresztül vezet az út. Van egy úgynevezett 'booking-panel', tehát egy elektronikus kijelző-berendezés aminek segítségével le tudod foglalni a mosógépeket, biliárdasztalt stb... és csak akkor tudsz bemenni ezekre a helyekre, ha lefoglaltad. A mosókonyhánál az a rendszer van, hogy rendszerint 2 órás intervallumokra tudod lefoglalni. A 2 óra letelte után még 1 óráig szabad bejárásod van a mosókonyhába, amíg megszáradnak a ruháid, esetleg ki kell őket vasalni, stb... két mosókonyha van, az egyikbe (a rosszabba) szabad a bejárás, a 2-es számút foglalni kell. Egy foglalással egyszerre 2 mosógépet foglalsz le magadnak, ezeket használhatod (ezek is számozottak). Szerdán hazajöttem suliból, és lefoglaltam 15h-tól 17h-ig a 2-es mosókonyhában 2 gépet. Legalábbis meg voltam róla győződve. Történt ugyanis, hogy 15.05-körül megérkezek a mosodába, bepakolom a cuccaimat, elindítom a mosást, (bár volt egy kis furcsaság mert a mosógépek nem akartak elindulni)... bejött egy kínai csaj, ő is bepakolta a ruháit a másik két gépbe. Amíg én ott tököltem a mosás-program választásával, bejött egy svéd gyerek és nagyon elcsodálkozott hogy nincs szabad mosógép. (Érdekes módon bejött a srác és egyből elindultak a mosógépek..) mondta, hogy ő lefoglalta ezeket a gépeket amikben én mosok, mostanra. Mondom ez érdekes, mert én is. Kicsit vitatkoztunk, sikerült elbizonytalanítani, hogy talán nem is mára foglalta le, de nem vártam meg amíg leellenőrzi, felmentem a szobámba, mert közbe elmentem boltba. Ja! Intermezzo. Minden boltban van egy üveg,műanyag-flakon,és sörösdoboz-visszaváltó gép, csak belerakod az üres flakont/dobozt és mutatja mennyit kapsz érte. Egy műanyag flakon 2 koronát ér, egy sörösdoboiz 0,5-t. Így történt, hogy elmentem 0 pénzzel a boltba, és hazajöttem 35,5 koronával :).... De vissza a bénaságomhoz. Szóval hazajöttem a boltból, éreztem hogy valami nem klappol a mosással, ezért leellenőriztem a panelon, de valamit svédül írt ki, sajnos nem értettem. De azt hittem azt mondja, hogy éppen folyamatban van a foglalás vagy ilyesmi. Bementem a mosókonyhába, még mindig mossa a ruháimat, OK. Visszatértem egy félóra múlva, 16:10 körül, és már nem tudtam bemenni. Igen, úgy tűnik nem 15-17-ig hanem 13-15ig sikerült lefoglalnom... és szegény gyerekkel is kibasztam (elnézést), mert másnap estig foglalt volt minden időpont... de ami még nagyobb baj volt: hogy a fenébe szerezzem vissza a ruháimat, amik még mindig bent vannak a mosógépben???!
Jobb ötlet híján felöltöztem kabát, sapka, sál, fogtam a laptopomat és leültem a váróba. (Ott ha 2-3 percnél tovább maradsz, szétfagysz, ezért volt szükség a felöltözésre.) Vártam valakit aki bemegy a mosókonyhába és be tudok menni vele, hogy kihozzam a ruháimat.... 20 perc múlva meg is jelent a kínai csaj, aki beengedett, bár nem igazán értette hogy én miért nem tudok bemenni a kulccsal... mindenesetre kimenekítettem a ruháimat. OK: következő kihívás: hogy a francba szárítsam meg őket? Mert vasalni még csak-csak ki tudom a szobámban, de hogy kiteregetni nem tudom őket az tuti. Ekkor jött az ötlet hogy a másik mosókonyhába simán be tudok menni, és használhatom a szárítót! Szerencsémre az ottani szárítógép épp "End" fázist jelzett, így nem voltam rest kirámolni vkinek a ruháit, és betenni helyette az enyéimet. Természetesen közben elkezdődött a magyar meccs, én meg totál elfeledkeztem a ruhákról... 8 után mentem le értük, és szerencsére még ott voltak.. bár egy feka srác elég idegesen mormogott ott magában valamit...aztán miután én végeztem, hiperűrsebességgel dobálta be a ruháit... mind1. A ruháim ki voltak mosva, meg voltak szárítva és még vasalnom sem kellett!! Challenge completed!! :)) bár azt hiszem, kicsi túlbonyolítottam magamnak.
Na ennyi. Elnézést, hogy magamat lejáratva töltöttem ki a sorokat, de hirtelen nem volt jobb ötletem...és kell egy kis önirónia. Ja és persze akik ismernek tudják hogy várhatóak voltak ezek a történések... mert ez olyan jellemző...ügyespalika.
Végül egy kis adalék a címhez: a Palko a kedves barátaim által kapott póló miatt szerepel így (igen, a legtöbben irigykedtek rám szóval még1x kösz mindenki!), a 'saga' pedig egy skandináv (még pontosabban izlandi) eredetű irodalmi műfaj, ami az én olvasatomban olyasmit jelent, hogy vontatott, tárgyilagos elbeszélés egy személy megpróbáltatásairól... A netről kiragadva ezt találtam: "...a sagák egyik érdekessége a távoli, tárgyilagos nézőpont. Az előadó sohasem foglal állást, miközben aprólékosan előadja hőse tetteit. A drámai hatás részben ebből a közömbösnek tűnő előadásmódból fakad, hiszen az események a legtöbbször megdöbbentő végkifejlethez vezetnek. Mégha a hősökkel sokszor nem tudunk is azonosulni, a szereplők viselkedése megkapóan emberi. A sagákban soha nem kérdezi senki az okokat, a cselekmény irányítója a sors, amivel szemben az ember tehetetlen."
bónusz kép: a pisisek.
