üdv!
A címhez nem fűzök hozzá semmit, csak azt, hogy megint pacsizhatok magammal (Barney után szabadon). :)
Ott tartottam, hogy felfedeztük a kolikocsmát. Másnap sikerült majdnem elaludni a Big Jump nevű eseményről. Igazából több pihenést és alvást igényeltem volna, de elhatároztam hogy az első két héten minden eseményen részt veszek amin csak tudok. Így hát gyorsan összekaptam magam és irány a buszmegálló!
Sajnos szokásommá vált a különböző közlekedési járművek után való futás. Valahogy mindig akkor jönnek amikor én még nem vagyok ott, hol hamarabb jönnek, hol késnek. Volt egy nap amikor rohantam a buszhoz mint az állat és a rohadék sofőr direkt megvárta amíg odaérek, hogy aztán becsukja az orrom előtt az ajtót. Miután a következő buszról leszálltam, ugyanez történt a villamossal is. Akkor elhatároztam hogy soha többé nem szaladok a busz után, de pont fordítva történik: mindig szaladnom kell... még jó hogy Göteborgban nincsen metró!
Szóval épp hogy bevetődtem a buszra a többiek már ott voltak. Indultunk az egyetemre. Igen, ez a Big Jump nevű cucc a Chalmers egyetem területén van, pontosabban a Student Union épülete előtt. Minden januárban megrendezik. Hogy mi ez? Csinálnak egy nagy rámpát, ugratót és Svédország legjobb freestyle snowboardosai és síelői különböző trükköket bemutatva ugrálnak nekünk. A pályát könnyedén meg tudják csinálni, ugyanis az egyetem területe is hegyes-halmos (váhhá), így könnyen lendületet szereznek a versenyzők. Amin jobban meglepődtem, hogy nincs nagyon hely megállni. Volt is 1-2 arc aki az esés után felkenődött a kordonra, dehát ez benne van a pakliban.
Íme egy videó a tavalyi Big Jump-ról, csak hogy jobban el tudjátok képzelni: https://www.youtube.com/watch?v=RCxRNq8WWwc
A várakozásainkkal ellentétben azonban nem voltak túl sokan, viszonylag könnyedén el lehetett férni, kivéve az épület bejárata előtti részt, ahová sikerült egy kis mobil kioszkot helyezni. Na ott volt nyomorgás. Ezenkívül nem lehetett venni egy üdítőt se mert a sor a benti büfétől kb. az épület bejáratáig tartott. Próbáltam fotózni, elkapni az ugrás pillanatát, és a kb. huszadik ugyanolyan üres kép után sikerült jól időzítenem.. nem mondom hogy megérte. Az ugrások után volt egy kis szünet, amikor különféle ajándékokat dobáltak le a tömegbe az emelvényről (igen egy ilyen konzolos emelvényt is összetákoltak ahol zenélt a DJ meg pofázott a konferanszié.) Dobáltak matricákon meg szatyrokon kívül sapkákat meg pólókat is, de nagyobb a tömegiszonyom annál, minthogy odamenjek ilyenkor. A szünet után pedig a félórás záróakkord, amikor is próbáltak csoportos trükköket bemutatni. Jó élmény volt.
Ám én kicsit korábban eljöttem mint a többiek, ugyanis meg kellett csinálnom a gulyást másnapra. Szombat este ugyanis előivászat volt a kolinkban a buli előtt, ahova persze hivatalos voltam és addigra be akartam fejezni a levest. Szóval a hozzávalókat már korábban beszereztem de ki kellett olvasztani és felszeletelni a húst, krumplipucolás stb.. mindenesetre ezek a folyamatok számomra nem 2 percbe telnek, főleg hogy vagy 8-10 emberre főztem. Mindenesetre arra jó volt a procedúra, hogy megtanuljam használni a krumplihámozót. Az indiai szomszédom rácsodálkozott hogy késsel hámozok és megmutatta a héj lehántásának fortélyait. A srác egyébként jó arc, nekem adott egy eredeti bőrfotelt, csak szorosabbra kell húznom az alján a csavarokat :) ki akarta dobni...
Estig meglett a leves, nagyon finom lett de erről majd később. Lementem a TV-szobába, ahol már ott voltak a többiek, sőt mikor elindultam SMS-t is kaptam hogy azonnal húzzak lefele. Voltak újabb új arcok, egy lengyel csaj aki építész, egyből elsavanyodott amikor mondtam hogy én meg építő vagyok. Ő is tudja, hogy a két szakma között soha véget nem érő vita van... hiába ők csak a külcsínnel törődnek, semmi belbecs, hogy álljon is az az épület... egy francia srác is volt ott, de nem tudom a nevét, pedig le is betűztettem vele, de olyan akcentusa van hogy... talán Andry vagy Henry...szóval üldögéltünk, cseverésztünk, iszogattunk. Közben folyamatosan gyarapodott a társaság, jöttek a spanyolok, pontosabban spanyolajkúak mert volt köztük mexikói, kolumbiai, de még egy arc a Dominikai Köztársaságból is!!!
Miután mindenki kellőképpen bulizósra itta magát, elindultunk vmivel éjfél után a buszhoz, egy Sticky Fingers nevű helyre. A név magáért beszél. Egy 3 szintes diszkóról van szó, ahol az alsó szinten metál (!) a középső szinten pop-rock, a felső szinten pedig a szokásos discozene ment. Jól éreztem magam, ment az ugrálás meg a további tánchoz korántsem hasonlítható mozdulatok, dehát 80 koronáért már illett is jól érezni magam. Miután egyszer bementél, nem lehetett kimenni dohányozni. A metál-szinten volt egy dohányzásra kijelölt üvegszoba, ahol úgy megállt a füst hogy kb. nem is lehetett látni semmit... Frenetikus volt ott cigizni.
Én marha bevállaltam a hazautat 5 lánnyal. Busz sajnos pont nemjárt abban az időintervallumban, így gyalogolnunk kellett. Kb. egy órával előbb eljöttünk a buliról mint a többiek, de egyszerre értünk haza. A gyaloglás ugyanis legalább 1,5 órát vett igénybe fél óra helyett, pedig térkép meg GPS (!) is volt náluk! Néha olyan érzésem volt hogy körbe-körbe megyünk... csak azért nem vettem át az irányítást, mert akkor most ezt nem tudtam volna elmesélni... :) De legalább Yong Xiannal jót dumáltunk a sor végén. Szóval akkorra értünk haza amikorra a többiek, meg is lepődtek, sőt röhögtek is :)
Másnap ismét nem tudtam eleget aludni ugyanis részt vettem egy kiránduláson. Mint tudjátok, itt a Göteborgi Öbölben van rengeteg apróbb és pár nagyobb sziget, magyarán egy kis szigetvilág, egy archipelágó.
Mint mondtam, nincs metró itten, úgyhogy mindenhová villamossal vagy busszal kell menni. Nos, van egy harmadik közlekedési eszköz is, amit lehet használni a göteborgi BKV-bérlettel, ez pedig: a komp. (Igen, innen ered a cím...)
12.00kor találkoztunk a Brunnsparken téren, a II. Gustaf Adolf szobra előtt. Ez minden egyetemnek volt szervezve, szóval mindenhonnan jöttek cserediákok. Még több német, de jó volt. Marc-kal és Stephan-nal mentem oda, majd ott felhívott Talgat, így négyen mentünk az első körben villamossal (vagy fél órás út volt a Saltholmen kikötőig...) Ott aztán bevártuk a köv. villamost, azzal jött Frank. Valamint egy ciprusi (Christina) és egy görög (Myrto) lány is. Christinát már láttam régebben de eddig nem ismerkedtünk meg, Myrto pedig az ő barátnője volt Athénból, látogatóban. Szóval így verbuválódott össze a csapat.
Miután felgyűrtük magunkat a kompra, eliundultunk. A tenger tiszta jég, pontosabban jégtáblák úsznak benne, de nem vészes. Az út gyönyörű volt, nagyon szép tájkép tárult elénk... tényleg szép volt. Aztán kikötöttünk egy nagyobb szigeten, Styrsö-n, ahol láthatóak voltak a tipikus skandináv halász-faházak. Valamint ez a kis település rendelkezett egy igen sajátos és furcsa közlekedési eszközzel. Valamiféle háromkerekű motor, de két kerék elöl, és a kormány előtt egy bazi nagy láda, ami csomagtartóként funkcionált, de személyszállításra is alkalmas volt.
Szóval Styrsö. Felcaflattunk a legmagasabb pontjára, ami tele volt kavicsokkal meg kövekkel, meg kőhalmokkal, meg különböző nagyságú sziklákkal... dehát olyan varázslatos látvány tárult elénk, hogy azt nem tudom megfogalmazni. Próbálok feltenni képeket, de azok sem elég kifejezőek, és nem adják át az élményt. Egyszerűen hihetetlen volt. El is határoztuk, hogy amikor melegebb lesz, májusban vagy vmikor eljövünk ide megint, piknikezni vagy ilyesmi. Egyébként ez rendszeres ott...
A túráról visszatérve várni kellett a kompra, de mivel már majd szétfagytunk, beültem a bodegába ott a mini-kikötőben, és megnéztük ahogy szegény svédek kikapnak a spanyoloktől a kézi-VB bronzmeccsén...a meccs után jött egy komp, de az ment tovább egy másik szigetre úgyhogy még 10 perc várakozás és irány vissza Göteborg. A vissza út is csodaszép volt, ugyanis azt már naplementében tettük meg... Nem ajnározom tovább a táj festőiségét, de aki kijön majd annak meg kell nézni!
A villamossal visszatértünk a belvárosba. Elég komoly volt ugyanis nem lehetett levegőt kapni annyian voltunk a villamoson és a szemét sofőr ezt kihasználta: minden megállónál akkorát és olyan hirtelen fékezett, hogy csak úgy dőltünk mint a domino, meg ment a sikítás... de túléltük. Közben hallgattam ahogy a németek végigröhögik az utat, de nem tudom miről beszéltek.. később Marc elmondta, de nem szalonképes.
Marc-nak és Stephannak sietne kellett, ugyanis 6-ra értünk vissza a koliba és ők még nem csinálták meg a kajájukat az este megrendezésre kerülő International Dinner nevű nemzetközi vacsira!! Marc-nak a jegyvételkor meg lett mondva, hogy osztrák kaját kell csinálnia, mert olasz és német már van, de osztrák még nincs. Ahogy észrevettem, nem sokban különbözik a német kajától...Krumpli, sajt, bacon, virsli. :) de egyébként finom nagyon :)
Szóval kb. ugyanazt csinálták, amíg én jól becsomagoltam a gulyásos fazekamat. Elindultunk, de fél órát késtünk és ezt szóvá is tették a szervezők :) de megvártak minket. A vacsi a már említett kibérelhető vonaton volt. Felmásztunk, festettek zászlót az orcánkra (Marc-nak lengyel zászlót festettek osztrák helyett), majd le kellett pakolni a kaját a közös asztalra, illetve felcimkézni, ráírni az anyanyelvünkön hogy mi az, majd angolul, és pár szót írni róla. Húzni kellett egy kártyát, pontosabban egy kettévágott kártyát, és megkeresni kinél van a kártya másik fele, azzal szembe kellett ülni. Mit ad isten, csak nem Stephannál volt a másik fele???! Hát de.
Ezek után nációnként kihívtak mindenkit és be kellett mutatni a kotyvasztékot, amit csináltak. Az olaszok mondták Marc-nak hogy jöjjön ő is, Marc meg hiába mondta, hogy ő most osztrák, mennie kellett... sok nemzetből voltak, a franciák voltak a legtöbben (egyiküket se láttam ezelőtt..), ők még a himnuszt is elénekelték hisz éppen megint megnyerték a kézi VB-t... Népszerű volt a saláta, a süti meg krumplis kaja, szóval én igazán kitettem magamért a gulyásommal.
Aggódtam, hogy nem lesz mikró, de volt, így meg tudták melegíteni a levest, csakhogy tányér nem volt csak papírból... mindenesetre kibírta a hőt, így tudtak enni gulyást. Az elején még tőlem kérdezték hol a mélytányér, meg zrikáltak hogy hideg, de aztán rájöttek hogy meg kell melegíteni. Ezután 15 perc alatt elfogyott a 6 liter gulyás, szóval szerintem jó munkát végeztem :)
Én próbáltam mindent megkóstolni, persze nem sikerült mert vagy elfogyott, vagy nem bírtam többet enni. Ja vagy süti volt, azokból nem ettem. Ettem elsőkörben német bab és kukoricasalátát majonézzel és tortillachips-szel, majd vmilyen maláj levest, ami nem is igazán leves volt, csak vmi főtthús egy kis szafttal. Ezután ettem szingapúri curry-levest, jó szomjas lettem utána szóval elővettem a magyar bort és felbontottam. Egy ujjnyi jutott nekem. Utána ettem holland káposztalevest virslivel, majd francia citromos tésztát, majd oszták krumpli-sajt-masszát, végül egy kis svéd vajas abonettel zártam. Jól laktam.
Ám ha az ember sok idegen kaját töm magába, az következményekkel jár... ezt meg is tapasztaltam, de nem részletezném. A kaja után még megismertettem az igazi magyar népzenét az asztaltársasággal (a Csík-zenekar jóvoltából), miután bezsebeltem az elismeréseket a főztömért. A CIRC-ben van egy szerb csaj, Ivana, mondta hogy rendezhetnénk gulyás-főző versenyt...Szerbiában is népszerű tehát a gulyás. A CIRC-elnök Abhilash is nagyon oda volt érte, kár hogy ő nem csinált vmi indiai nyavalyát...
Kaja után játékot akartak játszani, meg énekeltetni minket (Abhilash megint előadott vmi számot angolul...hiába, az indiaiak úgy látszik imádnak énekelni), de ez nem sikerült mert mindenki indiszponált volt. Elmagyaráztam a CIRC-elnöknek, hogy kaja után az emberek általában elalszanak... miután belenyugodott, ment a csevely a végéig, aztán mindenki szépen hazament. Jó élmény volt ez is.
Ezzel azonban sajnos véget ért a CIRC-rendezvények sora. Ezentúl már csak néha-néha fognak rendezni nekünk valamit. Eljött a tanulás ideje! A hétfő és kedd is ezzel telt, pontosabban iskolában voltam, meg ilyesmi. Olyan dolog nem történt amit érdemes megemlítenem a blogban. Kedden vagy 1,5 órát szarakodtam amíg feltöltöttem facebookra azt a csomó fényképet... néhányat felrakok ide is...
szóval bónusz képek a szigetvilágról:
