Hello!
Már elég rég jelentkeztem, dehát nincs mit tenni, nem volt időm írni a csudasztikus blogomat, mert akadtak egyéb fontosabb teendők is :)
Ám most van egy kis időm, megpróbálom bepótolni. Asszem a legutóbbi cikket a vasárnappal fejeztem be. Nézzük mi is történt hétfőn!!
Ugye még csak az első hét kezdődött el, és még rengeteg az elintéznivaló. Mindenhez kártya kell. Könyvtárkártya, kódkártya, számítógépkártya, diákigazolvány, ésatöbbi. Ezért bementem korábban az egyetemre, bár az órám csak 13.00kor kezdődött. Miután leadtuk a diákigazolvány-igénylő lapot, beültünk egy kávéra a Student Union épületében.
Meg kell jegyeznem, hogy ezúttal is kifejező címet próbáltam választani. A skandinávium egy részről azokat a dolgokat jelentené, ami evidens és megszokott itt Svédországban, de otthon csak néznénk mint borjú az új kapura. Bár ezek inkább nyugat-európai sajátosságok azt hiszem, nem skandinávok. Mindenesetre rengeteg ilyen apró kis dolog van, már sok nap eltelt azóta, szóval nem tudom mindet felidézni. Kezdve a villamosmegállókban lévő elektronikus kijelzőktől, a jegykezelésen át a kb. másodpercre pontos életvitelig már néhányat megemlítettem. Az első nagyobb meglepetés hétfőn ért a kávézóban.
Beültünk páran oda: Bart, Holger, Anna (egy német csaj), Armir, Johannes, Pey Mun, Stephan - lehet vannak köztük újak is, de a "Quentin vagyok Montargis-ból" effektus értelemszerűen még mindig tart, és engedelmetekkel (sőt inkább szerencsétekre) nem számolok be minden új ismeretségről... :) ). Szóval illedelmesen magam elé engedtem mindenkit ahogy szoktam, és én rendeltem utoljára. Előttem Anna capuccinót Pey Mun pedig forró csokit rendelt, én meg sima kávét. A lányok várták az italukat, ahogy én is, közbe dumálgattunk. Anna megkapta a capuccinóját, Pey Mun a forrócsokiját, ám én még nem kaptam a kávét, ezért továbbra is ott álltam a pultnál és próbáltam felvenni a szemkontaktust a svéd lánnyal. Nagy nehezen sikerült, rám néz, majd mondja, hogy ott van a pult sarkán a kávé és a hozzávalók, nyugodtan szolgáljam ki magam... áááá :) mindegy legalább a többiek röhögtek egy jót :)
Na aztán ott eldumálgattunk, Armir tud vmi közeli tornatermet amit olcsón ki lehet bérelni... jó lenne már focizni egyet.. kávé után mennem kellett volna találkozni a koordinátorommal (mert ez még nem sikerült mióta betoppantam az országba), de inkább ebédelni mentem a többiekkel... hát jó drága a menza, a gyorskaja 60 korona, a klasszikus kaja (egy fogásos) 70... és épphogy jól laksz. A sor két részre osztódott... akinek van kajakártyája (mégegy kártya) sokkal gyorsabban haladt mint a készpénzes fizetők. Közben csatlakozott hozzánk Marouane és egy másik francia Baudouin. Kaja után leléptem mert órám volt 13.15-től, és előtte Lovisával is találkozni akartam (a koordinátor). Utóbbi természetesen nem sikerült, de az órára beültem. Pontosabban nem túl helytálló az óra fogalom, amikor 17-ig tartot....
Az óra címe Közlekedéstervezés, egy segítőkész prof tartja. Itt ért a második nagy meglepetés. A tanárok itt minden órára előre SZÍNESBEN (!) kinyomtatnak mindenféle anyagot és segédanyagot annyi példányban ahányan felvettük az órát! azt hittem behalok, ez elképzelhetetlen Magyarországon!! Az óra maga unalmas volt, ráadásul szokatlan, a felét se értettem. Egyszer elbambultam és vége... :) Majd be aludtam, még szerencse hogy tartott néha szünetet az öreg. Az első házinkat meg is kaptuk, és itt Svédországban a csapatmunka a trendi.
Marc meglátogatta az órát, mert bár eredetileg nem vette föl, gondolta megnézi milyen, aztán kurzust vált. Hát az első szünetben lelépett :) úgyhogy 3-an maradtunk ismerősök: a két cseh Jiri és Romana valamint én. 4-es csoportokat kellett alakítani, és mi csak hárman voltunk de szerencsére egy spanyol srác nem átalkodott megkérdezni, hogy lehet-e velünk. Gonzalo már augusztus óta itt van, szóval tudja mi a járás, ez még kapóra is jött! Ráadásul ha nekem mondják nem hiszem el: a srác törzsgyökeres madridi, de nem Real-szurkoló! Mégcsak nem is Atlético! de Getafe se!! Az hombre óriási Barcelona-fan, és a kedvence természetesen Messi!!
Óra után hazajöttem, már nem is tom mit csináltam, de este Merouane hívott, hogy aktiválták a kulcsát a tornateremhez, menjünk le és nézzük meg milyen. Mióta elhagytam szülőföldemet nem sportoltam semmit szóval egy kis pingpongban reménykedve lementem vele, valamint Kiran is jött velünk. A képek alapján nagyobbnak gondoltam a termet, de így sem panaszkodhatunk: modern kondigépek, tiszta szőnyeg, egészséges pingpongasztal. A gond csak az, hogy ha pingpongozni akarunk, saját ütőt és labdát kell venni mert a 200 koronás használati díj csak az asztalt meg a hálót adja.. :) meg a kondigépeket persze, de az nem az én sportom... Ám az asztal foglalt volt, így nem volt mit tenni... gyúrni kellett.
Ez kicsit vicces volt, mert kondis kellékek tekintetében az angol szókincsem kimerült az "exercise" és a "muscle" szavakban, dehát mire jó a pantomim, ha nem arra, hogy megértesse magát az ember??! Ráadásul a végére terebélyesedett a szókincsem is :) Merouane elhivatott gyurmás lehet mert még azt is meg akarta mondani hogyan vegyek levegőt és hogyan fújjam ki egy-egy gyakorlat közben... jézus. Mindenesetre olyan jól sikerült elgyúrogatni, hogy még néha most is úgy érzem hogy a térdemig lóg a kezem mint egy majomnak... majd elmúlik. A pingpongütőket sikerült kölcsönkérni a srácoktól, így Kirannal ütöttünk párat. Egész jól nyomja de persze éles meccsen esélye sem lenne... mindenesetre 10 perc ütögetés után mindig vissza kellett menni gyúrni. A 3-ik kör után meguntam a csapongást és szépen elköszöntem....
Lássuk a keddet! Ismét óra 13-tól 17-ig, ezúttal Fa-tervezés. Svédországban mégiscsak a fa az egyik alap építőanyag, szóval gondoltam nem árthat ha felveszem a tárgyat. Ám ismét korábban kellett érkeznem, mert jegyet kellett venni a mai Afterworkre. Pey Munnal jöttem, mentünk a CIRC irodába: 30 korona, és csak 45 jegyet szántak eladásra!! A cserediákok fele nem is kapott már jegyet! (Lehet nagyobb bulit csapnak akiknek nem jutott jegy, mint akiknek jutott....)
Miután megvettük a jegyet mentünk a Fa-tervezés órára, itt már több ismerős van: Pey Mun, Simone, Marc... és a tanár hozott vagy 70 szines oldalt mindenkinek.... egyébként érdemes a tárgy, de lesz vele meló... Sajnos Marc-kal el kellett hagynunk az órát a szünetben, mert jelenésünk volt a kézi VB-n!!
Még Susann ötlete volt hogy menjünk el egyik nap, Bart megrendelte a jegyeket. Először úgy volt csak hárman megyünk, de aztán kiderült hogy Michaelék (az ausztrál srác) is jönnének Frank-kal és Marc-kal, és utána további két német is kiderült hogy jön: Holger és Stephan. Persze a 3 társaság 3 különböző szektorba vett jegyet, így csak a meccsek között tudtunk találkozni. A cím másik "jelentése" tulajdonképpen a stadion, ahol rendezték a kézimeccset: Scandinavium a neve. A legforgalmasabb tértől egy megállóra van a belvárosban, de ha nem tudja az ember, hogy az egy aréna, simán elmegy mellette. Jobban hasonlít egy plázára, vagy nem tom, de nagyon be van építve. Az elején volt egy kis motozás, de bent már semmi ellenőrzés! hihetetlen arra mászkáltál ott mentél be ahol csak akarsz... ráadásul a popcorn-árusok mellett egy McDonalds is volt belül. Annyi embert még nem láttam Mekiben mint ott...
Mondani se kell, hogy nem vettünk kólát 35 koronáért, és popcorn 45 koronáért, így ment mindenki a maga szektorába. Jó magasan ültünk, jól ráláttunk a pályára. Miután nagy nehezen sikerült összetákolni a zajcsináló tapsszerkentyűt (= perforált kartonlap), még zajongni is tudtunk, bár az első meccsen max 40-en voltak a stadionban. Hiába, Szlovákiára a kutya se kíváncsi még itt se... Chilével játszottak hőn szeretett északi szomszédaink, és miután Bart és Susann tudtára adtam hogy utálom a tótokat, feltűnően Chilének szurkoltak ők is :). De persze Slovensko az utolsó pillanatban kiegyenlített.
Két meccs közti szünetben duma, majd vissza a 2. meccsre: Korea-Lengyelo. Egész sok lengyel szurkoló összegyűlt és kis híján szétszedték az alsó kordont, polkát ordítva, nem pedig járva... haha..:) mi is nekik szurkoltunk természetesen, és bár a csíkok jól tartották magukat az első félidőben, a másodikban megsemmisültek.
A 3. meccs volt a fő fogás: Svédország - Argentína. Susann mondta hogy utálja az argentínokat ez nagyon nagyon sok mínusz pont... én mondtam hogy szimpatizálok velük, mert fociban nekik szurkolok, de mégiscsak Svédországban élek most, szóval inkább nem hoztam el az argentin mezem. Szerintem jól tettem, mert a meccs után az argentin csapaton, és a hihetetlen sok 4 db argentin szurkolón kívül senki sem örült.. (jó én azért nem voltam úgy letörve hogy kikaptak a svédek, de én se örültem). Ám láss csodát a svédek Nein-on kívül semmit nem kiabáltak, max. fütyütlek, és a meccs után sem törtek-zúztak, csak szépen búsan hazamentek. Más világ. Bart és Michael még az életében nem látott kézi meccset, még TV-ben se. Bart azt se tudja, van-e Hollandiának kézicsapata, míg Michael teljesen meg volt lepődve amikor megtudta hogy Ausztrália is részt vesz a VB-n, de aztán betudta ezt a területi-elv szerinti kvalifikációs rendszernek. Mindenesetre tetszett nekik nagyon.
Nekem még nem volt kedvem hazamenni, ahogy Holgernek és Stephannak se így elmetróztunk a Järntorget megállóhoz ahol ajánlottak nekünk egy helyet, aminek az ajtaja fölött egy piros pötty van. Meg lett találva... Jó helynek tűnt, elég sok cserediák meg szokott ott fordulni. Ám elég drága, szóval 2 sör után hazajöttünk.
Már csak azért is, mert másnap reggel 8-tól ismét óra. Pontosabban órák. ugyanis 8-10-ig Közlekterv, 8-12-ig Faterv, egymás melletti termekben :) Marc közben kitalálta, hogy mégis kurzust vált és felveszi a Közlektervet, mert megtudta hogy benne van egy két napos kirándulás Koppenhágába. Az órán megkaptuk a második házinkat, majd Gonzalo mondta hogy ő már megcsinálta az elsőt, szóval óra után mehetnénk és megcsinálhatnánk a másodikat. Kicsit meghökkentem, de így mennek itt a dolgok. Az amigo nem nagyon akarta felfogni hogy nekünk Marc-kal délig még óránk van... de nagy nehezen belement hogy 14.00kor találkozzunk az épületben vele, meg a csehekkel is. (Közben Marc-nak nem maradt csoport, így csapódhatott a miénkbe 5-iknek...)
Szóval az óra után elmentünk zabálni, kiváltottuk a könyvtárkártyát satöbbi satöbbi, sikerült beszélnem végre a koordinátorommal, Lovisával is... Aki még egy svédnél is fehérebb és szőkébb, mint egy albínó... és kicsit unottnak tűnt, de sebaj, túlestünk a formalitáson.
Szóval kettőkor találkoztunk a többiekkel, felmentünk a számgépterembe ahol Gonzalo megmutatta mi jót csinált excelben és mindenki bőszen helyeselt. Már csak a beszámolót kell róla megírni. Ezután pedig elindultunk megcsinálni a 2. házit, ami a következő: forgalomszámlálás. Nos, egy a prof. által kijelölt téren kellett volna egy órát ácsorogni és forgalmat számolni, de ilyen hidegben a szervezetünk csak 20 percet vállalt, a többit majd kikalkuláljuk. Nagy gondot okozott hogy a prof. azt mondta ez egy négyágú kereszteződés, ehelyett inkább mondanám egy körforgalomnak, főleg miután észrevettem a körforgalmat jelző táblát is... sebaj. Mialatt számoltam egy néni odajött hogy mi jót csinálok én ottan? (Állandóan svédül kezdenek el hozzám beszélni). Miután átváltott angolra, már tudtam válaszolni, hogy számolom az autókat... mint egy ovis :)
Ezek után mindenki hazament, kivéve én. Elmentem Brunnsparkenre (egy tér), ahol bementem a Nordstan plázába (vagy vmi hasonló), mert kellett vennem még mindig ezt-azt. Nos, ez is úgy be van építve hogy nem gondolná az ember hogy ez egy pláza. Pedig három szintes és jó terebélyes, olyan volt nekem mint egy labirintus. kb. 2 órát esetlenkedtem ott, ebből 30 percet töltöttem boltban, 90-et pedig császkálással. És még kérdik miért utálok vásárolni. :) Mindenesetre majdnem mindent sikerült megvennem: törölköző, sör (Systembolaget - ez egy hely ahol csak alkoholt lehet kapni, svéd viszonylatban olcsó, de magyar viszonylatban még mindig túl drága.), vettem hősugárzót, áramelosztót, élelmiszerboltban is voltam, mosópor stb... 3 dolgot nem tudtam megvenni: 1.tejföl - ezt eddig nem találtam sehol. 2-3. öblítő és pléd, ám mivel ezeket nem tudtam angolul, (svédül meg pláne), nem sok esélyem volt. (Minden boltba pedig nem akartam bemenni...)
Vásárlás után 3 szatyorral + hátizsákkal hazaértem, letettem a cuccomat majd kaptam egy smst. Susann írt hogy 19.00kor találkozzunk a könyvtárnál az egyetemen, majd húzunk Barthoz. (Ezt a kézimeccsek alatt beszéltük meg de totál elfelejtettem...) 18.12-kor értem haza, az sms 18.15kor jött, elmentem wc-re, beraktam a hűtőbe a romlandót, majd mehettem vissza az egyetemre. Ezen a napon 10 percet sikerült otthon tölteni...
Megérkeztem időben, majd a szingapúriakkal + 2 új francia ismerőssel (Daniel (portugál származású) és Camille) nekivágtunk az útnak Bart kolijához (egy kisebb hegy tetején van). Miután felértünk megnéztük a német-francia kézimeccs második félidejét. (Holger és Stephan már ott ült Bartnál). Hát a németeknek esélyük se volt, mit mondjak. Volt néhány fura pillanat, amikor a 3 német, a 3 szingapúri és a 2 francia az anyanyelvén beszélt egymással, mi meg csak pislogtunk Barttal :)
Miután jól elverték a németeket, lementünk a kolikocsmába (ami egyben kb. étterem is), ahol már várt minket Michael, Brendon (ír srác), Daniel és Johannes németek, Rafal lengyel. aztán mindenki rendelt sört, (legtöbben pizzát is). Majdnem nagyot röhögtem, ugyanis a székek elég instabilak voltak - Holger alatt pedig összeszakadt az egyik. Csak azért nem röhögtem mert oda lett a söre is... bár szerencsére kapott másikat ingyé.
Csütörtökön 11-re beszéltünk meg találkát a Közlek-csoportommal, hogy kiértékeljük a forgalomszámlálós feladatot. Marc hív 3/4 11-kor hogy késni fog, lekéste a buszt, de mindjárt itt a következő (kb. 15 percenként jár)...mondom én még fent vagyok a szobámban... aztán hiába futottam, természetesen az orrom előtt bezárta a sofőr az ajtót, ahogy az lenni szokott. Felhívtam Gonzalót, hogy kések, mondja, semmi gond, mert ő is. Ám a cseheket nem lehetett elérni, mert még nem üzemelték be a telefonjukat, ráadásul képesek mindig gyalogolni 30 percig, ahelyett hogy 15 percig utaznának busszal... Azt mondják ez lesz nekik a sport itt. Talán majd ha jobb idő lesz kipróbálom milyen.
Szóval mire odaértem, vitatkoztak vmit az első feladatról, nem nagyon tudtam bekapcsolódni, aztán a másodikról adatokat cseréltünk és ennyi volt. Utána szokásos elintéznivalók a Student Unionban, majd irány haza. Papíron este 8kor kezdődött a Pub Crawl, valamiféle kocsmatúra az egyetemen. (Igen, az egyetem minden épületében van kocsma.) Ilyenkor 25%-os diákkedvezménnyel lehet venni kaját, piát. Gonzalo és a régebb óta itt lévők mondták érdemes korábban jönni, olyan 6 körül, ha nem akarunk sorban állni - ugyanis a helyek befogadóképessége véges (és ez nem jelenti azt hogy megvárják míg zsúfolásig telt, sőt!)
Ám ezelőtt elmentem a Migrációs irodába, mert be kell jelenteni hogy itt laksz, ha 3 hónapnál több időt töltesz az országban. Nos, 20 percen belül megkaptam a számomat: 442. 14.10-től 14-30-ig 3 került sorra: 413, 414, 415. Gondoltam nem fogok ott ülni holnap reggel, úgyhogy otthagytam az egészet és indultam vissza a koliba. A buszon találkoztam Susannal, mondtam neki ezt a 6 órás dolgot, szóval megbeszéltük hogy 6kor találkozunk a porta előtt. Megbeszéltem Marccal és Agustínnal is (a mexikói csóka), Susann szólt a szingapúriaknak, ám Holgerék csak később jöttek mert órájuk volt.
Nos a busz 18.06kor indult, és Yong-Xianra még mindig várni kellett, szóval a szingapúriak a következő busszal jöttek. Susann, Marc, Agustín és én viszont elmentünk a 6-ossal. Agustín 2009 augusztusában jött szóval ismerte a járást, először a mechanika épületbe vitt minket de ott már (!) túl nagy volt a sor. Majd az elektronika épületbe be tudtunk menni. Megkérdeztem a pultos gyereket melyik a legjobb világos sör, melyiket ajánlja? Vmelyik svéd sört javasolt S-el kezdődött de nem emlékszem. Meg kellett dicsérni, mert mondta, hogy oda valósi, ahol ezt a sört gyártják... pedig leírhatatlanul szar volt. Susannhez csatlakozott egy barátnője, egy észt csaj, Kaia. Egyből elkezdett velem arról csevegni hogy az észtek és a magyarok nyelvrokonok :)
Ezek után átmentünk a V-épületbe (építész-építő épület) mert itt szokott mindig a legnagyobb party lenni. Hát össze is gyűltünk vagy 30-an, nem volt elég a hely nekünk :) jó volt ittunk, dumáltunk, egy kis ugrálás... az ázsiaiak egyszerűen nem értették hogy lehet az, hogy Európában puszit adnak egymásnak a fiúk és a lányok amikor találkoznak. Nagyon furcsa volt nekik, mert náluk ölelkezni szoktak... ráadásul megigértették velem hogy jövő kedden gulyást kell főznöm nekik, aztán pénteken majd megyünk a franciákhoz csigavacsira. Yong-Xian mondta hogy ők félnek eredeti szingapúri kaját főzni, mert bár tudnak, de az egyiknek olyan a szaga mint a 2 hete nem takarított WC-nek... szép. Mondtam nekik hogy remélem nem azt fognak majd csinálni az International Dinner nevű kis eseményre, ahogy azt is remélem a kazah srác nem hoz nyers birkaszemet. Boratot nem kérdezem meg tőle egyelőre, mert szerintem nem nagyon örülne neki. Később majd talán! szóval a Pub Crawl buli summa summárum annyira nem volt jó, mint amire számítottunk. Megbeszéltük hogy ezentúl minden buli előtt csinálunk egy előivászatot a koliban, és úgy megyünk!
Hát nagyvonalakban ennyi, már kicsit elfáradt a szemem, úgyhogy befejezem. :) vigyázzatok magatokra!
bónusz kép: a piros pöttyős bár előtt két dolog történhetett: 1. részeg sofőr; 2. női sofőr. :))))
